Zálogház az autóknak – a most lebukott Cash4Car tevékenysége és rejtélyes háttere

160 millió forintos bírságot szabott ki a Magyar Nemzeti Bank egy olyan cseh–magyar cégcsoportra, amely nem nyújthatott volna kölcsönt (főleg nem nagyon magas, uzsorához hasonló kamatozású kölcsönt), mégis ezt tette. Cikkünkben az érintett csoport, vagyis a budapesti székhelyű Car Service Partner Kft. és a prágai székhelyű Car Service Partner s.r.o. hátterét járjuk körbe.

Az MNB közleménye után itthon és Csehországban is elértünk üzletembereket, akikkel erről a piaci szegmensről beszélgettünk, illetve konkrétan erről a cégről is, így ismertük meg a különös „autózálogház” típusú tevékenység részleteit.

Vadkapitalista cseh hitelpiac

Mint a cseh piacot ismerő szakemberek elmondták, Csehországban sokkal szabadabb a hitelezés. Ott a szabályozói logika az, hogy a piac majd maga elrendezi a dolgokat. Lehet hitelezni, lehet hitelt felvenni, nincsenek olyan törvények, hogy csak a jövedelem adott részéig lehet a havi törlesztővel nyújtózni. Nyilván vannak is, akik túlvállalják magukat. De a szabályozói gondolat az, hogy ha egy kölcsönöket nyújtó cég nem sikeres, akkor majd szigorúbbra vonja a kockázatkezelését.

Mindenesetre Prágában ott van az itthon is ismert Provident, illetve a térségünk egykori leggazdagabb emberének, a fiatalon elhunyt Petr Kellnernek a Home Credit nevű cége, de a cikkünk főszereplőjének számító Cash4Car is, és még vagy tucatnyi gyorskölcsönt nyújtó cég. Ezek a vállalatok jellemzően kisebb hiteleket nyújtanak drágábban, a piac pedig elég vadkapitalista, sok a csődeljárás, az ügyfelek közül pedig sokan kerülnek adósságcsapdába, vannak, akik utolsó szalmaszálként akár egy havi 5-10 százalékos (!) kamatot követelő társaságnál is eladósodnak.

Alig ismert, de nagypályás háttér

Mint hallottuk, a cég tulajdonosa, ismert arca elvileg Marek Zurian, a Cash4Car vezérigazgatója, míg a regionális terjeszkedést egy Vit Rosberg nevű üzletember vezette, de a cseh oknyomozó újságírók szerint egy dúsgazdag fegyvergyáros család is felbukkan a háttérben.

Jaroslav Strnad, illetve fia, Mikhal Strnad, aki már átvette a stafétabotot, hatalmas logisztikai, járműgyártó és fegyvergyártó birodalommal büszkélkedhet, fontos üzleti háttérszereplők a politikában. A Czechoslovak Group (CSG) 1995-ben indult, kezdetben katonai felszerelések másodpiaci értékesítője volt, de az évek során a CSG az ipari és védelmi szektor jelentős szereplőjévé fejlődött. Ma már kézifegyvereket, konténereket, de még tankokat is gyárt, több tucat vállalkozásban 10 ezer ember dolgozik.

A Car Service Group CZ a cégnyilvántartás szerint mindenesetre több áttétellel a fiatal Marek Zurian tulajdonában állt, miközben a cége ugyanazon a címen volt, mint néhány Strnadhoz kötődő cég. És bár Zurian maga tagadta korábban a kapcsolatot, mi is beszéltünk olyan szakemberrel, aki a CSG-hez kötötte ezt az egész vállalkozást. A Cash4Car tehát Csehországból indult, de sokfelé kívánt terjeszkedni, a szlovákiai sikerei után Lengyelországban, Magyarországon és nyugati országokban is, amelyek között nem szerepelt Németország, mert ott szabályozási korlátokba ütközött.

Az autó a fedezet

A cég valódi modellje az, hogy pénzt ad az autó mint fedezet ellenében. Ám a klasszikus zálogházakhoz képest különbség, hogy nem kell otthagyni az értéktárgyat, vagyis az autót, hanem annyi történik, hogy a tulajdonjogot átírják a kölcsönadó cég nevére, miközben az ügyfél visszabérelheti, továbbra is vezetheti a kocsit. Gyakorlatilag a bérleti díj felel meg a magas kamatnak, ha pedig az ügyfél a későbbiekben törleszt, akkor visszaírják a nevére az autót.

Két-három sztenderd szerződéscsomaggal dolgozott a társaság, és abban bízott, hogy amennyiben átruházásról és bérletről, nem pedig kölcsönről van szó a szerződésekben, a tevékenység majd nem lesz jegybanki engedélyhez kötve. Ebben nem lett igazuk, mert az MNB azért átlátott a szitán.

Az ilyen típusú, drága áthidaló finanszírozásoknál a működési elv elég egyszerű. Ha egy magánszemély vagy egy cég bajba, likviditási zavarba kerül, és akár néhány tíz percen belül, érdemi életszínvonal-romlás nélkül elsétálhat a szükséges pénzzel, az nagyon vonzó lehet. Mint hallottuk, Csehországban azért nem mindenki használja az autóját, van, aki inkább egy őrzött parkolóban teszi le, hiszen ha például egy cégről van szó, a flottában van még autó. Ez klasszikusan zálogtevékenységre utal, a hazai a visszabérlős konstrukció már ügyesebb jogi keret.

Az MNB szerint azonban a cégcsoport valós gazdasági célja nem az autók megvétele és bérbeadása volt, hanem a kölcsönnyújtás. Vagyis az MNB szerint a bérlési (hivatalosan foglalási) díj valójában a kamat funkcióját töltötte be, és az autó ebben a konstrukcióban fedezetként szolgált.

Csábító marketing

Mint hallottuk, a cégnél szép gondolatok, esettanulmányok voltak arról, hogy kinek jó ez a diszkrét üzlet. Például annak, akinek egy-két hónapig kell a raktárkészletet megfinanszíroznia, ahol késik a fizetéssel a vevő, vagy akár egy focistának, akinek pár hónapig nem tud fizetni a klubja, de nem szeretne leadni az életszínvonalból, nem mondana le a Ferrarijáról, hiszen ahhoz mit szólnának a többiek – csak éppen a háttérben volt egy kis ügyeskedés.

Hallottunk olyan ügyfelekről is, akik kifejezetten egy autó vagy lakás eladás-vásárlás helyzetében használták a gyorskölcsönt. Vagyis azért fizettek brutális kamatot, mert úgy érezték, hogy jobban járnak, ha saját autójuk vagy ingatlanuk eladásával nem kapkodnak, de már foglalózniuk kellett. A marketingsztorik jól hangzottak, de azért Csehországban vittek is el autókat a cég munkatársai, nem is rosszakat, nagy értékű Porsche is volt, amiről lemondott a helyzetét rendezni képtelen egykori tulajdonos.

Azt hallottuk, hogy a bérlés, vagyis ez a kamatszerűség nem volt olcsó, ráadásul ügyféloldalon költsége volt az átírásnak, illetve az eredetvizsgálatnak, amit az ügyfél finanszírozott oda-vissza, és a hitelkamat (vagy nevezzük foglalási díjnak) is 5-7-9 százalék is lehetett egy hónapban. A hitelek kifutása jellemzően 1-4 hónap volt, akinek ennél hosszabb időre kellett a pénz, ott már nem érte meg igazán ez a modell.

Egy példával: egy 4 millió forintos autóra az ügyfél tudott kérni 3 milliót (75 százalék), de havi 150-200 ezer forint is lehetett a kamat (bérlési díj), és erre rakódott rá az egyéb teher, például átírási költség.

A marketingüzenetek viszont csábítók voltak, sokan nem gondolják át kétségbeesésükben a kockázatokat. Persze a professzionális cégek ilyenkor mindig elmondhatják, hogy ők minden információt átadtak, aztán amikor be kell szedni a pénzeket, autókat, jobban körül vannak bástyázva jogilag, mint az ügyfelek.

Voltak necces sztorik

A társaságnál a dolgozók toborzásakor előny volt, ha valaki felvidéki, mert akkor az illető jó eséllyel csehül, szlovákul, illetve magyarul is tudott. A cég azzal is trükközött, hogy bár csak egy-két munkatársa volt, országos hálózatot tüntetett fel a honlapján. Aztán bárhonnan jelentkezett is az érdeklődő, ugyanazok indultak el a pesti központból, és jelentős biztonsági kockázat mellett akár autópálya-parkolókban szerződtek és adtak át nagy összegeket.

Eközben az ügyfeleket sem kellett mindig félteni, előfordult mindenféle helyzet, lopott autó, hamis papír, és a nagy mennyiségű pénzzel járó ügynökök elcsalása is kezelendő kockázat volt. Győrbe mentek rögtön az ügynökök, Salgótarján, vagy Ózd szélére azért meggondolták – hallottuk forrásunktól. A működés ideje alatt előfordultak perek, kölcsönös követelések, csalások, eltűnt autó. A cégnél pedig azért azt is sejthették, hogy tevékenységükkel a legalitás határán mozognak.

Az Opten adatbázisa alapján a Car Service Partner Kft. amúgy masszívan veszteséges volt, bár beszéltünk olyannal, aki szerint az anyacég és a leányvállalat közötti transzferek miatt bármit ki lehetett mutatni, és nem tűnt rossz üzletnek a szolgáltatás. Hogy a most leállított Cash4Car mellett vannak-e még ilyen cégek, és hogy ők szabályosan működnek-e, azt nehezebb felmérni, de mi netes keresgéléssel találtunk más honlapot is, ami ilyen szolgáltatást kínált.

A bankok fanyalognak, de ha ilyen lehetőség nincs, sokaknak csak az uzsora jön szóba

Az ilyen ügyekben mindig elhangzik, hogy rémes uzsorakonstrukcióról van szó, a cég eleve nehéz helyzetben levőket használt ki. Ez nem is kérdés, csak azt se felejtsük el, hogy a kiszolgáltatott csoportok jellemzően nem képesek a klasszikus bankrendszertől kölcsönt szerezni, így nincs nagyon hová fordulniuk, ha hirtelen még jobban megszorulnak. Aki közülük olyan szerencsés, hogy legalább egy autója még van, egy ilyen modellben megpróbálhatja, hogy húz egy utolsó lapot 19-re.

A bank ugyanis úgy működik, hogy akkor ad kölcsön pénzt, ha előbb bebizonyítod, hogy igazából nincs is rá akkora szükséged. Igen, egy olyan konstrukcióban, mint a most betiltott autózaci, brutális a THM (teljes hiteldíj-mutató), elképesztő a kamat. Csak amikor egy kérdés úgy merül fel, hogy van-e még egyáltalán valamilyen megoldás, mert vagy szerzek 3 milliót, vagy elárverezik a házamat, akkor még a nagyon drága utolsó szalmaszál is vonzó lehet.

Tehát, amikor a természetesen jogosan betiltott (engedély nélküli) vállalkozások és ügyfeleik felett pálcát törünk, mindig gondoljunk arra is, hogy az ilyen vállalkozások alternatívája sokaknál nem a bank, hanem a valódi uzsorások, akik teljesen a törvényes kereteken kívül működnek, és nem válogatnak az eszközökben, amikor tartozásokat kell behajtani. Természetesen az lenne az ideális, ha mindenki addig nyújtózkodna, ameddig a takarója ér, és csak vállalható kockázatokba menne bele, de azért jó észben tartani, hogy sok kényszerhelyzet lehetséges.

Mindemellett vannak a kölcsönpiacon komoly, megbízható, legálisan dolgozó szolgáltatók, amelynek a szabályozása elég furcsa. Nagyon könnyű például áruhitelt nyújtani egy 500 ezres telefonra vagy tévére, nincsenek limitek, szabályozói korlátok. De egy 200 ezer forintos szabad felhasználású kölcsönnél már világít egy csomó szabály. Jöhetne a provokatív kérdés, hogy akkor vásárolgatásra lehet hitelt felvenni, ha a gyereknek gyógyszer kell, vagy elárverezik a házamat, arra nem?

Mindenesetre a hazai piacvezető Provident mellett azért erre a piacra is megpróbál olykor belépni néhány új szereplő, csak ez nem olyan egyszerű: az MNB a Cash4Caron kívül már visszavonta a grúz hátterű MicroCredit Zrt. engedélyét is. Ugyanakkor a sok országban nagyon sikeres török Trive el tudott indulni itthon. A hollandiai székhelyű Trive Financial Holding tulajdonában álló, de valójában török cég a Sopron Bank maradványain kezdte meg tevékenységét.