Több oka is lehet annak, hogy az államnak miért lett szüksége hirtelen rengeteg extrapénzre

Az Államadósság Kezelő Központ Zrt. kedden bejelentette, hogy módosította a 2023. évi finanszírozási tervét: a korábban közölthöz képest 700 milliárd forinttal, 4113 milliárd forintra nőtt az állam nettó finanszírozási igénye. Ez a GDP közel 0,9 százalékának megfelelő változtatás, közben azonban hivatalosan nem változott eddig az idei 3,9 százalékos deficitcél.

Írásunkban bemutatjuk, hogy mi az a nettó finanszírozási igény; milyen az eredményszemléletű és a pénzforgalmi szemléletű könyvelés; konkrétan ezt a változtatást mi indokolhatta; és hogyan folytatódik a közeljövőben az állam pénzügyi helyzetének újratervezése.

A költségvetés nettó finanszírozási igénye

A kifejezés nagyjából azt takarja, hogy milyen új hitelekre van szüksége az államnak. Ha például 2023-ban lejár 1000 milliárd forint államkötvény, amit a magyar államnak vissza kell fizetnie a kötvénytulajdonosoknak, de a folyó évi deficit kipótlására is kell 500 milliárd forint, akkor 1500 milliárd forintért ad el államkötvényt a befektetőknek. Ebből 1000 milliárd arra kell, hogy kifizesse a korábbi hitelezőket, 500 milliárd az új igényre (hiányra). Ez utóbbi a „nettó igény”.

A költségvetés nettó finanszírozási igénye mindig a hiányból és a hiányt nem érintő tételekből áll össze. Az első elem tehát a deficit, a másodikba pedig sok minden tartozhat, például

• az állam valamilyen későbbi kockázat miatt szeretne nagyobb számlaegyenleget tartani, vagyis tartalékot képez;
• esetleg tulajdonosi hitelt szeretne nyújtani egy cégének, amit majd vissza fog kapni, de most ezért a forrásért is pénzt kell kérnie a befektetőktől;
• vagy az állam azt gondolja, hogy 2024-ben sem lesznek olcsóbbak a hitelfelvételek, de tudja, hogy akkor majd megint lejárnak kötvényei, és már előre szeretné felvenni az ezek visszafizetésére szolgáló pénzt.

Az is pótlólagos forrást igényelhet, ha ugyan nem romlott az állam helyzete, de időben van csúszás. Például tételezzük fel, hogy egyszer majd minden uniós forrást megkapunk (ezek egy része most be van fagyasztva, erről itt írtunk), de időben ez kitolódik. Ilyenkor az állam „eredménye” nem romlott, de mivel nincs itt a pénz, az előfinanszírozásokhoz saját forrás kell.

Képzeljük el, hogy egy dolgos gázszerelő augusztusban három helyen dolgozott, mindenhol 300 ezer forintért. Már ki is számlázta a megrendelőinek a melót, de még egyik sem fizetett. Eredményszemléletben jó hónap volt az augusztus, le voltak kötve a gázszerelő kapacitásai, szép eredményt termelt, ugyanakkor pénzforgalmi (cash-flow) szemléletben még semmi nem folyt be, ezért lehet, hogy a gázszerelőnek átmeneti kölcsönt kell kérnie a szomszédtól, hogy ételt vehessen a családjának.

Mi a valódi ok?

A nettó finanszírozási igény megemelésénél a következők lehetnek az okok:

• 2023 eddig eltelt részében az állami bevételek, elsősorban a forgalmi adóból származó bevétel elmaradt a várttól;
• bekavart az infláció;
• az uniós források az előzetesen tervezettnél is kisebb mértékben érkeznek;
• egy jövő évi visszafizetési kötelezettségre az állam már most forrást gyűjt;
• a Pénzügyminisztérium meg fogja emelni a hiánycélt.

Németh Dávid, a K&H vezető elemzője szerint a bevételek elmaradnak, a kiadások azonban magasabbak, mint az előzetes tervekben, így az elemző azt várja, hogy

amikor szeptemberben a Pénzügyminisztérium elvégzi a költségvetés korrekcióját, akkor a ma még 3,9 százalékos GDP-arányos hiánycélt meg fogja emelni. Ráadásul a 2023-as infláció is magasabb lesz, mint az előzetesen tervezett. A nettó finanszírozási igényben ez azért számít, mert nominálisan nőhet a finanszírozási igény.

Egy egyszerű példával, ha a magyar GDP nem 65 ezer milliárd forint lesz, hanem a magasabb infláció miatt 70 ezer milliárd forint, akkor a 3,9 százalékos GDP-arányos hiány is 2535 milliárd forintról 2730 milliárd forintra nő. De azt az elemző sem zárja ki, hogy az állam többletpuffert épít, hogy ne legyen annyira kifeszítve a későbbiekben

Az igényt az is emeli, hogy felmentek a kamatok, nagyobbak a szükséges kamatfizetések.

Nagy János, az Erste makroelemzője is várt már valami ilyen tartalmú bejelentésre. Végül előbb lépték meg ezt a finanszírozási részét a történetnek, és majd ezután ad a Pénzügyminisztérium információt az új makropályáról.

Ahogyan az elemző is emlékeztet rá, a piacon már voltak kint talán túlzó (1000 milliárd forint feletti) elemzések is a szükséges hiánycélemelésről, de a Költségvetési Tanács és a Magyar Nemzeti Bank is jelzett hiánytúllépést.

Az biztos, hogy idén a korábban remélt 1,5 százalékos növekedés nem reális, ennek is a következménye, hogy a hiánycélhoz hozzá kell nyúlni, nagyjából a GDP 1 százalékáról lehet szó. Ugyanakkor az elemző szerint az nagyon fontos, hogy az Európai Központi Bank (ECB) el fogja fogadni azt, hogy a költségvetésnek ne kelljen öt évre elosztva visszapótolni az MNB veszteségét, ez azért 2024-ben tehermentesít, mert jövőre ez is 400 milliárdos hiányemelési tényező lett volna.

Ki vár kire?

Az ÁKK közleményt adott ki, de nem tudta, vagy nem akarta részletesebben megmondani, hogy pontosan miért kellett megemelni a finanszírozási igényt. A PM ugyanis még számol, viszont az ÁKK-nak már illett tájékoztatnia a befektetőket. Velük amúgy is folyamatos az egyeztetés, nyáron nem annyira, de tavasszal, illetve ősszel jönnek a bankok az ÁKK-hoz, és hozzák az ügyfeleiket is (befektetési alapokat, szuverén alapokat, nyugdíjpénztárakat).

Háttérinformációink alapján az adósságfinanszírozás szerkezete is megváltozott. Tavaly volt olyan időszak, hogy a lakosság intenzíven vette ki a pénzét az állampapírokból (elsősorban a MÁP Pluszból), amit részben devizakibocsátásokból kellett pótolni.

Ám az idén az ÁKK vonzó feltételeket kínált (PMÁP), ráadásul a magyar kormány is állampapírba terelte a bankok, illetve a befektetési alapok pénzét, vagyis a vártnál nagyobb lett a lakossági állampapírok és a diszkont kincstárjegyek állománya. Erről itt írtunk bővebben.

Így most forintkibocsátásra nincs annyira szükség, ugyanakkor az ÁKK megnövelte a devizajátékterét. Mint a közleményében jelezte, dollárkötvényt nem fog kibocsátani, de az úgynevezett euró benchmark kötvény (az újonnan indított Euro Commercial Paper – ECP) limiteit megemelte. Úgy tudjuk, hogy erre azért volt szükség, mert itt a benchmarkméret 1 milliárd euró, és az emelés előtt ezt már nem érhette volna el a kibocsátás (mert az idén januári és februári tranzakciók már kimerítették a sztenderd keretet).

A most közölt finanszírozási igény emelésének egy jelentős része biztonsági, mert a jövő évben lejáró adósságot finanszírozza, vagyis most felvettük, jövőre használjuk, akkor csökkentheti a finanszírozási igényt. Az ÁKK ugyan nem „spekulál”, de azért egy ilyen döntésben benne lehet az a piaci jelenség, amit higher-for-longernek nevez a szakma. Ez azt jelenti, hogy most az a piaci konszenzus, hogy magasak maradhatnak a kamatok, nem érdemes kivárni a hozamcsökkenés reményében az eladósodással.

Csiki-csuki

Mindenesetre a finanszírozásban a PM és az ÁKK szempontjai egyfajta kölcsönös kommunikációt igényelnek. A PM megtervezi a költségvetést, az ÁKK novemberben megkapja a finanszírozási igényt, ennek megfelelően kell megterveznie havi, illetve sokszor napi bontásban a hitelpályát (adott hónapon belül is lényeges, hogy mikor van adóbefizetési nap, mikor kell béreket, nyugdíjakat, családi pótlékot fizetnie az államnak).

Ha kisebb mértékben módosulnak csak a feltételek, aminek ezer és egy oka lehet (elmaradnak a bevételek, rendkívüli kiadások jelentkeznek, megdrágul az energia, elszállnak a kamatok), azt lehet a rendszeren belül kezelni. De most annyi és akkora lehetett a változás, ráadásul vélhetően nemcsak átmeneti, de tartós trendek is jelentkeztek, hogy azt már az ÁKK bejelentette.

Varga Mihály pénzügyminiszter és csapata a nyilvánosság előtt még nem tart ott, hogy felülvizsgálja a hiánycélt, de az ÁKK-nak már lépnie kellett. Sokat ugyanis nem várhatott. Képzeljük el, ha mondjuk csak októberben derül ki, hogy más lesz a tervezett deficit, azt az ÁKK-nak már nem könnyű kezelnie 2023-ban, hiszen kevés ideje maradt volna alkalmazkodni.

Innentől izgatottan várhatja a piac, hogy mi lesz a következő lépés. Ha hirtelen ömlene az uniós forrás, az nem lenne rossz, de ez nem túl valószínű. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy az 1,5 százalékos növekedésről, a 15 százalékos évesátlagos inflációról vagy a 3,9 százalékos költségvetési hiányról el kell ismerni, ezek egyike, másika, mindegyike nem volt reális, és a helyzet ennél azért rosszabb.