A Mátrai Erőmű jövője: Zárjuk be! Alakítsuk át! Működtessük tovább!

Magyarország hónapok óta nyögi az uniós támogatások egy részének felfüggesztését (erről itt írtunk részletesen), amelyek közül az RRF helyreállítási eszköz döntően a zöld-energiaátmenet céljait szolgálná. Van azonban egy forrás, az Igazságos Átmenet Alap (JTF), amelyből akár 114 milliárd forintnyi forrást is le lehetne hívni. Erről jelent meg egy rendkívül alapos és érdekes írás nemrégiben a Szabad Európán, amely döntően a Mátrai Erőmű sorsára fókuszál.

A cikk azt taglalja, hogy Magyarország részéről az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen működő Szénrégió Bizottság képviselői a pénz lehívási határidejének, és így persze az erőműről szóló döntés kitolását kérik, vagyis azt, hogy az összeget ne csak 2026-ig, hanem 2029-ig lehessen felhasználni. Az Igazságos Átmenet Alap forrásai a klímasemlegességhez vezető út során felmerülő társadalmi-foglalkoztatási-gazdasági és környezeti problémák kezelésére szolgálnak. Nagyon leegyszerűsítve elsősorban a szénbányászattal, szénerőművek bezárásával és a lakossági széntüzeléssel érintett régióknak segít az átállásban.

A szén szitokszó lett

Ha van valami, amiben európai, de szinte globális energiaipari konszenzus van, az az, hogy a légkört súlyos emisszióval szennyező szén kivezetése fontos cél. Ugyanakkor Magyarország egyetlen működő szénerőműve, a Mátrai Erőmű sorsával kapcsolatban a szakma (öt kiváló szakembert kérdeztünk meg) mégis sokkal árnyaltabb megközelítést alkalmazott, mint elsőre gondolnánk.

Jenei András energiapolitikai szakértő (Méltányosság Politikaelemző Központ) szerint ugyanis az erőmű nemcsak szakmai, de elvi és politikai kérdés is. „Elvi, mert az áramhálózat ellátásbiztonsága elsődleges (saját nyersanyag, saját határköltség-szabályozás). Politikai, mert az is kérdés, hogy az egyik leginkább leszakadt magyarországi térségben fenntartja-e Magyarország az egyik utolsó szociális hálót mintegy 10 ezer családnak.”

Holoda Attila korábbi energiaügyi helyettes államtitkár is leszögezi, hogy

miközben energiahordozókból Magyarország elég gyérül áll, a lignit és a barnaszén kitermelhető mennyisége nagyon meggyőző, meghaladja a 6 milliárd tonnát.

Igen ám, de a szénnel nem az a fő baj, hogy nincs, hanem az, hogy szennyező – merülhet fel bennünk, Holoda Attila szerint azonban erre is van megoldás, már korábban lehetett volna úgynevezett capture ready blokkokat építeni, a CCS-t meg rábízni a Molra.

Mit jelent ez? A CCS (Carbon Capture and Storage) szén-dioxid-leválasztás és -tárolás a hőerőművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentését szolgáló módszer. A CCS során a hőerőművekben keletkező füstgázból vegyi eljárással kiválasztják a szén-dioxidot, majd azt egy geológiai tárolóba sajtolják. A CCS módszerrel közel 80-90 százalékkal csökkenthető a hőerőművek szén-dioxid-kibocsátása.

Ezek a fejlesztések korábban (amikor még alacsony volt a szén-dioxid-kvóta ára) elmaradtak ugyan, de talán még most sem lenne késő egy-két korszerű szenes blokkot felhúzni. Holoda szerint

„még évekig ellehetnénk a meglévő szénkészletünkből, ráadásul nemcsak az érintett munkavállalókat és családjaikat, hanem sok csatlakozó üzemet is meg lehetne menteni, amelyek az erőmű melléktermékeire szakosodtak, például építőanyag-gyártókat”.

Cirkofluid

Schwardy Miklós, a Tiszai Erőmű korábbi vezetője szerint megoldást jelenthet a cirkofluid tüzelés (CFB) is. Egy szenes erőmű ma úgy működik, hogy a Mátrai Erőmű esetében közel 10 millió tonna/év étvágyú erőmű etetéséhez először kiszárítják a magas nedvességtartalmú lignitet, majd malmokban finomlisztszerűre darálják, végül több száz fok hőmérsékletűre előmelegített levegővel a tűztérbe juttatják, ahol gyakorlatilag 1200 fokon a földgázhoz hasonlóan másodpercek alatt elég. Tehát a szénportüzelés gyakorlatilag utánozza a földgáz tüzelését.

A fluidtüzelés folyamata azonban nem a földgáztüzelést utánozza, hanem inkább a szén megfőzése a fluidágyban. A folyadékként működő fluidágyon viszonylag alacsony hőmérsékleten (860 fok) a beadagolt tüzelőanyag gázzá válik, majd a levegő hozzáadásával elég.

A szénportüzelés tüzelőanyaga szén, viszont a CFB tüzelőanyaga nemcsak szén lehet, hanem karbont tartalmazó biomassza, szilárd hulladék, biohulladékok (szennyvíziszap), olajok, biogáz, vagyis a tüzelőberendezés gyakorlatilag „mindenevő”. Így a tüzelőanyag összetételétől függően a szén-dioxid összes kibocsátása kedvezőbb lehet.

Amennyiben rendelkezésre áll megfelelő mennyiségű biomassza, tisztán azzal is működhetne, igaz, egy 200 MW teljesítményű blokk étvágya meghaladja az évi egymillió tonna biomassza-mennyiséget. Vagyis egy ilyen fejlesztésnek az lenne az előnye, hogy amennyiben van tisztább anyag, akkor a szenes erőmű szénfeldolgozása visszaszorítható. Ez a fluidtechnológia jól alkalmazható a földgázfelhasználás csökkentésére a távfűtésben is.

A Gagarin Hőerőmű

Heves vármegye legnagyobb gazdasági társasága hosszú évekig, évtizedekig a Mátrai Erőmű volt, amely a környéken található lignitből állít elő villamos energiát. A gigantikus ipari monstrum, az egykori Gagarin Hőerőmű, illetve az erőművet tápláló lignitbányák ma már első számú net zéró ellenséggé váltak, de azért valójában ma még nélkülözhetetlen menetrendtartó erőmű.

A szén-dioxid-kvóták árának megemelkedése miatt az üzemeltetés nagyon megdrágult, és amikor a kvóta már drága volt, de az áram nem annyira, gazdaságtalanná vált az itteni áramtermelés, alacsonyabb kapacitásokkal ment csak az erőmű. A Mátrai Erőmű azért még ma is a hazai villamosenergia-termelés hetedéért felel, Paks után a második számú erőművünk.

A Mátrai Erőmű és környezete (Visonta, Halmajugra, Bükkábrány) a szocializmusban kiemelt nagyvállalat volt, a környék messze legnagyobb foglalkoztatója. A környéken mindenki az erőműből élt, vagy ott dolgozott, vagy családtag volt, ide szállított be valamit, fuvarozott, takarított. Az erőmű gyakorlatilag az egész környéket finanszírozta valamiképpen. Mára ez a kiemelt szerep csökkent, és Heves vármegyében is megjelent az autóipar (a hatvani Robert Bosch Elektronika, a maklári Robert Bosch Automotive Steering, az egri ZF Hungária), de a gyöngyösi Apollo Tyres gumigyár vagy a Giant bicikligyár is óriási foglalkoztató.

Hányatott sors

A Mátrai Erőmű minden tulajdonosát hallottuk szidni, pedig sokféle csapat megfordult itt. Természetesen a nagy projekt a rendszerváltás előtt állami volt, majd a privatizáció után sokáig német (RWE), később cseh és magyar (EPH és Mészáros Lőrinc köre) volt a tulajdonos.

Aztán Mészárosék kivásárolták a cseheket, ekkor csak magyar magánszereplők kezében volt a cég, aztán egy nagyon zavaros és adófizetői szempontból érthetetlen ügylet nyomán újra az államhoz került.

Történt ugyanis, hogy a korábban fél euróért is megvehető szén-dioxid-kvóta ára 20-25 euróig drágult, a Mátrai Erőmű ebből először pénzt csinált (eladta a kvótalehetőségeit) és kevesebbet termelt, de később úgy tűnt, hogy az egész üzem kiárazódik, nem gazdaságos, mert az áram ára nem emelkedett úgy, ahogyan a kvóta.

Ezért alig két Mészáros-év után, 2019. december 20-án Palkovics László innovációs és technológiai miniszter bejelentette, hogy a magyar állam megvásárolja a Mátrai Erőművet. Az állam részben a foglalkoztatás és a környék védelmével, a magyar ellátásbiztonság fenntartásával indokolta a vásárlást, és ígéretet tett, hogy a későbbiekben felújítja és átalakítja az energiatermelés szerkezetét is, részben uniós alapok felhasználásával gázturbinás blokkot telepít.

Az ügylet két furcsasága

Turai József, a T-Energy Advisory Ltd. szakembere a tulajdonosváltással kapcsolatban egy érdekes számításra utal.

Ha a Mátrai Erőmű magántulajdonosai kibírták volna a rossz 2019-es és 2020-as évet, és nem adták volna el az államnak a hőerőművet, akkor 2021-ben, majd főleg 2022-ben 150-200 milliárd forintos nyereséget érhettek volna el.

Emlékezhetünk, ez volt az az időszak, amikor elsősorban a gáz árának felrobbanása miatt a villamos energia ára is eszelős magasságokba, nem ritkán 300–500 euró/MWh-s szintre ugrott.

De azt is hallottuk, hogy amikor az állam részben a magyar ellátásbiztonság fenntartásával indokolta a vásárlást, az szintén fals elem volt, mert

amikor valaki (bárki) villamosenergia-termelő tevékenységi engedélyt kap, az nemcsak egy lehetőség, hanem onnantól kezdve kötelezettség is.

Vagyis az nem úgy van, hogy ameddig tetszik, addig csinálom; mivel alaperőműről van szó, így nem lehet csak úgy visszaadni, vagy bezárni, mert most már nem kell, mert nem hoz annyit a konyhára. Vagyis a magántulajdonos kötelezhető lett volna a működtetés fenntartására.

Csak gazdasági kérdés?

Az áramtermelés kulcsa mindenesetre mindig a hőtermelés, amely a szén mellett biomasszával, illetve gázzal is elérhető. Karbonsemlegesség szempontjából utóbbiak szintén nem tökéletes megoldások, de a biomassza azért sokkal jobb megítélésű, mert megújuló energiának számít.

A fenti számítások gazdasági érvekkel jól alátámasztják, hogy mennyire felértékelődött a szén, de ha visszaemlékezünk, ellátásbiztonsági oldalról is ez történt. A legismertebb példa Németország, amely elsőbbséget adott a Rajnán a szénszállító hajóknak, mert bármennyire szitokszó is a szén, amikor az orosz leválás lett a fő feladat, és eszelős európai árak alakultak ki, sokan visszatértek a szénhez.

Érdekes módon arra a problémára, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát és a harci logika részévé tette az energiakereskedelmet, a Nyugat a szén reneszánszával is válaszolt, míg Magyarország (eléggé különutas módon) továbbra is az orosz energiaforrások sorsszerű nélkülözhetetlenségét hangsúlyozta.

Pedig Balogh József energiakereskedő szerint, amikor az energiafüggetlenség ennyire felértékelődött, akkor a Mátrai Erőmű nagy előnye is jobban világított – mármint az, hogy ez az egyetlen olyan nagy hazai erőmű, amely magyar üzemanyaggal (lignit) működtethető. Paks fűtőelemei ugyanúgy Oroszországból érkeznek, mint a gázerőművekbe a gáz, azt természetesen lehet mondani, hogy a biomassza is magyar, vagy a nap is itt süt, a szél is itt fúj, de ezek azért kisebb porciót képviselnek az energiamixben. Balogh József arra utal, hogy az unióban mások (ő a cseheket és a bolgárokat említi) is óvatosabbak a kivezetéssel. Nézzük meg ezt az adatok segítségével is!

2022 a szénfordulat

Az EMBER európai think tank adatai szerint bár az elmúlt két évtizedben a szenes energiatermelés a felére csökkent az Európai Unióban, de 2022 ebben (remélhetőleg csak átmenetileg) megtorpanást, negatív fordulatot hozott. Az Európai Unió 2022-ben 2809 TWh villamos energiát állított elő, ebből 447 TWh-t, vagyis 16 százalékot fedezett a szén. (Ez a mennyiség a magyar áramigény kerek tízszerese.)

Németország, Lengyelország és Csehország volt a legnagyobb nominális szénalapú termelő, míg termelésarányosan Lengyelország, Csehország és Bulgária energiamixében a legnagyobb a szén aránya. Elég álságos módon az ismert „zöldek”, vagyis Németország, Hollandia és Dánia is sokkal nagyobb szenes termelési aránnyal működnek, mint például Magyarország.

Szintén szomorú adat, hogy 2021-ről 2022-re a szénerőművek termelése és az energiamixben betöltött szerepe is nőtt az unióban. Ráadásul főleg nyugati államok, Spanyolország, Németország, Olaszország és Finnország növelték a szenes áramtermelésüket, vagyis az orosz leválás (Spanyolországra ez a megjegyzés nem vonatkozik, de a másik három felsorolt államra igen) elsősorban növekvő szennyezéssel valósult meg.

Egy pillanatra említsük meg a pozitív oldalt is, Görögország, Portugália és Hollandia járt élen a szén arányának csökkentésben, de persze vannak olyan uniós tagállamok, amelyekben azért nem volt nagyobb a csökkentés, mert eleve egyáltalán nem is volt szenes erőművük (Baltikum, Luxemburg, Málta és Ciprus).

Mi következik ebből Magyarországra nézve?

Jenei András szerint minden európai ország, amelyben volt szénipar, egyelőre valamennyire fenntartja azt. A britek stratégiai tartalékban tartanak pár szénerőművet szociális és biztonsági alapon, ki is használják őket telente. A németek is nagyobb ellenfelet láttak az atomkapacitásaikban, mint a szénben.

Magyarország azt az utat választotta, hogy Mátrán CCGT (gázturbinás) erőművek épüljenek, amire elvileg támogatást remélünk, csak ez most nem tűnik reálisnak. Más országok inkább átmeneti derogációt (engedményt) tárgyaltak ki a szenes áramtermelésükre.

Természetesen azt fontos hangsúlyozni, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését folytatni kell. Csak nem biztos, hogy amennyiben egyben nézzük a CCGT-k felépítésének, gázszállításának a kibocsátását, az kevesebb emissziót jelentene, mint a Mátrai Erőmű működésének folytatása, ha 10 év alatt lineárisan akár nullára csökkenthető lenne a kibocsátás (itt lehet utalni az említett CCS-re és más modern technológiákra).

Jobb technológia kellene

Az energiában az a szép, hogy a különböző szakmák képviselőinek eltérők az állításai.

• A megújuló energiás azt mondja, hogy a mi energiánk tiszta, igaz ingadozó, de oldjuk meg a tárolást, a rendszerbe integrálást.
• Az atomos azt mondja, hogy a nukleáris energia teljesen emissziómentes és éjjel-nappal megbízhatóan rendelkezésre áll.
• A gázos azt mondja, hogy a gáz praktikus, tárolható, rugalmasságot ad az energiarendszernek, addig ne cseréljük le a gázt hidrogénre, ameddig szénerőművek pöfékelnek a világban, az fontosabb.
• A szenes pedig azzal érvel, hogy a földgáz valójában szennyezőbb, mint a szén.

Ez utóbbi állítás talán szokatlan lehet, de Schwardy Miklós szerint

a lignittüzelés nem jó, de lehet jobb, lényegesen jobb, mint a földgáztüzelés.

Környezetvédelmi szempontból az egyik lényeges eltérés a tüzeléskor keletkezett szén-dioxid-kibocsátás mértéke. Ez a földgáz eltüzelése során valóban csak a fele a lignit eltüzelésénél keletkező értéknek. Ugyanakkor, ha a földgáz szállítása, tárolása, elégetése során a földgáz 2,7 százaléka elvész (márpedig elvész), akkor annak nagyobb az üvegház-károsító hatása, mint a lignitnek. Ez úgy jön ki, hogy a gáz (metán) 25-28-szor károsabb a légkörbe kerülve, mint a szén-dioxid.

Vagyis, vannak olyan szenes technológiák, amelyek akár helyet is hagyhatnának egy szenes Mátrai Erőműnek a magyar energiamixben. Viszont ezekkel a technológiai fejlesztésekkel nem lehet várni, mert ahogy Jenei András mondja,

„ha még sokat tökölünk, akkor megy a kukába a Mátra magától is, és lehet majd sajnálkozni meg felelősöket keresgélni”.