Indul az EU közös gázbeszerzése: sokat várunk tőle, aztán majd meglátjuk
2023. április 25. – 12:16
A mai nappal indul az Európai Unió közös gázbeszerzési rendszere, az átmenetinek szánt intézkedés egyelőre 2023 végéig él. A tagországok abban állapodtak meg, hogy az uniós gázcégek egy közös platformon adhatják le megrendeléseiket egy bizonyos mennyiségre, és az ezek összesítésével keletkező keresletre piaci tenderrel keresnének vevőt. Az uniós és „energiaközösségi” cégek vásárolhatnak így, míg eladók az egész világról jöhetnek, orosz érdekeltségek azonban egyik oldalon sem bukkanhatnak fel, hiszen végül is miattuk kellett az egészet kitalálni.
Sok vita előzte meg, Magyarország kifejezetten kritikus volt vele, de április 25-én végül Magyarországgal együtt indul el az EU közös gázbeszerzési projektje. Amikor tavaly kitört az orosz–ukrán háború, már eleve energiaválság és felfelé kavargó árspirál volt jellemző a gázpiacra. Az EU-nak volt is mindenféle ötlete ellenlépésekre, szabályozni próbálta volna a fogyasztást, a tárolást, a beszerzést, ársapkát vezetett volna be.
Mindez tavaly azért még nem volt túl sikeres. Ahogy az egyes államok pánikba estek a tél előtt, és rávetették magukat az elérhető földgázforrásokra, mint gyöngytyúk az LNG-re, az igencsak felverte az árakat. Emlékezhetünk az akkori 200, majd a 300 euró/MWh-s árszintekre, miközben most azért inkább 40-50 eurós árakról írhatunk.
Mindenesetre a tanács megbízta a bizottságot, hogy dolgozzon ki egy közös beszerzési rendszert. A bizottság ki is választott egy német szolgáltatót, a Prismát, amely eleve egy kapacitásfoglalási platformokat fejlesztő cég volt. Majd bizottsági büdzséből megvalósult az a fejlesztés, amely segít összesíteni a keresletet, és amelyen keresztül az uniós cégek vásárolhatnak majd vezetékes és a cseppfolyósított földgázt (LNG), később esetleg hidrogént.
Ennek a rendszernek a neve lett az AggregateEU.
A közös gázbeszerzés az EU átmenetinek szánt intézkedése, egyelőre 2023 végéig él.
A vevők
A világ évente 4000 milliárd köbméter gázt fogyaszt, ebből Európa felhasználása sokáig jellemzően évi 400 milliárd köbméter volt. Tavaly aztán voltak már ügyes hatékonyságjavító programok, a fogyasztás visszaesett 350 milliárd köbméterre. Indultak tárgyalások is, koordinációk, és most jön el az az intézkedés, amelyet ugyan nem a piac helyettesítésére, nem is túl nagy mennyiségekre, de mégiscsak egy értelmes koordinációnak szán az Európai Unió.
A rendszerben egyetlen kötelező elem van, egyfajta nemzetállami minimummennyiség, amit mindenképpen a platformon keresztül kell beszerezni (többet lehet), és az EU abban bízik, hogy ezek segítségével kialakul egy jófajta marketplace.
A kötelező mennyiségre a kulcsszám a 15 százalék. A tagállamoknak a számukra előírt kötelező betárolási mennyiséghez (ami a kapacitás 90 százaléka) viszonyítva 15 százalékot kell közösen intézniük az AggregateEU-n keresztül. Ugyanakkor van néhány ország, mint például Magyarország vagy Ausztria, amely kifejezetten nagy tárolói kapacitással bír. Számunkra így nem a kapacitás a mérvadó, hanem a megelőző öt év átlagos adataiból számolt éves átlagfogyasztás 35 százaléka, és a kötelező minimum pedig annak a 15 százaléka.
Számokkal talán érthetőbb. Ha azt mondjuk, hogy Magyarországon évi 10 milliárd köbméter szokott lenni a gázfogyasztás, akkor annak a 35 százaléka 3,5 milliárd köbméter, míg annak a 15 százaléka 525 millió köbméter. A teljes EU-t tekintve, nagyjából 13,5 milliárd köbméterre jön ki a rendszer minimummennyisége. A szisztémáról nagyon részletes anyagokat lehet találni részben itt, de akit a részletek is érdekelnek, annak még hasznosabb ez a nagyon alapos kérdezz-felelek.
A kérdezz-feleleknél mindenféle beszerzési időzítés, minimummennyiség megtalálható, de annyit érdemes rögzíteni, hogy a kisebb igények is kielégíthetők egy central buyer, avagy központi beszerző révén.
A közös beszerzési platform EU-ban, illetve az Energiaközösség államaiban alapított cégeknek szól. Utóbbi csoport elsősorban balkáni államokat jelent, Albániát, Bosznia-Hercegovinát, Macedóniát, Montenegrót, Koszovót és Szerbiát, de Moldova és Ukrajna is elkezdett már integrálódni az európai energiarendszerbe, korábban az árampiaci összekötéssel foglalkoztunk sokat.
Az eladók
Ha aztán így Európa jobban száll be a nagy LNG-versenybe, vagyis a cseppfolyósított földgázért vívott tülekedésbe, ahol a visszaépülő ázsiai gazdaságok (Kína, Japán, Dél-Korea és Tajvan) a nagy versenytársaink, az mindenképpen nyereség.
A platform teljesen kizárja Oroszországot és az orosz tulajdonú cégeket, hiszen az általuk okozott kalamajkát kívánja orvosolni. Ez szláv szónak tűnik, az is, de minden kedves olvasót megnyugtatunk, hogy még ez sem orosz, hanem ukrán eredetű kifejezés, az ukrán Kolomija városról kapta a nevét. A megbízható beszállítókat (cégeket) mindenesetre várja a rendszer mind az LNG-, mind a csővezetékes piacon.
Kik jönnek szóba? Az Egyesült Államok és Norvégia mindenképpen, de Azerbajdzsán, Izrael, Egyiptom, Algéria, Angola és Mozambik is. Katar, illetve a távoli Ausztrália tankerei inkább Ázsiába szoktak menni, de azért ezek a szállítók sem esélytelenek.
Az LNG-t két irányból (északnyugat és délkelet felől), míg a vezetékes földgázt a nemzeti piacokon keresztül lehet szállítani, Svájc és az Egyesült Királyság csak a szállítói oldalon kapcsolódhat be a rendszerbe, vevőként nem. Az Egyesült Királyságban valóban van gáz, Svájc, elsősorban Zug környéke pedig az energiakereskedők jellemző székhelye.
Ezen a térképen az EU működő (sötétkék), működő és tervezett fejlesztés (sötétkék-narancssárga) vagy átalakítás alatt álló (zöld), illetve tervezett (narancssárga) és kisebb méretű/önálló (világoskék) LNG-termináljai láthatók.
A rendszer korlátai
Az elektronikus felület már működik, és április 25-től lesz lehetőség az igények leadására. Az igénylési időszak öt napig tart majd, ez után aggregálják az ez idő alatt beérkező igényeket. Május közepén az eladóknak nyílik meg a felület, ők három napig adhatják le az árajánlataikat.
Az összepárosítás után még a felekre is hárul feladat, a konkrét árra és szállítási paraméterekre vonatkozóan az összepárosított feleknek még tárgyalniuk kell. Ha a felek megállapodnak az összes szállítási feltételről, júniusban megvalósulhat a szállítás. Új igénylési körök kéthavonta indulnak majd a fenti minta szerint.
Az EU abban is bízik, hogy a rendszer egyfajta próba is lehet, amit később más termékeknél, így a hidrogénnél is lehet hasznosítani.
Abban még egy kicsit talán mindenki bizonytalan, hogy mindez mennyire fog működni. Ha az európai államok nem egymásra licitálva veszik meg a nekik kellő mennyiségű gázt, és így nem hajtják fel az árakat, az mindenképpen pozitívum, ahogyan az is, ha mérsékeltebb árat, kiegyensúlyozottabb piaci folyamatokat, illetve a kontinens számára jobb beszerzési pozíciókat lehet elérni. Nagy előny lenne az is, ha a keresletet jobban előre lehetne jelezni. Az még mindenképpen a jövő zenéje, hogy ezeket a célokat el is éri-e majd a rendszer.
