Van, aki gyalázza, van, aki kedveli: visszatérhetnek a tőke- és hozamvédett alapok

Az elmúlt években a régebben tőke- vagy hozamgarantáltnak nevezett, majd némi szemantikai vita után tőke- és/vagy hozamvédettnek átkeresztelt alapok már nem voltak annyira népszerűek, de most visszatértek. Nemrég a Portfolio is alaposan kielemezte ezt a szegmenst, és rámutatott, hogy elsősorban az Eurizon (korábban CIB), a VIG, a K&H és az OTP van jelen ezen a piacon.

Ha van alaptípus, amely megosztja a szakmát, akkor ez a termék biztosan. Az alap nagyjából azt mondja, hogy

„úgy nyerhetsz normális, akár részvénypiaci hozamot is, hogy közben azt ígérjük, hogy a nyílt részvényvásárlással ellentétben velünk nem veszíthetsz a tőkédből. Vagyis a pénzed 100 százaléka biztosan megmarad, de ha jól megy nekünk, akkor nyerhetsz is.”

Ez volt a tőkevédelem, ugyanez 5 százalékos hozamvédelemmel azt jelenti, hogy itt egy 3 éves termék, amelynek a végén mindenképpen kapsz 105 százalékot, de ha jól sikerülnek a befektetéseink, akkor még többet is.

Kamuüzenet vagy csodatermék?

Az alaptípusnak vegyes a megítélése. A szakma egy része szereti, mert eladható, tiszta a marketingüzenete: „nem veszíthetsz, de akár sokat is nyerhetsz”, mások szerint viszont ez egyfajta átverés, aminek az alapja a nominális készpénz vaksága. Hiszen hogyne veszítene az, aki két számjegyű infláció idején csak nominálisan őrzi meg a pénzét, de egyáltalán nem fialtatja azt?

A termék egyik leglelkesebb hazai híve, az Eurizon Asset Management Hungary Zrt. szakértői szerint mindenesetre a 2022-es év az alappiacon a rövidkötvény-alapok éve volt (nem csoda, itt lehetett realizálni a megnövekedett fix hozamokat), és valóban, ide is érkezett a legtöbb friss tőke, ugyanakkor Komm Tibor elnök-vezérigazgató aktuális tájékoztatása szerint immár a tőkevédelem a lakossági és az intézményi ügyfélkörben is kiemelkedően népszerű.

Szerinte

a kamatszintek jelentős emelkedése újraélesztette a tőkevédett származtatott alapok szegmensét: hiszen ezekkel az alapokkal a befektetők részvénypiaci teljesítményekhez kötött hozamokat élvezhetnek a kötvénypiacokra jellemző tőkevédelem mellett.

A piac magasabb infláció mellett azért különösen attraktív, mert ha a befektetési alap vagy a tőkegarantált unit linked biztosítás tőkéjéből kevesebb is elég ahhoz, hogy megőrizze a nominális 100 százalékot akkor több marad arra, hogy abból hozamot is termeljen az alap.

Az ilyen termék matekja

A tőkevédett termékek alapvetően olyan befektetési portfóliót építenek fel ugyanis az ügyfeleiknek, ahol az ügyfélpénz nagyobbik része arra kell, hogy a futamidő alatt megőrizze, kitermelje a száz százalékot.

Egy hároméves garantált alapnál, 10 százalékos kockázatmentes kamatszint mellett az ügyféltől begyűjtött pénz 75,1 százalékából a kamatokkal együtt három év alatt éppen 100 százalék lesz,

• az első év végén 82,6,
• a második év végén 90,9,
• míg a harmadik év végén 100 százalék.

A maradék 24,9 százalékkal pedig meg lehet próbálni extrahozamot termelni. Itt aztán már mindenféle kockázatos dolgot is lehet próbálni, opciót venni, határidős, akár áttételes terméket is vásárolni, a lényeg, hogy a legrosszabb kimenetel ne legyen rosszabb, mint a 0.

A nominális készpénz vaksága

Említettük már ezt a furcsa kifejezést, a nominális készpénz vakságát. Gondoljunk csak bele, amennyiben a mai százezer forintunkból három év múlva is százezer forintunk marad csak, akkor valójában rossz üzletet kötöttünk, hiszen mindenfajta kockázat nélkül, például az állampapírpiacon elhelyezve a pénzünket, jelentős kamatbevételt realizálhattunk volna. Mégis sok befektetőnek a nominális veszteség egyfajta lélektani határ. Az emberek egy része ilyenkor azt mondja,

nem hozott semmit, de legalább nem buktunk rajta

Még olyan kultúrák is vannak, amelyek a kamatszedést, a pénz időértékének elismerését nem is fogadják el erkölcsös viselkedésnek.

Pozitív és negatív elemek

Visszatérő utalásunk, hogy a tőkevédett alapoknak pozitív és negatív tulajdonságai, hívei és kritikusai is vannak. Mindez nem csoda, mert vannak előnyei és hátrányai, de még azt is mondhatjuk, hogy tudunk arra példát hozni, amikor jó a termék, és arra is, amikor rossz. Kezdjük egy előnyös tulajdonsággal: világos, egyszerű üzeneteivel olyan befektetőket is elvezet egy-egy szofisztikáltabb piachoz, jó esetben magasabb megtérüléshez, akik kockázatkerülő mentalitásuk révén nem könnyen ismerhettek volna meg ilyen piacokat. Vagyis a védett alap akár egy fejlődési pálya köztes lépcsőjeként írható le, az a befektető aki egykoron csak bankbetétben tartotta a pénzt, úgy jut el a részvénypiacokig, hogy egy ideig ott a fék, a veszteségstop. Az olyan befektetőknek, akik egyszerre óvatosak és hozaméhesek (vagyis a tőkepiacok két nagy hulláma, a félelem és a kapzsiság egyidejűleg jellemzi őket), megfelelő mixet kínál.

Ugyanakkor a piac egyes szereplői szerint ezek a termékek drágák, más befektetési technikákkal, portfóliómegosztással, strukturált kötvényekkel hatékonyabban is el lehet ugyanezt a végkifejletet, vagyis a legalább 100 százalékot érni.

De igen, meg tudod csinálni!

Végül álljanak itt a jó és a rossz példák, vagyis a rossz és a jó példák, mert először azt mutatjuk be, amikor felesleges ilyen terméket használni, mert az alapok drágák. A védelem nincs ingyen, a termékekben meg kell fizetni a biztonságot, a szakértő közreműködők profitját, a bonyolult nemzetközi opciókat, Londonból kell megvenni a nagy befektetési házaktól, akik nem is biztos, hogy a legjobb árat adják a kisebb magyar alapkezelőknek.

Ezt a drágaságot egy olyan képzeletbeli példán mutatjuk be, amivel biztosan nem fogunk a való világban találkozni. A Piros Fekete Tőkevédett Rulett Alap értékesítője azt kérdezi az ügyfelektől, hogy szeretnétek-e úgy befektetni egy hároméves alapba, hogy kockázat nélkül rulettezhetnek, biztosan nem veszítenek pénzt, de akár még nyerhettek is 80 százalékot. Ki az, aki erre nemet mond.

A baj csak az, hogy amikor belemegyünk a részletekbe, rájövünk, hogy ezt úgy modellezi az alapkezelő, hogy a 100 százaléknyi ügyfélpénzből (a fenti 10 százalékos kockázatmentes hozamot feltételezve) 75,1 százalékot elhelyez 10 százalékon, mert ez kitermeli a három év múlva esedékes 100 százalékot.

Emellett 4,9 százalékot eltesz magának (ez a 3 év alapkezelői díja), 20 százaléknyi pénzt pedig háromszor egymás után feltesz a pirosra.

12,5 százalék annak az esélye, hogy három gurítás egymás után piros lesz. Ha ez bejön, akkor az ügyfél nyert 80 százalékot, minden más esetben marad a 0 százalékos hozam.

Ez pedig azért nem olyan varázslatos üzlet, mert ha az ügyfél nem kért volna szakmai segítséget, hanem maga elhelyez 80 százalékot a bankban, akkor három év múlva 106,48 százaléka lett volna, és ugyanúgy megjátszhatta volna az első kaszinóban a három pirost a 20 százalékból.

Vészterhes időkben nagyon jó is lehet

Mutassunk végül egy olyan matematikát, amikor viszont nagyon jó a tőkevédelem! Bizonyos, kockázatosabb, kiszámíthatatlanabb időszakokra inkább javasolható ez a termék.

Egy profán számítással, ha ugyanakkora eséllyel várunk egy részvénypiactól a következő három évben 50 százalékos áresést vagy 50 százalékos áremelkedést, akkor jó üzlet lehet a tőkevédelem.

Ha esik a piac, kijövünk nullával, ha emelkedik, akkor az 50 százalékos nyereség egy jelentős részét (mondjuk 35 százalékot) megkapjuk. Azt lehet mondani, hogy saját jogon, nyílt sisakkal 100 lett volna a befektetés várható értéke, tőkevédelemmel 117,5 százalék.

Vannak továbbá a garantált alapoknak technikai előnyei is. Magánemberként aligha tudnánk olyan konstrukciókat összeállítani, amelyet a nagy nemzetközi brókerházakkal együttműködő és a szofisztikált opciós megoldásokat átlátó szolgáltatók összeállítanak.