Elfogadtuk a globális minimumadót – mi változik ezután Magyarországon?

Magyarország hosszú-hosszú küzdelem után elfogadta a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által felkarolt, eddig összesen 137 ország által támogatott elképzelést, amely szerint a fejlett államok egységesen bevezetik a globális minimumadót. A részletek megértésében Czoboly Gergely, a PwC Magyarország adószakértője segített nekünk.

A globális minimumadó működése

A 15 százalékos globális minimumadó a vállalati nyereségekre vonatkozik. A szabály nem kötelez egyetlen tagállamot sem arra, hogy általánosan emelje meg a társaságiadó-szintjét. Ugyanakkor előírja azt, hogy az elvárt és ténylegesen megfizetett adó közötti különbözetet mindenképpen beszedjék.

Kire vonatkozik? Fontos tudni, hogy ez az egész kérdés csak a nagyon nagy cégekre vonatkozik. Az elfogadott irányelv olyan vállalatcsoportokra terjed ki a világon, amelyeknek cégcsoportszinten legalább 750 millió euró (305 milliárd forint) bevételük van, a mostani uniós szabály pedig azokra lő, amelyeknek van legalább egy tagjuk is az Európai Unió területén.

Itthon tehát részben azokat a magyar központú cégeket érinti, amelyek csoportszinten elérik a 750 millió eurós bevételi határt. Ilyenből kevesebb van, de mellettük nagyon sok olyan leányvállalat működik az országban, ahol a külföldi anyavállalat (francia, német, amerikai, ázsiai) forgalma eléri ezt a szintet. Ez egy óriási kör: vannak, akiknek Magyarországon is van ekkora, forintban 305 milliárdot meghaladó forgalma (Mol, MVM, Audi, Magyar Telekom, Samsung és sokan mások), de ha a nemzetközi cégcsoportra tekintünk, kevés olyan multi van, amely ne esne bele ebbe a kategóriába (legyen a példánk a Siemens, a Microsoft, a Huawei, a Foxconn vagy éppen a Coca-Cola).

Abban az esetben, ha egy országban az adott vállalatcsoport tényleges adóterhelése nem éri el a 15 százalékot, akkor a különbözetet – a feltöltési adót – más országok vagy akár maga a székhelyül szolgáló ország is beszedheti. Különleges helyzetben lehetnek az EU-n kívüli központtal rendelkező cégcsoportok. Esetükben ha bármely külföldi társaságuk adószintje kevesebb 15 százaléknál, akkor elképzelhető, hogy éppen a magyar leányvállalattól kell majd beszedni a különbözeti adót a minimumadó szintjéig.

Az uniós alku: tyúk-tojás

Az Európai Unió Bizottsága mindenesetre maga is támogatta a megállapodást, és készített egy saját irányelvtervezetet. Az irányelv elfogadásához szükséges egyhangú döntésre azonban eddig nem került sor, mert először Lengyelország, utána pedig Magyarország vonta meg a támogatását. Éppen az a két állam, amely elég nehezen küzd meg újabban az uniós forrásaiért.

Magyarország kategorikusan cáfolja, hogy ügyeket kötne össze, „zsarolna”, de fogalmazzunk úgy, hogy vannak olyan ügyek, amelyek nekünk fontosak (uniós forrásaink megszerzése), és vannak, amelyek másoknak (mint például a globális minimumadó, hogy így a fejlett országok nagy cégei ne bújjanak ki az adófizetés alól). Éppen ezért Lengyelország, majd Magyarország esetében is nehéz megmondani, hogy ezek az államok eleve ellenezték a minimumadót, majd örültek, hogy kérhetnek érte valamit, vagy tudhatták, hogy sok konfliktusuk lesz még az EU-val, hasznos lehet nem támogatni másoknak fontos ügyeket.

A lengyelek, illetve a magyarok meggyőzése

Korábbi cikkünkben kétféle stratégiát mutattunk be. Az egyik az, hogy nem zsarolunk, abban bízunk, hogy a közös értékek képviselete mellett majd a mi szempontjainkat is figyelembe veszi az EU, például segít az RRF-ben. A másik az, hogy nem vagyunk kooperatívak, és abban bízunk, hogy amennyiben minden szavazatunk, támogatásunk árát megkérjük, összességében jól járunk az EU-n belüli alkukban.

Mindenesetre végül előbb Lengyelországgal, majd Magyarországgal is sikerült megállapodni, így az Európai Unió valamennyi tagállama vállalta, hogy 2023 végéig átülteti az irányelvben foglalt globális minimumadóra vonatkozó szabályokat, amelyek legfőbb elemeit már 2024-től alkalmazni is kell.

Alapvetően két dolog akadt be Magyarországnak. Az egyik az, hogy amennyiben 15 százalék a minimumadó, de nekünk 9 százalékos a nyereségadókulcsunk, beszámíthatják-e a cégek az adószámításba a helyi iparűzési adót, illetve az, hogy az egyedi adókedvezményben részesülőkkel mi lesz.

Az iparűzési adó

Magyarország számára az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy a helyi iparűzési adót beszámíthatjuk-e a minimumadóba, erről az OECD-vel és az unióval is sokat egyeztettünk.

Jöjjön egy egyszerű példa. Magyarországon adott egy cég, amely 100 milliárd forint bevételt ér el, és 10 milliárd forint a nyeresége. Ez a cég 9 százalékos nyereségadót (900 millió forint) fizet. A példánkban legyen 2 százalék a bevételre vetített helyi iparűzési adó (vagyis emiatt 2 milliárd forint adót fizet a cég).

Ha a cég csak a 9 százalékos nyereségadót számíthatja be a globális minimumadóba, akkor 9 százalékos az adóterhelése, azaz a 900 millió forint mellé még 6 százalék (600 millió forint) lenne beszedhető tőle. Ha azonban az iparűzési adó is beszámítható, akkor 29 százalék az adóterhelése (2,9 milliárd forint a 10 milliárdos nyereségre), vagyis teljesen rendben van a dolog.

Ahogy Czoboly Gergely meséli, úgy tűnik, hogy az iparűzési adót végül beszámíthatjuk. Ez ugyan tételesen nincsen leírva a modellszabályokban, vagy felsorolva a jogszabályban, de a szakmai egyeztetések, illetve a többi tagállam véleménye arra utal, hogy így értik a szabályokat a többiek is. Akkor van ugyanis gond, ha egy gumiszabály miatt Magyarország már nem von pótlólagos adót a cégtől, de Németország igen, utána aztán lehet pereskedni.

De úgy tűnik, hogy nem lesz gond a hipa beszámíthatóságával, és ha így lesz, elég kevés magyar cégnek kell majd pluszadót fizetnie.

A kedvezmények

A másik kritikus pont az volt, hogy Magyarország az idetelepülő gyáraknak fejlesztési adókedvezményt is szokott adni (ez az EKD egyedi kormányzati döntésen alapuló fejlesztési kedvezmény), ezekkel akár a 9 százalékos nyereségadókulcs 80 százalékát is meg tudják a cégek spórolni. Ha pedig valakinek csak 1,8 százalékos adót kell fizetnie, ott már tényleg nagy előny veszne el a kötelezően befizetendő 15 százalékkal, és még a fenti kérdés (vagyis a hipa) beszámítása után is pótadókra lenne szükség.

Itt az is előfordulhat, hogy a magyar államnak újfajta kedvezményekben kell gondolkodnia az FDI vonzására. Ez többféle is lehet:

• egymilliárd forint adókedvezmény helyett egymilliárd forint casht érdemes fizetnie az érkező cégeknek;
• vagy a százalékos adókedvezmény helyett bejöhet az adónettósítás, ez azt jelenti, hogy az állam a valóban befizetendő céges adóból nettósít, azaz a cég az adójából levonhatja a kedvezményt. Ezt a szakmában francia mintának nevezik.

Feladatok a magyar vállalati szektorban

A globális minimumadónak két fontos hatása is van az érintett cégcsoportokra. Egyrészről lehetnek olyanok, amelyek ma alatta maradnak a minimumadószintnek, nekik többlet adófizetési kötelezettségük keletkezhet. Másrészről sokkal, de sokkal több cégnek alakul ki adminisztrációs kötelezettsége is. Czoboly Gergely szerint 262 inputadatra van szükség ahhoz, hogy egy cég bebizonyítsa, hogy eléri a 15 százalékos adóterhelést. Ezeket nem biztos, hogy tudják a mai IT-rendszerek, vagyis ezzel fejlesztési feladatok is lehetnek.

Emellett a magyar adórendszernek is reagálnia kell. A mostani megállapodás egyrészről előírja Magyarország számára, hogy egy komplex adószabályozást átültessen a magyar jogrendbe 2023 végéig, illetve az adóhatóságot is felkészítse annak alkalmazására már 2024-től. Másrészről pedig az eddigi magyar adópolitika fenntartása esetén szükség lehet olyan alapvető adóintézkedések reformjára is, mint a fejlesztési adókedvezmény vagy az utóbbi időben széles körben alkalmazott szektorális különadók.

Kinek, mikortól lesz dolga?

Czoboly Gergely elmondása szerint négyféle érintett cég van:

• Olyan magyar központú cégek, amelyeknek nincs külföldi, csak magyar leányvállalatuk (mezőgazdaság, közművek, infrastruktúra, közlekedés, energiaellátás). Sok ilyen vállalat van, ezekből azonban csak néhány forgalma éri el a 750 millió eurós határt. Ők ötéves türelmi időszakban derogációt kapnak, addig nem kell adót fizetniük.
• Olyan magyar központú cégek, amelyeknek van külföldi leányvállalatuk, vagy legalábbis nemzetközi terjeszkedést terveznek (legfeljebb egy tucat cég lehet ilyen), nekik már 2024 januárjára fel kell készülni.
• Olyan külföldi országban működő cégek, amelyeknek van magyar leányvállalatuk, és az ország elfogadta a megállapodást (német, francia, dél-koreai cégek), ők is már 2024 januárjától kötelesek megfelelni.
• Olyan külföldi országban működő cégek, amelyeknek van magyar leányvállalatuk, de az országuk nem fogadta el egyelőre a megállapodást (kínai, amerikai cégek). Utóbbi meglepő lehet, de ennek belpolitikai oka van, az USA-ban mindkét háznak el kell fogadnia az adószabályok megváltoztatását. Sánta Miklós, az EY nemzetközi adózással foglalkozó partnere ezt annyival egészítette ki, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az USA és a fő ázsiai szereplők valaha is bevezetik a globális minimumadót, hiszen számukra versenyelőnyt jelent, hogy az EU egésze – globális konszenzus hiányában is – bevezette ezt, a sok cég számára adókötelezettség növekedéssel járó új terhet.