Oroszország elbukja a gázháborút, de ez pár évig még nekünk, magyaroknak is nagyon fájhat

Listázta már az EU tagjait aszerint, hogy kinek van tengerpartja, és kinek nincsen? Talán meglepő, de a 27 tagállamból mindössze öt olyan akad, amelyiknek egyáltalán nincsen tengerpartja. Luxemburgot most vegyük ki a pakliból, mert rendkívül gazdag, Franciaországhoz és Németországhoz is szervesen integrált és elég kicsi államról van szó, ahol a környező, szintén gazdag nyugat-európai államok majd segítenek. Ám ahogy Ferencz I. Szabolcs, a hazai földgázszállításért felelős FGSZ Zrt. elnök-vezérigazgatója magyarázta az október eleji Magyar Energia Szimpóziumon,

a többi, tengerparttal nem rendelkező uniós állam (Magyarország, Szlovákia, Csehország, illetve Ausztria) van a leginkább nehéz helyzetben a gázpiacon.

Ez a csapat évi 32 milliárd köbméter gázt vásárol, és 92 százalékban orosz gázt importál. Ráadásul ebben a régióban mindig drágább is a gáz, de ez a felár most még jobban megnövekedett.

Magyarország újabban már 10-11 milliárd köbméter gázt fogyaszt (ebből nagyjából 3,9 milliárd köbméter a lakossági fogyasztás), de infrastrukturális csomópont vagyunk, hiszen nagyon sok kapacitás ér el minket (Szlovéniát leszámítva minden szomszédos országból jön be vezeték) – csak éppen most mindenhol helyzet van.

Teljes arányváltozás

Az továbbra sem kérdés, hogy az európai energiaválság legsúlyosabb és legkritikusabb pontja még mindig a földgáz. Kotek Péter, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) kutatója az elszabaduló gázárak mögött rejlő okokat és a gázpiac jövőjét vizsgálta. Hiszen, mint arról rengetegszer írtunk, az elmúlt egy évben nagyon erős áremelkedés volt a földgáz és ebből fakadóan az áram piacán. A European Climate Foundation projektje, amelyben a magyar kutató is részt vett, elsősorban a keresletcsökkentés lehetőségeivel foglalkozott, de látva az adatokat, megdöbbentő, hogy Oroszország mit tett önmagával.

Sorra követik egymást a fordulatok a gázpiacon: hol Oroszország lép erősebbeket kínálatszűkítéssel, és ilyenkor úgy tűnik, ő áll dollárban mérhetően nyerésre, hol a Nyugat vág vissza szankciókkal, keresletcsökkenéssel, átcsoportosítással. Mindenesetre most úgy tűnik, hogy az orosz önsorsrontásnak mintha egy úgy szintjére jutottunk volna a demográfiai problémákat súlyosbító, besorozás elől menekülő százezrekkel, a gyengébb minőségű haditechnikából fakadó katonai veszteségekkel és mindenekelőtt a kereskedelmi kapcsolatok összeomlásával.

Az utolsó pontot, vagyis a kereskedelmi lefagyást érzékeltetik Kotek Péter számadatai: 2019-ben még 200 milliárd köbméter gáz jött Oroszországból Nyugat-Európába, 2022-ben viszont eddig az erősebb évkezdet ellenére is csak 60 milliárd köbméter. A magas ár miatt ez persze bevételben még több is lehet,

csakhogy a mennyiségek várhatóan később is ilyen alacsonyak maradnak, sőt hosszabb távon végképp eltűnhetnek, az árak viszont konszolidálódnak.

2019-ben az európai földgázfelhasználásból 20 százalék volt a saját, európai uniós kitermelés, 36 százalék az orosz import, 22 százalék a norvég import, 17 százalék az LNG (cseppfolyósított földgáz) és csak a maradék 5 százalék az egyéb (elsősorban észak-afrikai) import.

2022 első kilenc hónapjában 18 százalék a saját termelés, már csak 17 százalék az orosz szállítás, 26 százalékra nőtt a norvég import, 30 százalékra az LNG (ez már ebben a kilenc hónapban is 100 milliárd köbmétert jelent), és nőtt a maradék is, 9 százalékot tesz ki az algériai és az azeri szállítás. Aki pedig olvas újságot, azt is tudhatja, hogy Oroszország mostanra még alacsonyabb részesedéssel bír, szép sorban kiestek a szállítási útvonalai.

Honnan pótolható az orosz gáz?

Az orosz gáz pótlása nem volt könnyű. Az FGSZ elnök-vezérigazgatója úgy látja, hogy amennyiben az európai importból kerekítve 40 százalék volt a csúcson az orosz arány, akkor ebből

• a fele, vagyis 20 százalék gyakorlatilag azonnal pótolható volt,
• 10 százalék viszonylag könnyen helyettesíthető,
• de a maradék 10 százalék annyira nehezen váltható ki, hogy ez a kicsi arány mégis armageddont hozott az árakban.

Norvégia, Észak-Afrika, Azerbajdzsán próbál többet szállítani, de azért ez nem ilyen gyors folyamat, viszont Kotek Péter szerint a már megépített, de korábban kihasználatlan LNG-terminálok felpörgetése sikeres volt. Még akkor is, ha ezen a piacon Európa tényleg csak a lepattanóra mehetett rá, mert a világ cseppfolyósított földgázkapacitásainak 80 százaléka le volt kötve az ázsiai nagy vevők (Japán, Kína, Tajvan, Dél-Korea) hosszú távú szerződésekkel.

A szakemberek szerint hamar segíthetne még, ha a spanyol és a portugál LNG-terminálok felől be tudna jönni a gáz Franciaországon keresztül a földrész belsejébe, elsősorban Németországba. Norvégia is tud valamit még növelni a termelésén, illetve mindig ott van a hollandiai Groningen hatalmas gázmezőinek kérdése. A hollandok ezt környezetvédelmi okokból (megnőtt a földrengésveszély) eddig nem termelték ki, de állítólag azért itt lehetne termelni. Valamint felmerült a biogáztermelés potenciális felfuttatása is.

Sokat hallunk arról is, hogy az azeri gáz eljuthat a térségünkbe, de Tóth Borbála, a REKK kutatója szerint egyelőre a mennyiségek nem számottevőek. Azerbajdzsán felől van ugyan két déli gázfolyosó, a Törökországba tartó transzanatóliai TANAP, illetve a Görögországot elérő transzadriai TAP, amelyek török, olasz, görög, horvát irányba visznek azeri gázt, de ezektől kardinális változás nem remélhető. A TAP görög–bolgár IGB leágazása felfelé, a mi régiónk felé közeledve is tud hozni 3 milliárd köbmétert, de azért ez sem olyan nagy volumen. Amúgy az azeriekben olyan politikai óvatosság nincsen, hogy ne mennének be az oroszok által elveszített piacokra, hiszen amikor Grúziával volt az oroszoknak konfliktusuk, szemrebbenés nélkül átvették a piacot.

A földgázfelhasználás mindenesetre az európai országokban már eddig is összességében 10 százalékkal csökkent, ez részben spórolás, részben a földgáz és az áram közötti váltás eredménye volt, de sajnos az is erős tényező, hogy az európai ipar kiárazódott, vagyis bezártak egyes felhasználók, például a műtrágyagyártók.

Leolvadt a zsarolási potenciál

A politikai és gazdasági történések mindig nagyokat dobtak az európai gázárakon, az uniós tárolói cél (azaz hogy a tagállamoknak november elsejéig 80 százalékban fel kell tölteniük a gáztárolóikat) bejelentése különösen, de például az Északi Áramlat megrongálása is, viszont a nyugodtabb napok már áresést hoznak. Egy ideig az volt a fő korreláció, hogy minél kevesebb az orosz eladás, annál magasabb az ár, de ha már nincs mit csökkenteni, ez a tényező nem tudja tovább emelni az árakat. Gyakorlatilag az oroszok ellőtték a puskaporukat.

Ezen belül azonban Magyarországnak kellemetlen jelenség, hogy az európai földgáztőzsdék mennyire szétváltak aszerint, hogy ki mennyire éri el az LNG-forrásokat. A brit, a belga, a spanyol és a francia árak érdemben alacsonyabbak, mint a német, olasz, holland, magyar, olykor 100 euró/MWh árkülönbség is kialakult.

Az európai vevők mindenesetre egy időben tényleg rámentek minden elérhető molekulára, mindenki félt a téltől, az európai tárolók feltöltése felgyorsult. Augusztus végén már 80 százalékos, jelenleg 90 százalékos töltöttséget értünk el, csak amikor a kínálat kisebb, a kereslet pedig fokozott, az árak teljesen elszálltak.

A jó hír az, hogy azért lassan már legalább ki lehet mondani, hogy az elkövetkezendő télre Európa biztonságban van, ráadásul úgy, hogy az orosz zsarolási potenciál minimálisra olvadt.

Ebben sokat segített, hogy a magas árak miatt az EU 27 tagországából, az Egyesült Királyságból és a Balkán államaiból álló vevői csoport 17 százalékkal csökkentette a végfogyasztását (mivel a betárolás 28 százalékkal nőtt, egyelőre a végfogyasztás nem jelentett kevesebb vásárlást), ez mindenképpen segít majd az árak mérséklésében is.

Új elemek a mixben

Az európai földgázbeszerzésben még mindig vannak pozitív változások, Hollandiában (Eemshavenben) szeptemberre elkészült egy nagy LNG-terminál, decemberben beléphet egy finn–észt kapacitás, de Németországban is három nagy terminál (Brunsbüttel, Wilhelmshaven, Stade) belépése segítheti a beszerzéseket. Átadtak új csővezetékes kapacitásokat is, egyrészt a Norvégiát Lengyelországgal összekötő Baltic Pipe ilyen, de az említett görög–bolgár IGB és az Ukrajna ellátásában is segítő lengyel–szlovák összekötés is javította az ellátást.

Ezek régebben indult, hosszabb távú projektek, és érdekesség, hogy Oroszország is éppen elkészült egy nagy LNG-terminállal, és a balti-tengeri Portovaja felől már szállítás is indult Görögországba (hiszen a földgáz-kereskedelem valójában még ma sem szankciós).

Egyébként az európai energiaszabályozásnak egy nagyon érdekes alapelve, ez a Use it or Lose it (UIOLI), azaz használd, vagy elveszted. Ez arról szól, hogy amennyiben valaki kihasználatlanul hagyja a földrész olaj- vagy gázellátásában alapvető olaj- vagy gázvezetékeket, akkor egy felülvizsgálat után az infrastruktúra felszabadítható mások számára. Vagyis amennyiben Oroszország tartósan nem használ bizonyos vezetékeket, így akár a Balkánon áthaladó (Ukrajnát, Törökországot, Bulgáriát és Észak-Macedóniát elérő) Trans-Balkant, akkor ez elvehető és kihasználható.

És itthon?

Magyarország beszerzési lehetőségei sajnos eközben korlátozottabbak. Pedig Ferencz I. Szabolcs szerint a térségben már korábban, 2006-ban és 2009-ben is volt két olyan földgázválság, amelyekből levehettük, hogy jelentős diverzifikációra van szükség, csak aztán mégis minden máshogyan alakult.

A szakember szerint abban azért van valami természetes, hogy a rendkívül hatékony és kényelmes energiaforrás már nem olyan olcsó. Gondoljunk csak bele, hogy a földgáz akárcsak az árammal összehasonlítva is könnyebben tárolható, szállítható, és eközben kevesebb a vesztesége. Ezzel szemben az áramhoz sok távvezeték kell, bonyolult rendszerek, egyensúlyok szükségesek és több a hálózati veszteség is.

Most súlyosak a problémák, de ettől még nem kell átesni a ló túloldalára, vagyis nem a földgáz kidobása a cél az energiamixből, az FGSZ rendszerének például nincs olyan vezetéke, amelyet év közben, legalább valamikor ne használnának intenzíven. Inkább az lenne a pozitív, ha, mint a hibrid autóknál, meglenne a választási és a váltási képesség, a párhuzamos energiaellátási rendszerek ma már fő versenyképességi tényezővé váltak a világgazdaságban.

A régiónk helyzete: négy nehéz év

Az említett nehéz regionális helyzet főleg abból adódik, hogy teljesen átrajzolódott a térkép. Magyarország felé az ukrán tranzit leállt, de az északi orosz–nyugati útvonalak (a Jamal, az Északi Áramlat) is kiestek, az Északi Áramlat 2 pedig el sem indult.

Ahogy említettük Azerbajdzsánból, Norvégiából, Észak-Afrikából, LNG-ből sokkal több jön meg, de a régió ezzel nincs igazán kisegítve. Ferencz I. Szabolcs úgy látja, hogy

összességében 2027-re lehet reális, hogy a lengyel, a német és a horvát fejlesztésekkel a régió gázellátása már elégséges lesz orosz gáz nélkül is.

Sőt, talán ekkor már az északolasz LNG-terminálok is elérhetők lesznek. Északról Gdańsk felől, délkeletről török és görög útvonalakon keresztül azeri forrásból kaphatunk gázt, illetve a horvát Krk sziget felől remélhetünk további LNG-eredetű földgázt, míg északnyugatról a norvég vagy a német terminálok érhetnek el hozzánk, délnyugat felől pedig olasz LNG-s (és észak-afrikai) források. Ma még a szomszédos országok közül egyedül Szlovénia felé nincs gázvezetékünk, egy ilyen segíthetne az utóbbi elérésen.

A közeli fejlesztésekkel (Baltic Pipe, lengyel–szlovák interkonnektor) azért akár 1 milliárd köbméterrel több gáz jöhet északról, 1-2 milliárdot pótolhatunk Romániából, és a horvát LNG-terminálból is érkezhet a fejlesztésekkel 1 milliárd köbméter pótlólagos gáz.

De mindez sajnos csak akkor, ha valakinek az árára felülígérünk. Ha pedig tényleg lesz holland termelés, akár 3-4 milliárd köbméter Hollandia felől is elindulhat az irányunkba, de azért az, hogy a német ipar szereplőit mi felülárazzuk, nem tűnik reálisnak.

Ezek mind nagy lehetőségek, de rövid távon sajnos igaz, hogy az orosz kiesés Magyarországnak okozná a legnagyobb problémát, és mivel a fejlesztések nem egy éven belül valósulhatnak meg, a 2023/2024-es tél még biztosan nagyon nehéz lesz, hiszen a kockázat mindig ott van, hogy már nem is érkezik a feltöltést segítő orosz gáz.