A kormány segít megvédeni a „háború és a szankciók miatt” elszabaduló válságban a lakosság pénztárcáját. Igaz, különösen úgy szeret segíteni, ha az nem neki fáj, mert az üzemanyag-ársapka meghosszabbítása a Molnak és más üzemanyagcégeknek, az alapvető élelmiszerek árkorlátozása az élelmiszer-kereskedőknek, a kamatstop a bankoknak okoz veszteséget. Az örökös piactorzítás pedig mindannyiunknak.
Sok ágazat bízott abban, hogy szektorának szabályozása visszaindul a piac irányába. A kormány azonban szeret úgy viselkedni, mint aki tudja, hogy kinek mire van szüksége, és azoknak árstopokkal, illetve ahogy a szombati, rendkívüli kormányinfón bejelentették, azok meghosszabbításával segít. Szó se róla, biztosan népszerű a lakosság körében, ha olcsóbb a benzin és a tej, illetve ha alacsony marad a törlesztőrészlet.
Az üzemanyag-kereskedők, az élelmiszerláncok és a bankok azonban természetesen nem örülnek, ha veszteséggel kell dolgozniuk, hiszen ne legyen kétségünk, az intézkedést a kormány hozza, és a politikai előnyt (népszerűséget) is ő zsebeli be, de a cechet nem ő állja.
Természetesen az államnak kötelessége az őrült változásokat tompítani, az energiaválság idején megsegíteni a lakosságot, majd vélhetően az önkormányzatokat, illetve akár a cégeket. A szintén most bejelentett, az energiaintenzív kkv-k támogatásáról szóló döntés, illetve azok beruházásainak fenntartása indokolt lehet, de a hatósági árak helybenhagyása egyre jobban torzít. Vélhetően indokoltabb lenne a rászorulók célzott támogatása (akár a nehézségek idején jól kereső cégek fokozottabb adóterhelésének rovására).
Súlyos negatív következmények
Sokan és sokszor leírták, hogy amennyiben a lakosság piaci vagy legalább egy kicsit piacibb árat fizetne az üzemanyagért, az csökkentené a keresletet, így javítana az ellátási nehézségeken, és javítana Magyarország legsúlyosabb jelenlegi problémáján – a külkereskedelmi és folyó fizetési mérleg hiányán. Persze ennek lenne sokkal egyszerűbb módja is, megegyezni az EU-val, ami azonnal nagyot erősítene a forinton, és javítana a külkereskedelmi egyenlegünkön. (Ez szintén a szombati kormányinfós közlés szerint közel van.)
Mindenesetre az üzemanyagár alacsonyan tartása inkább a magasabb jövedelműeket segíti (vicces, hogy a jobban dráguló áram és gáz dotálásából jön ki a kormány, a kevésbé dráguló üzemanyagok szubvencióját fenntartja), pedig a lakosságnak itt talán több lehetősége van (vonat, busz, metró, bicikli), mint a fűtés és az energiahasználat terén.
Az élelmiszerárstop kicsit kevésbé fontos intézkedés, és itt erősebb a szociális elem. Noha az nem biztos, hogy minden rászoruló család fogyasztói kosarában éppen ezek az élelmiszerek a meghatározóak, de ez inkább indokolható lépés.
A kamatstop a legdurvább
Gulyás Gergely utalt arra is, hogy a kamatstop is velünk marad, ami mindenképpen a legkártékonyabb lépés, mert megint az óvatlanokat jutalmazza és az előrelátókat bünteti. Ebben a témában régóta mentek a háttérben az egyeztetések, Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter és csapata a kamatokra igyekezett valamit kitalálni, de végül (láthatóan) elbukott, maradt a torzítás. Ugye itt az a probléma, hogy az adósok fizetési haladékkal (moratóriummal) majd kamatstoppal „meg voltak védve” a kamatok változásától, pedig a hitelkamatok közben 5 százalékról 13-14 százalékra elszálltak.
Vagyis, akinek változó kamatozású hitele van, az a nem fizetés alatt brutális kamatemelkedéssel szembesülne, így ha visszatérne a piaci kamatfizetéshez, durván megemelkedne a törlesztőrészlete.
Érthetetlen beavatkozás
A kormánynak a most meghosszabbított kamatstop nem fáj, az a bankok (éves szinten mintegy 150 milliárd forintos) vesztesége. A bankok a szavazók körében nem népszerűek, őket mindig lehet terhelni, nekünk azonban fájhat, mert nagyon igazságtalan intézkedés, ami a banki hitelkihelyezések visszafogása miatt a hazai gazdaság teljesítményét visszafogja.
A kormányzatnak és a bankoknak is voltak ennél összetettebb átmeneti intézkedésekről szóló elképzelései, illetve volt egy nagyszabású terv, hogy a változó kamatozású hitelek helyett központilag jöjjenek fix kamatok, de azt legalább a miniszter belátta, hogy ezzel elkésett, amennyiben most ráerőltetnének a lakosságra egy most reális (legalább 10 százalékos) fix kamatot, azzal rettentő rosszul járnának az adósok.
A hazai változó kamatok a budapesti irányadó kamathoz képest mérődnek (ez a BUBOR). A vicc az, hogy a hazai irányadó kamat, a BUBOR két év alatt (2021 elejétől, 2022 végéig) nagyjából 1 és 15 százalék között fog mozogni (most 11-13 százalékos szinten áll).
A válság alatt sajnos indokolt ez a változás, hiszen az alapkamat és az infláció is elszállt. Az állam ezen a pályán tavaly decemberben 2 százalékos BUBOR-nál (!!!) már befixálta az adósok kamatait. Olyan ez, mintha a benzin 300 forintról 800 forintra drágult volna eközben a piacon, de a kormány már 330-nál megállította volna az áremelkedést.
Miért csinálja ezt a kormány?
A kormány az adósokat védi, ami azért eléggé a pénzügyi tudatosság ellen megy, mert a Magyar Nemzeti Bank az elmúlt években folyton azt jelezte, hogy érdemesebb fix kamatozással felvenni a hitelt. Rövid távon ilyenkor többet fizet az adós, de a kamatperiódusra, akár 3 vagy 5 évre nem változik a fizetendő kamat, ami alacsonyabb kamatszint esetén közép- és hosszabb távon már előnyös.
Ám ezt a tanácsot nem mindenki fogadta meg, az idén májusi, legutóbbi Pénzügyi Stabilitási Jelentés szerint (annak 34. oldalán láthatók az adatok), van Magyarországon 330 ezer ember, aki maradt a változó kamatozású hiteleknél, nekik átlagosan úgy 3 millió forint adósságuk van, vagyis ezermilliárd forintos összesített adósságról beszélünk.
A további fixálás most nekik segít, közülük is leginkább annak, aki mostanában vett fel minden figyelmeztetés ellenére változó kamatozású hitelt, vagyis nem hallgatott a jegybankra.
A változó kamatozású ügyfelek támogatása sok családon segít, de a bankoknak veszteséget (hitelvisszafogást) okoz, és valójában a Magyar Nemzeti Bankot és a fix kamatot választókat is megalázza.
A jegybank ugyanis hiába „járatta folyamatosan a száját” a jó tanácsaival, a fix hitelt választó hiába hozott felelős, racionális hitelfelvételi döntést, megint az járt jól, aki a rövid távú érdekeit a racionalitás elé helyezte, mert a kormány már megint őket támogatta.
