Egy szegény ország, ami a megújuló energiában hisz, és a világ legnagyobb koncentrált naperőművét építette meg

Az arab államokat olykor hajlamosak vagyunk egy kalap alá venni. Azt gondoljuk, hogy van olajuk, tehát gazdagok. Pedig a szénhidrogénekben valóban gazdag államok, például Szaúd-Arábia, Katar, Kuvait vagy Algéria (igaz, a legnagyobb területű afrikai állam a szénhidrogénkincsével együtt sem gazdag) mellett olyan szomszédok, sokszor ellenségek helyezkednek el, akiknek nincs érdemi szénhidrogén-kitermelésük: Jemen, Jordánia és Marokkó lehet erre a példánk.

Marokkó ezek között is különleges hely. Kevés olyan hely van a világon, ahol ennyire gyorsan nőne a lakosság létszáma. Minden 48 másodpercben születik egy marokkói, de csak 3 percenként hal meg valaki, ráadásul 12 percenként nő egy fővel a bevándorlás. Ez nettó adat, mert érkeznek is, mennek is innen, Franciaországban például már milliós a marokkói közösség. Ha mindent összevetünk, akkor is minden percben egy fővel nagyobb lesz a marokkói népesség.

Energiaválság idején

Igen ám, de ez a Magyarországnál négyszer népesebb, ugyanakkor egy főre jutó GDP alapján ötször szegényebb állam ellátási nehézségekkel küzd. Ma még csak ugyanannyi villamos energiát fogyaszt el, mint Magyarország, de ahogy a lakosság gyarapodik és gazdagodik, ez az érték rohamosan nő.

Marokkó talán nem sok mindenben hasonlít Magyarországra, de abban biztosan, hogy az energiaválság mindkét, energiahordozóban szegény és erősen importra szoruló országot erősen érinti. Ők is, mi is válaszokat szeretnénk adni az ellátás, a függetlenedés, a szuverenitás nagy kérdéseire.

Ugyanakkor Magyarország és Marokkó más jellegű áramtermeléssel próbál úrrá lenni a kiszolgáltatottságán. Mi (legalábbis egyelőre) még abban bízunk, hogy egy orosz építésű atomerőművel mint alaperőművel biztosítunk a következő évtizedekben ellátást. Marokkóban ezzel szemben Európában ma már szokatlan módon, de olajat égető erőművek voltak, amelyek 2015-ben még 95 százalékban importolajra szorultak. Az észak-afrikai ország azonban úgy döntött, hogy 2050-re 52 százalékban hazai és megújuló forrásra váltja energiaigényét, vagyis gigantikus napparkokat, illetve rengeteg gátat épít, utóbbiakat, ha lehet, vízerőművek működtetésére is használja.

Melyik a jobb megoldás?

A projekteket nehéz összevetni. Paks II., ha valóban elkészül, egymaga annyi villanyt fog termelni, mint a két hatalmas marokkói projekt. A költségeket is nehéz lenne most összehasonlítani, mert ki tudja, hogy a korábbi költségbecslések jelen infláció (alapanyag- és béremelkedések) idején valójában hol tartanak.

A földrajzi adottságok is erősen különböznek. Mindenesetre Marokkó választása sem volt egyértelmű, úgy is fogalmazhatnánk, hogy egyszerre volt érthető és teljességgel érthetetlen, de az idő és a jelenlegi helyzet a királyság döntését látszik igazolni.

Miért érthető a döntés? A napenergia azért, mert Marokkóban, a sivatagi Ouarzazate város közelében a napenergia termelésére tökéletesen alkalmas környezet található. Itt ugyanis évi 2635 kWh/m² a napsugárzás éves intenzitása, amely adat ugyan aligha jelent sokaknak értelmezhető információt, mindenesetre ez az egyik legmagasabb arány a világon.

Egyszerűbben: itt az év 365 napján süt a nap.

A víz pedig azért indokolt, mert magas hegy is bőven van az országban, itt található például az Atlasz hegylánc legmagasabb pontja, a 4167 méter magas Dzsebel Túbkál is.

Ugyanakkor az egész projekt mégis vitatható volt, mert víz már egyáltalán nincs annyi az országban, mint például nálunk, ahol az emblematikus Bős-Nagymaros projekt talán túlságosan is kinyírta a vízenergia-fejlesztéseket. Marokkóban pedig nemcsak a vízerőművekhez kellene (evidensen) sok víz, de valójában ahhoz a speciális napenergia-fejlesztéshez is, amelyet az ország választott.

Az igény

Említettük, hogy a négyszer népesebb Marokkó áramfogyasztása ma még megegyezik hazánkéval (elnagyolva 40-40 TWh-ra gondolhatunk).

Az afrikai állam ma még szegényebb és kevésbé iparosodott, ráadásul melegebb is az ország, kevesebbet kell fűteni. Érdekes különbség, hogy miközben itthon azért zajlik (végre) országos kampány, hogy fogyasszunk kevesebb áramot, addig Marokkóban tavaly még az árammal főzés népszerűsítésére indított projektet a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA). A magyarázat persze érthető: az ország vidéki területein alkalmazott nyílt lángos, tűzifás főzés nemcsak a ritkásabb növényzet tarvágását eredményezi, de igen kellemetlen szén-dioxid-kibocsátással is jár.

Mindenesetre az IEA energiaügynökség a MECS (Modern Energy Cooking Services Program) keretében arról győzködi a lakosságot, hogy a hagyományos marokkói konyha, vagyis a tajine (tazsin) remekei is elkészíthetők elektromos főzőeszközökben. A tazsin konyha amúgy egy edényre utal, amelyben az étel leginkább összepárolódik, de az is lehet, hogy fő vagy sül, mindenesetre melegedik. Valahogy úgy érnek össze az ízek, hogy az ételek megőrzik a vitamintartalmukat, de az ízüket is, mégis szerves egészet alkotnak. Mindez nagyon finom, még akkor is, ha a túl sok édes elem, így a mazsolás marha, a porcukorral megszórt tészta mint köret szokatlan is lehet.

A gátprogram

És akkor nézzük az említett két projektet, amelyet gyakorlatilag külön-külön is a magyar Paks II. költségvetéséből indított el Marokkó. A vízprogram keretében Marokkó rengeteg hatalmas gátat épít, amely segít az ivóvíz-ellátásban, a mezőgazdasági termeléshez szükséges öntözés lehetőségében, illetve az áramtermelésben.

Igaz, olykor alaposan át is alakítja a környék életlehetőségeit. A franciák által alapított Ouarzazate ebben pro és kontra is élenjáró. Az esős évszakban ezer kilométer hosszú, hömpölygő Draa folyó környéke a száraz időszakban nagyjából víz nélkül marad. A környék nomád lakossága a nagy gátakkal olykor nyer és olykor veszít is. Volt, hogy a nomádok kénytelenek voltak beköltözni a városokba, Zagorába vagy Ouarzazatébe, máskor pedig éppen az ő lehetőségeiket javítja a víz felduzzasztása.

A 11,5 milliárd eurós csomag

A marokkói kormány mindenesetre egy nemzeti prioritási tervet fogadott el az ivóvízellátás és az öntözés fejlesztésére 2020 és 2027 között 115 milliárd dirhamos értékben. A tizedelés miatt ezt egyszerű átszámolni, vagyis 11,5 milliárd euróról, azaz most éppen kb. 4500 milliárd forintról beszélünk.

A program céljai között szerepel, hogy Marokkó 2023-ban kívánja befejezni az Agdez-gátat Zagora tartományban, a Tidas-gátat Hemisette tartományban és a Sakiya Ham-et, de emellett is további 12 nagy gát építése zajlik.

Érdemes megjegyezni, hogy Marokkó teljesen tudatosan gazdálkodik a vízével. Miközben Észak-Afrika az ukrán és az orosz gabonaszállítmányok idején élelmiszerválságtól szenved, Marokkó gyakorlatilag egy áttétellel vizet exportál. Vagyis nem közvetlenül, de talán meglepő módon, az alapvetően vízhiányos ország olyan mezőgazdasági termékeket kezdett el értékesíteni, amelyhez sok víz szükséges. Marokkó ma már meghatározó gabonatermelő is, illetve a gyümölcsök (datolya, füge, narancs, szőlő, dinnye) mellett paradicsomot, olívát is exportál.

A vízprogram része ezen kívül egy olyan tengervíz-sótalanító, amely Casablanca 300 millió köbméteres éves vízigényét fedezheti.

A napprojekt

Marokkóban van a víz mellett még egy közel ilyen méretű energetikai projekt, a naperőmű-fejlesztés. A világ legnagyobb koncentrált naperőműve a Ouarzazate közeli sivatagban található Noor Ouarzazate-projekt. A Noor szó ismerős lehet, például a Koh-i-Noor gyémántról, utóbbi a hegy fényét jelenti, maga a Noor csak annyit tesz, hogy „fény”.

A koncentrált naperőművet mindenesetre Marokkó új energiastratégiájának részeként fejlesztették ki. A cél pedig az, hogy segítségével az ország 2050-re már több energiát nyerjen hazai megújuló forrásból, mint importált (és jellemzően fosszilis) forrásból.

A dollármilliárdos projekthez akárcsak itthon, úgy Marokkóban is uniós forrásokat is használnak. Pontos összeget azért nehéz mondani, mert az építkezés hat éve zajlik, de újabb és újabb ütemek készülnek még el.

Marokkó természetesen nem nyert titokban felvételt az unióba, de az itt megtermelt villamos energiát Spanyolország is hasznosítja, vagyis nem csak piszkos áramimport létezik, amikor az unió fekete (azaz szenes) áramot vesz Szerbiából, Ukrajnából, Törökországból vagy éppen Észak-Afrikából, hanem arra is van példa, hogy tiszta energiát sikerül beszereznünk.

A Noor Ouarzazate naperőmű komplexum teljes beépített teljesítménye ma már eléri a 600 MW-ot. Ez elég ahhoz, hogy egymillió marokkói otthont lásson el olcsó, megújuló árammal. Vagyis összehasonlításképpen kisebb ugyan, mint a mi Paksunk, de Budapestet teljesen el tudná látni tiszta, megújuló energiából származó villannyal.

Ouarzazate

A nehezen kimondható (a név berberül azt jelenti, hogy zaj nélküli) kicsike város nemcsak a gigantikus erőműveiről, de filmgyártásáról is híres. Hogy pontosan miért éri meg egy-két jelenetet felvenni a Marrákestől is még hatórányi autóútra található, igaz, egy kis saját nemzetközi reptérrel is rendelkező városkában, az elsőre nehezen felfogható.

Mégis, Afrika legnagyobb stúdiójában, az Atlasban forgatták többek között a Trónok harca, az Asterix és Obelix, a Szökés, a Gladiátor, az Arábiai Lawrence, a Múmia és a Lazacfogás Jemenben című filmeket, sorozatokat. Érdekes élmény volt, hogy amikor kiderült, hogy magyarok vagyunk, a taxisofőr lelkes „egészségedre” kiáltással fogadja az információt. Ugyan fogalma sincs, hogy kik voltak, illetve mit forgattak, de elmesélte, hogy magyar filmeseket is fuvarozott már.

A technológia

A Noor azért igazán érdekes, mert a különböző fázisokban a projekt területén a legismertebb naperőműves technológiáját lehet nyomon követni. A leginkább „trendi” a koncentrált napenergia vagyis a concentrated solar power (CSP) technológia. Ez olyan tükröket használ, amelyek úgy koncentrálják (tükrözik) a napfényt, hogy az hagyományos gőzturbinák meghajtásával hoz létre energiát.

A Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése szerint 2050-re a világ villamosenergia-termelésének 11 százaléka már CSP-ből származik majd. Hogy így lesz-e vagy sem, azt nem tudjuk, de az ilyen napenergia potenciálja Észak-Afrikában óriási. Itt ugyanis nemcsak nap van, de azért ipar és milliós városok is akadnak, és az európai szállítási irány sem kizárt.

Óriási terület

A 3500 futballpályának megfelelő területen elhelyezkedő, végeláthatatlan napelem-komplexum tényleg többféle technológiát vegyít, vannak hengeres parabolatükrök, koncentrált napenergia-torony, de hibrid fotovoltaikus üzem is. Ennek az a fő haszna, hogy a rendszerek termelni, de tárolni is tudnak, csak ehhez rengeteg vízre és mintegy 140 ezer tonna sókeverékre is szükség van.

Vagyis a projekt fenntartása meglehetősen költséges.

Az erőmű évente 3 millió köbméter vizet fogyaszt, illetve magának a rendszernek is napi 19 tonna gázolajra van szüksége mint üzemanyagra, ez segít a sókeveréket 110 °C feletti hőmérsékleten tartani.

A projektbe sokan beszálltak, a Marokkói Fenntartható Energia Ügynökség, a szaúdi ACWA Power, a spanyol TSK-Acciona-Sener konzorcium és finanszírozási oldalról a Tiszta Technológia Alap, az Afrikai Fejlesztési Bank, a Világbank, de még az EIB is.

Költséges, de megérte

Amikor 2016-ban a projekt nagyobb sebességre kapcsolt, több cél is megfogalmazódott:

• Marokkó energiafüggőségének csökkentése;
• a külkereskedelmi egyenleg javítása (a kevesebb importált fosszilis tüzelőanyag révén);
• a nagyobb megújulóenergia-arány elérése;
• a marokkói nemzeti napenergia-klaszter létrehozása;
• az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése;
• a távoli sivatagi területek fejlesztése.

A projektet sokan vitatták, mert túlságosan nagynak és költségesnek vagy éppen túlzott vízigényűnek tartották. Említettük, hogy a Ouarzazate Noor komplexum vízfogyasztása (hűtés, mosás) évi 3 millió köbméter, a vizet a Mansour Eddahbi gáttól csővezetéken keresztül hozzák ide.

Ráadásul a speciális technológia azért nem teljesen kibocsátásmentes, igényel fosszilis energiát is, de a megtakarítás így is fantasztikus: hasonló mennyiségű energiát a szénerőművekben 20-szor több szén-dioxid kibocsátásával állítanának elő.

A Noor Ouarzazate összességében azonban teljesítette a célokat, és most nagyon sikeresnek tűnik. A megtérülési számokat ugyanis jelentősen javította az energia árának elszabadulása, egyre értékesebb az évi 2,5 millió tonna importált olaj kiváltása. Ráadásul a naperőmű még spanyol, sőt akár brit energiaigényeket is kielégíthet az összekapcsolt európai villamosenergia-rendszernek hála. A Noor most a világelső CSP-projekt, de Marokkó állítólag már tervez egy még nagyobbat is.