Mi köze a mellbimbókhoz a bubble tea-nek, és hogyan készül házilag?

A magyar ízlés nem igazán szereti, ha valami darabos, rágós, gumis vagy bármely szempontból eltér a megszokott állagoktól, netán egynemű, de benne másféle textúrájú dolgok is találhatók. De azt hiszem, azt fogadjuk a legnagyobb ellenállással, ha egy folyadékban szilárd elemek úszkálnak. Na, pontosan ez történik a tajvani boba- vagy buborék- vagy feketegyöngyteával, minden szempontból ellenkezik a magyar étkezési és italozási szabályokkal, mégis gombamód szaporodnak a fővárosban a buborékostea-boltok.

Azt, hogy mi visz rá felnőtt embereket, hogy gyerekjátéknak tűnő, színes folyadékokat és golyókat szívjanak fel szívószállal, ezzel teljesen fölösleges cukoradagokkal üssék ki a szervezetüket, csak az érti, aki egyszer kipróbálja. Mert jó. Mókás, ahogy az édes teakortyokkal együtt egyszer csak be-beugrik az ember szájába egy-egy golyócska, még viccesebb, ahogyan ezeket a golyókat nehéz elrágni. Amolyan vidámpark ez a szájnak, bármilyen furcsán is hangzik.

A tápióka a manióka vagy kasszáva nevű növény gyökergumójából kinyert keményítő. Kalóriatartalma alacsony, szénhidrátban viszont gazdag, nagy előnye, hogy gluténmentes, konyhai bravúrja viszont abban a ruganyos, ragacsos állagban rejlik, amely a belőle készült gyöngyök vagy liszt elkészítésekor kialakul, miután rengeteg vizet vesz fel. Régóta kedvelt alapanyag volt nemcsak az ázsiai kultúrában, de Dél-Amerikában is.

Ahogy a teázásnak és a tápiókagyöngyök ilyen-olyan fogyasztásának is ősi szertartása volt Ázsiában, nem csoda, hogy valakinek egyszer eszébe jutott őket ötvözni, de hogy ki volt az első, az persze vitás. Elméletek vannak erre is, például az egyik történet szerint egy tajvani művész-vállalkozó volt, akinek épp tönkrement a hotpot étterme, így a tajnani piacon sétálva meglátta a tápiókagyöngyöket, amiket aztán beletett a zöld teájába, mert miért ne. Később persze egy másik lánc termékmenedzsere is előállt azzal, hogy bizony ő öntött először tápiókagyöngyöket teába, majd pereskedtek az árusítás kizárólagos jogaiért, ami végül azzal zárult, hogy bárki készíthet buborékteát.

A bubis tea elődjének feltételezik a levegős, shakerben összerázott teakoktélokat, amelyeket egy japán evőkocsmában, azaz izakajában talált fel egy mixer az 1940-es évek végén. Eredetileg nem is a kis gyöngyökre utal a buborék a névben, hanem a levegőre, amelyet rázással visznek bele. Az viszont valószínű, hogy valamikor a nyolcvanas években egyesült a tápiókával Tajvanon, ekkor kapta a boba becenevet is, amely a kínai szlengben mellet jelent, állítólag a tápiókagyöngyök mellbimbóalakjára utalva.

A cicitea nagyon hamar népszerű lett, és elképesztően sok verzióját találták fel a gyümölcsöstől a jegesen át a langyosig, van, amiben kis, szivárványos zselédarabok is úsznak, van belőle hideg és meleg, mangós és zöld teás is. A kilencvenes évektől kezdve Amerikában, majd az egész világban menő lett, míg mára annak rendje és módja szerint viszik túlzásba, így létezik bubble teás fagylalt, ramen, sushi, sőt, pizza is. A tajvaniaknak a buborékos tea amolyan nemzeti szimbólum, óriási jelentőséggel bír, gesztus adni, sőt, még a tajvani útlevélre is majdnem felkerült egyszer. Rengeteg árus van a világon, sok italnak műanyagíze van, míg másokban tényleg lehet érezni a valódi teák, gyümölcsök, sőt, a tápióka és a tej ízét is. A kulcs a legtöbb árus és blogger szerint a frissesség: a teák újramelegítve nem finomak (mint annyi minden más sem), de a tápióka is veszít ideális ízéből négy óránál hosszabb állás után.

Házi gyöngyök

Szerintem a legjobb a klasszikus, édes, langyos, tejes fekete teával és fekete tápiókagyöngyöcskékkel készülő verzió. Nem először ugrottam neki a feladatnak, pár éve már volt egy kudarcos kísérletsorozatom, most alaposabban utánajártam ennek a rejtélyes alapanyagnak. Kiderült, hogy mindegyik tápiókagyöngy más, mindet másképp is kell főzni. Köszi. A lényeg mégis az, hogy ne maradjon kemény, de ne is legyen túl ragacsos, szóval éppen jól legyen rágós, hiszen ez sok esetben pozitív, nem negatív jelző. A hazai ázsiai boltokban többféle méretű tápiókagyöngy kapható: az apró szemű, fehér pudinghoz, desszertekhez való, a nagyobbak jók a teához. Ebből is kétféle kapható, az egyik a gyors, ötperces vagy quick jelzőkkel ellátott, ezeket nem ajánlom, én a barnás színű, nagyobb méretű golyókat választottam. Persze márka és márka különbözhet, de nekem bejött a sokszoros vízmennyiség (minimum ötszöröse a tápiókáénak), a lassú, rotyogva főzés és a tízpercenkénti keverés, csekkolás, kóstolás.

Mikor egy egészen új alapanyaggal dolgozom, minden rendkívüli és izgalmas, ez a tápiókagyöngyre extrán igaz. Szokatlan az állaga, a színe változása főzés közben, minden. A legjobb módszer arra, hogy megállapítsuk, elkészült-e, az áttetszősége: ha teljesen átlátszó, és nincs már benne fehér színű folt, akkor jó. Azért jó irányelv ez, mert így egyénileg megállapítható, mikor jó már a buborékunk.

Ha ez megvan, már csak egy sima szirup kell, amiben jól átáznak a gyöngyök, és egy tea vagy bármilyen más ital, no meg egy jó nagy pohár, de ami a legfontosabb: nagy lyukú szívószál. Sajnos ez a furcsa tajvani szertartás nem a legfenntarthatóbbak közül való, még ha otthon nem is kell hozzá egy csomó műanyag, akkor is muszáj egy széles szívószál mellé. A saját fémszívószálaim aznap még pont átengedték a gyöngyöket, másnapra viszont tovább duzzadtak a hűtőben, és nem tudtak áthatolni a lyukon. Szívószál nélkül is el lehet persze kanalazgatni, de egyáltalán nem ugyanaz az élmény.

Ha már tápiókabeszerző útra indultunk, érdemes vásárolni a kisszemű, fehér verzióból is, mert a legjobb desszertalapanyag olyan helyzetben, ha sok emberre szeretnénk nagyon egyszerű édességet csinálni úgy, hogy vegánok, gluténérzékenyek és laktózérzékenyek is vannak a vendégek között. Mókás, könnyű, krémes, a kis gyöngyöktől izgalmas állagú puding lesz belőle. A tápióka amúgy annak ellenére, hogy messziről jön, nem is igazán drága alapanyag, tekintve, hogy irtózatosan megduzzad – a lenti mennyiség egy zacskó negyedéből megvan, és hét adaghoz elég. Különösen melegben esik jól, friss gyümölccsel.