Közelebb kerültek az egyik első hazai városfotó sztorijának megfejtéséhez

2021. május 25. – 16:37

Másolás

Vágólapra másolva

Még 2019-ben bukkantak arra az 1840-es évek második feléből származó magyar fotótörténeti relikviára a Francia Fotográfiai Társaság (Société Française de Photographie, SFP) gyűjteményében, amely a zalaegerszegi piacteret ábrázolja. A felvétel készítőjét a kép megtalálásakor nem tudták beazonosítani. Most két francia neve merült fel lehetséges szerzőként. Gajda Péter, a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium magyar–latin szakos tanára a Teleki családba beházasodó francia Auguste de Gerandót gyanítja fotósként, míg Fónagy Zoltán történész szerint a diplomata Hippolyte Desprez is szóba jöhet közvetett bizonyítékok alapján.

Az egerszegi piactérről készült dagerrotípiát Fisli Éva, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának főmuzeológusa fedezte fel az SFP párizsi archívumában 2019 őszén. A kép igen nagy jelentőségű, egyrészt a jelenlegi ismeretek szerint ez a legkorábbi városkép Zalaegerszegről, másrészt Magyarországot tekintve is biztosan a legelső városfotók között van, harmadrészt maga a dagerrotípia is kivételesen jó állapotában őrződött meg.

Amikor először még a régi Indexen írt erről a képről Nagy Attila Károly kollégám, a következő kérdéseket feszegette, amelyek jó részére már adható elfogadható, ha nem is megfellebbezhetetlen válasz. „Ki lehetett az ismeretlen dagerrotipista, aki remek kamerával, 175 évet vígan túlélő remek nyersanyagra dolgozott? Magyar, netalán épp zalaegerszegi volt? Vagy átutazó külföldi, egy vándorfényképész, aki az Arany Bárányban szállt meg? Hogyan és miért pont ez a fotó került az 1854-ben alapított Francia Fotográfiai Társaság kollekciójába?”

A dagerrotípia az első gyakorlatban is használható képrögzítési eljárás volt, ezzel indult a fotózás története. Az első dagerrotípiás képet 1837-ben készítette el Louis Daguerre (róla kapta a nevét eljárás), de csak 1839-ben jelentette be a találmányát a Francia Akadémián. Ezután elég gyorsan elterjedt a használata, persze tömegessé nem vált, még úgysem, hogy a franciák elérhetővé tették a szabadalmat a világnak. Az 1840-es években már Magyarországon is fotóztak az érzékenyített fémlemezre, a Petőfi Sándorról 1844-ben készült barnás árnyalatú dagerrotípia elég sokak számára ismert.

Nagyjából ezzel egy időben készült a fotó a zalaegerszegi piactérről is. Gajda Péter úgy véli, hogy ezt a dagerrotípiát Teleki Emma francia férje, Auguste de Gerando készíthette. „Nekem is csak közvetett bizonyítékaim vannak, de minden jel erre mutat. Teljes bizonyossággal csak akkor állíthatnánk ezt, ha például a párizsi Bibliothèque Nationale-ban (Francia Nemzeti Könyvtár) előkerülne egy olyan dokumentum, amelyben ő leírta volna, hogy Zalaegerszegen készített képet a piacon. Vagy ha megjelent volna a tervezett könyve ezzel a képpel. Kizárásos alapon viszont mondhatjuk azt, hogy De Gerando fotózta.”

Forrás: Vasárnapi Újság, 1872 január 7.

A Teleki család történetét kutató Gajda szerint a De Gerando életéből ismert mozzanatok közül számos olyan van, ami megerősíti, hogy ő lehetett a fotográfus. A francia férfi, akinek a neve magyaros formában, De Gerando Ágostként is forgott, 1840-ben Erdélyben telepedett le feleségével, Teleki Emmával. Párizsban ismerkedtek meg, amikor Brunszvik Teréz két unokahúga, Teleki Emma és Blanka kíséretében meglátogatták De Gerando pedagógus és filozófus nagybátyját.

A friss házasok 1840 nyarán egy erdélyi körutazást tettek, ahová Teleki Blanka is elkísérte őket, De Gerando ekkor határozta el, hogy könyvet ír majd a franciáknak Erdélyről, majd évekkel később már egész Magyarországot szerette volna bemutatni a nyugat-európai közönségnek. Meg is kezdte az anyaggyűjtést, amibe a fényképezés is beletartozott. „A dagerrotípia még Párizsban is hipermodern dolognak számított 1842-ben, ha húsz embernek lehetett ilyen gépe akkoriban. Erdélyben neki volt az első gépe, mindenki csodálkozva nézte, hiszen korábban nem is hallottak ilyenről. Elég nehéz volt ez a gép, de ha nem lovon vagy gyalog ment, hanem lovas kocsival, akkor mindenhová magával vitte. Pont ilyen népi életképeket fotózott, mint amilyen a zalaegerszegi piac is” – mondta Gajda.

Hogy miért Párizsban bukkant fel több mint 150 évvel később egy Magyarországon készült dagerrotípia, arra is magyarázatot ad De Gerando személye. Bár magyar volt a felesége, és Erdélyben telepedett le, hosszabb időszakokra is visszatért Párizsba, így a képet is magával vihette. Az Erdélyről írt könyve el is készült, magyarul az Erdély és erdélyiek címmel jelent meg, és ebbe a műbe sógornője, Teleki Blanka által készített illusztrációk is bekerültek. Gajda azt mondta, hogy ezeket a népi mozzanatokat, például ökrös szekereket, parasztlányokat ábrázoló képeket Teleki De Gerando dagerrotípiái alapján rajzolta meg.

De Gerando 1845-ben járt Zalaegerszegen, és feltehetően oda is magával vitte a masináját, így elkészíthette a piaci fotót. Magyarországról szóló könyve csonka maradt, nem is jelenhetett meg, mert 1849-ben meghalt, de így is sokat tett Magyarország népszerűsítéséért.

Giroux-féle dagerrotip kamera 1839-ból – Fotó: SSPL / Getty Images

„Zseniális fiatalember volt, jól beszélt nyelveket, huszonéves korában ő fordította le először franciára Kölcsey Himnuszát. Rengeteg anyagot gyűjtött és olvasott Magyarországról. Jó kapcsolatai is voltak, ismerte Deák Ferencet, Wesselényi Miklóst és Széchenyi Istvánt is. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Teleki László párizsi nagykövet mellett dolgozott, külföldi támogatást akart szerezni a magyar ügynek. Sokat is segített, nap mint nap cikkeket írt francia lapokba, a National húsz-harminc cikkét jelentette meg. Addig kizárólag rosszakat írtak a magyarokról a francia újságok, mert csak a német nyelven megjelent írásokra támaszkodtak. De Gerando hatására szépen lassan odébb ment a mérleg nyelve, mire igazán eredményes lehetett volna, az oroszok leverték a magyar szabadságharcot” – mondta Gajda.

De Gerando még visszatért Magyarországra, Győrig jutott, de mivel segítette a szabadságharcot, menekülnie kellett a megtorlás elől. Franciaországba nem akart visszatérni, mivel úgy vélte, hogy a franciák elárulták a magyar szabadságharcot, így Németországba ment, ahol családjával is újra találkozott. Fizikailag ekkor már nagyon legyengült állapotban volt, és 1849. decemberében, 30 évesen el is vitte egy tüdőbaj.

Gajda szerint sok minden amellett szól, hogy De Gerando a készítette a zalaegerszegi piacot megörökítő képet, de kategorikusan nem zárná ki, hogy más is lehetett a fotográfus. Fónagy Zoltán sem állítja határozottan, hogy egy másik francia, Hippolyte Desprez a szerző, de vizsgálatra érdemesnek tartja a személyt.

„Nagyon sok francia értelmiségi nem utazgatott abban az időszakban Magyarországon, így jutott eszembe. Én is csak közvetett motívumokat tudok felsorolni, de időbeli egybeesés alapján lehetett Desprez. Levelekből tudjuk, hogy Desprez 1845-ben Horvátországból indulva ment Pestre, és közben Veszprémben is jár, ekkor érinthette Zalaegerszeget is. Az is beleillik a képbe, hogy érdekelte a parasztság, a néplélek, írt is egy könyvet a Habsburg Birodalom parasztságáról. Arról viszont eddig nem sikerült nyomot találni, hogy fényképezett-e.”