2024. november 11. – 04:56
Afrikában egy csomó híres nemzeti park van, lélegzetelállító állat- és növényvilággal és brutálisan drága, de a turistáknak életre szóló élményt ígérő szafaritúrákkal. Ha máshonnan nem, hát természetfilmekből mindenkinek ismerős lehet a dél-afrikai Kruger, a kenyai Masai Mara vagy a tanzániai Serengeti neve. Sokkal kevésbé ismert a zambiai Kasanka Nemzeti Park, de annál különlegesebb: az aránylag kicsi, mindössze 390 négyzetkilométeres vadon (ez nagyjából annyi, mint Budapest pesti oldala plusz Csepel) egyik eldugott szegletében van egy mocsári erdő, ahová minden év őszén tízmillió denevér vándorol el.
Denevér alatt itt nem a nálunk ismert, 20–30 centi szárnyfesztávolságú, párgrammos, rőt koraidenevért kell érteni, hanem a kicsit nagyobb afrikai rokonait. A milliós vándorlásban leginkább a pálmarepülőkutya néven is ismert afrikai szalmaszínű gyümölcsdenevér vesz részt, aminek a szárnyfesztávolsága gyakran a 70–80 centit is eléri, de méteres példányt is feljegyeztek már. Na, ezekből a jószágokból jön össze minden ősszel a Kasankában tízmillió darab.
A denevérek általában kolóniákban élnek, ezt itthon is megtapasztalhatja bárki, ha barlangban vagy egy elhagyatott épület padlásán jár. A pálmarepülőkutya elég nagypályás ebben is, a kolóniái százezer fősek vagy akár annál is nagyobbak lehetnek. A Szahara déli határától egészen Dél-Afrika csücskéig mindenhol előfordulnak, ahol van számottevő növényzet, és vándorló életmódot folytatnak. A legnagyobb vándorlási útvonal pedig a Kasanka mocsári erdejébe vezet, ahová minden év októberének végén kezdenek érkezni a denevérek, akár ezer kilométeres távolságot megtéve. Zambiában ekkor kezdődik az esős évszak, ilyenkor rövid idő alatt hatalmas mennyiségben érnek be a különféle erdei gyümölcsök és bogyók, amik a denevérek fő táplálékát jelentik.
A tízmilliósra hízó denevértömeg pár hetet tölt a Kasankában, december közepén szépen elindulnak haza, és év végére már csak a hűlt helyük marad. A kutatók számításai szerint ezalatt 330 ezer tonna gyümölcsöt zabálnak fel, egy-egy példány egy éjszaka alatt a saját testsúlyának kétszeresét is képes felfalni. A nőstény példányok jellemzően vemhesen érkeznek, és a kicsinyeikkel térnek haza a nagy zabálás után. A denevérek vándorlása egyébként fontos szerepet tölt be az afrikai ökoszisztéma fenntartásában, leginkább a növények beporzásában és az ürülékükkel a magok szétszórásában segítenek.
És hogy hogyan számoltak meg a kutatók tízmillió denevért egy isten háta mögötti mocsárban? Ez lehetetlen feladatnak tűnik, hiszen az állatok ugyanúgy néznek ki, szürkületkor jönnek csak elő és éjszaka aktívak, ráadásul egy-egy példány egy éjjel 75 kilométernyi távot is berepülhet. A kasankai denevérfieszta méretéről sokáig csak becslések léteztek, aztán tavaly egy kutatócsoport GoPro kamerákkal rakta körbe a mocsarat, öt napon át összesen 45 órányi videót vett fel, majd azt mesterséges intelligenciával elemeztette ki – így jött ki a tízmilliós szám.
(Források: The Conversation, Lonely Planet, Africa Geographic)
