Biztosan mindenkinek van egy munkatársa, barátja, ismerőse, akár családtagja, aki már csütörtökön arról ábrándozik, miket főz majd a hétvégén, mit tesz a grillre vagy a sütőbe, milyen módszerrel, és az milyen jó lesz.
Míg anyáinknak vagy egy sokgyerekes családban inkább számít stresszforrásnak és letudandó nyűgnek a vacsora, ha a főzés vagy a sütés nem kötelezettség, hanem választott, szabad döntésen alapuló tevékenység, akkor nyugtató hatása is lehet. Mostanában egyre többen számolnak be erről, de ami még meglepőbb, hogy valakinek olyan konyhai tevékenységek is lehetnek meditatív hatásúak, amik, mondjuk, minket kifejezetten irritálnak.
Az idei lecsószezonban például rengetegen mesélték, írták, mennyire szeretik lecsófőzést megelőző hosszú zöldségdarabolást. Van, akit a kelt tészta tapintása, a gyúrás, vagy egy nagy darab hús megsütése tesz boldoggá, sőt van, aki az aprólékos, soha véget nem érő konyhai műveleteket is élvezi, mint a borsópucolás, meggymagozás vagy egy aprósütemény szaggatásának finom mozdulatai. Persze olyan is előfordul, hogy valaki nem a főzésben, hanem, mondjuk, a takarításban, kertészkedésben találja meg a nyugalmát.
Hogy a folyamatban éppen mi az, ami megnyugtat, az is egyénfüggő, hiszen nyilván már az jó érzés, hogy valami kézzelfoghatót alkotunk, mindegy is, hogy épp csak magunknak vagy másokat etetünk meg vele. Az evidens pozitívumokon túl csökkenthetik a feszültséget olyan egyszerű dolgok is, mint a nyersanyagok tapintása, az illatok, a rotyogó mártás vagy a sercegő zsír hangjai. Főleg azok élvezik a munkanap végén az anyaggal való elfoglaltságot és a kézzelfogható, ehető eredményeket, akik napközben olyan munkát végeznek, aminek kevésbé látható az eredménye.
De bizonyítható ez bárhogy? Valóban megnyugtat a főzés? A koronavírus-járvány idején vált különösen érdekessé a pszichológiai kutatások számára az, hogy ezek a tevékenységek segíthetnek-e a mentális egészség egyensúlyának megőrzésében. Egy 2021-ben publikált kutatás arra jutott, hogy a járvány alatt sokan töltöttek a korábbinál jóval több időt a konyhában, ahová elsősorban nem is azért mentek, hogy valami olyasmit csináljanak, ami csökkenti a szorongásukat, hanem azért, hogy másképp, jobban, változatosabban főzzenek, új ételeket és technikákat próbáljanak ki, és a már korábban említett érzékszervi ingerek miatt.
Sőt, már azt is megpróbálták bizonyítani, hogy a sütés-főzéssel kapcsolatos tevékenységek terápiába illeszthetők is lehetnek, segíthetnek bizonyos pszichoszociális problémák kezelésében. Egy tanulmány még ennél is tovább megy, és azt feltételezi, hogy a készételek, élelmiszeripari termékek fogyasztásával ellentétben az, amikor magunknak állítjuk elő az ételeinket, az ember komplex boldogságára is hatással lehet. Már amennyiben a boldogságot Seligman PERMA modellje alapján határozzák meg; ez a pozitív érzelmek, az elköteleződés, a kapcsolatok, a jelentés/értelem és a teljesítmény szerint határozza meg a jóllétet.
Egy korábbi kutatás kifejezetten a fiatalok főzési szokásait vizsgálta, és arra jutott, hogy egyre többen kezdenek el főzni tanulni és kísérletezni a konyhában. Nemcsak azért, mert ettől közvetlenül jobban érzik magukat, hanem mert kreatív kihívást látnak az ételek készítésében, és az is egyre fontosabb számukra, hogy egészségesebben táplálkozzanak. Sőt, az, hogy olyan ételeket készítenek, amikről hiszik, hogy jót tesz nekik, azt az érzést kelti bennük, hogy más problémáik felett is könnyebben lesznek képesek uralkodni, és az életük több területét jobban tudják majd irányítani. Ezeken túl még az elme- és testtudatosságukat is növelte az, ahogyan a főzést önmaguk terápiás kezelésére használták – állítja a kutatás.
Ez utóbbi is egy közszájon forgó frázis: meditatív főzésnek mondják sokan, amikor szándékosan azzal a céllal vonulnak el ételeket készíteni, hogy felvidítsák vagy megnyugtassák magukat. Ez sem teljes tévedés, hiszen minden tevékenység válhat meditációvá, de nem mindegy, hogyan. A tudatos főzésre komoly elméletek és útmutatók, tanfolyamok épülnek, és itt nemcsak arról van szó, hogy felteszünk egy pörköltet főzni, hanem csupa olyasmiről, ami máskülönben egy meditáció során is fontos, a tudatos jelenlét, a környezet pontos megfigyelése, a szagok, tapintások, látványok, színek és hangok érzékelése.
