A legendás párizsi szórakozóhely, a Moulin Rouge soha nem a visszafogottságáról volt híres, és azt is könnyű elképzelni, hogy a most 135 éves lokálban megfordult már néhány kifejezetten furcsa előadó. Mind közül kiemelkedik azonban Joseph Pujol, akit csak Le Petomane-nak vagy The Fartiste-nak szoktak nevezni, ami némi szójátékkal fingművészt jelent.
Pujol pontosan azt csinálta, amire a nevéből következtetni lehet: képes volt irányítani és stilizálni a szellentéseit, ezzel pedig olyan komédiashow-t csinált, ami rendkívül népszerű volt az első világháború előtti Párizsban.
Először 1892-ben lépett a Moulin Rouge színpadára – az ikonikus szórakozóhely ekkor még csak három éve működött, és jellemzően látványos táncos revüműsorokkal kápráztatta el a közönséget. Eleinte rossz híre is volt extravagáns, erotikus, ugyanakkor cirkuszba illő előadásaival, ami természetesen még inkább emelte látogatói számát. Pujol a nézők elé lépett kifogástalan öltözetében, piros kabátban, fekete szaténnadrágban és fehér kesztyűben, majd bemutatkozott. „Hölgyeim és uraim, megtiszteltetés számomra, hogy bemutathatom Le Petomanie előadását. A Petomanie szó olyasvalakit takar, aki akarata szerint tud szellenteni, az orruk miatt azonban ne aggódjanak. A szüleim tönkretették magukat abban, hogy megpróbálják illatosítani a végbelem” – mondta.
A közönség bemelegítésképp csak kisebb pukikat kapott, de a szellentőművész aztán alaposan felpörgette az előadást, képes volt egész jeleneteket eljátszani csak fingokkal. A menyasszony a nászéjszakáján egész kis halk, szerény puki volt, a hosszú, tíz másodperces fing pedig egy varrónőt volt hivatott utánozni, aki egy ruhaanyagot tép szét. Még ágyúlövést is képes volt utánozni. Szerencsére a jelenlévőknek a szagok miatt tényleg nem kellett aggódniuk: Le Petomanie minden előadás előtt beöntéssel tisztította meg a megtisztítanivalót.
Pujol állítólag gyerekkorában, egy családi vakáció során vette észre először a különleges képességét: egy tóban fürödve furcsa, hideg érzésre lett figyelmes a gyomrában, majd mikor a partra sietett, a víz gasztrointesztinális gejzírként tört elő a hátsójából. Orvos látta, de nem aggódott miatta, Pujol pedig hamarosan ugyanezt a trükköt víz helyett levegővel is elkezdte gyakorolni.
Először szülővárosában, Marseille-ben lépett fel a különleges előadásával, amit a helyiek annyira élveztek, hogy Pujol hamar híres lett. Ekkor döntötte el, hogy Párizsba utazik. Amikor találkozott a Moulin Rouge igazgatójával, Charles Zidlerrel, úgy mutatta be magát, mint Párizs következő szupersztárját. A Moulin Rouge archívumában található újságcikk szerint Pujol azzal kápráztatta el Zidlert, hogy felszívott egy láda vizet az ánuszán keresztül, majd megmutatta, hogy képes különböző hangokat is kiadni ugyanitt. Hamarosan a Moulin Rouge legjövedelmezőbb előadója lett, több mint kétszer annyit hozott a konyhára, mint az akkori leghíresebb színésznő, Sarah Bernhardt.
Le Petomane hamarosan más mutatványokra is vállalkozott a színpadon: a fenekéhez erősített gumicsövön keresztül cigarettát szívott, ugyaninnen furulyázott, és gyertyákat fújt el a szellentésével. Európában és Észak-Afrikában is turnézott, és amikor elhagyta a Moulin Rouge-t, a szórakozóhely megpróbálta pótolni egy női fingóművésszel, róla azonban hamar kiderült, hogy egyszerű csaló.
A művész öregkorára pékséget nyitott Marseille-ben és sütigyárat Toulouse-ban, végül 1945-ben halt meg, 88 évesen.
Az 1900-as párizsi világkiállításon az Edison cég némafilmet készített Pujol előadásáról. Bár Le Petomane performanszáról nincs ismert hangfelvétel, korábban számos művész lemásolta az előadását, egy ritka felvételen például egy ilyen látható:
