Mit gondol, hány hangya él a Földön? A tudósok úgy becsülik, nagyjából húszbilliárd (megelőzve a kommentelőháborút: igen, van ilyen szám). Ezeknek az apró, izgő-mozgó, egyszerre hasznos és roppant idegesítő lényeknek egészen fantasztikus képességeik vannak, bizonyos fajtái például képesek más kolóniákat rabszolgasorba taszítani, vagy lopni azért, hogy a társaiknak legyen mit enniük. Más fajták télvíz idején élő éléskamrává változnak, és a testükben tárolt nektárral táplálják éhes testvéreiket. Szóval a hangyák bármit képesek megtenni a túlélésért és a fajfenntartásért. Ha kell, akkor öngyilkos akciót hajtanak végre úgy, hogy felrobbantják magukat.
A szakértők legalább 15 „robbanó” hangyafajt különböztetnek meg, ezek közül a legtöbbet tanulmányozott a Colobopsis explodens. A több ezer egyedből álló kolóniák dolgozói naphosszat a fészek közelében járőröznek, és élelem után kutatnak a trópusi fákon, akár sok emeletnyi magasságban. Ha úgy érzékelik, hogy a bolyt egy betolakodó, például egy szöcske fenyegeti, az ő feladatuk megvédeni a fészket – akár az életük árán is.
A Colobopsis explodens dolgozóinak testében, a fejüktől egészen a potrohig ragacsos, mérgező, sárga trutyit termelő mirigyek vannak. Amikor egy nem kívánatos rovar a fészek közelébe ér, a dolgozók rácsimpaszkodnak, és felrobbantják magukat, pontosabban ezeket a mérget tartalmazó mirigyeket. Így képesek megölni, vagy legalábbis megbénítani az ellenséget. (Bizarr mellékszál: egyes tudósok szerint ennek sárga trutyinak pont olyan illata van, mint a currynek.)
A délkelet-ázsiai (főként Malajzia, Thaiföld és Borneó), valamint indiai esőerdőkben fellelhető hangyafajról először 1916-ban készültek feljegyezések, utána jó időre feledésbe merültek. Egészen 2018-ig, ekkor jelent meg ugyanis egy robbanó hangyákról szóló tanulmány, amin Dr. Alice Laciny, a bécsi Természettudományi Múzeum munkatársa és kollégái dolgoztak. A csapat négy éven át kutatta a Colobopsis explodens példányainak védekezési mechanizmusát, amit úgy hívnak, autothysis, ami a görög önfeláldozás szóból ered.
A robbanó hangyákhoz hasonlóan védekezik a szintén Délkelet-Ázsiában honos termesz faj, a Neocapritermes taracua. Ezek a rovarok egész életükben robbanó – hát, jobb szó híján – zsákokat cipelnek magukkal a testükön, amik tele vannak kék kristályokkal. Minél öregebb egy példány, annál nagyobb a robbanó puttonya, ezért ha harca kerül a sor, mindig a legidősebbek indulnak a csatatérre, ahol felrobbantják ezeket a zsákokat a nyálmirigyeikkel együtt. A kék kristályok összekeverednek a termeszek nyálával, ebből létrejön egy halálos kotyvalék, ami nem csak az ellenséggel, de a kamikaze termeszekkel is végez.
