Száztíz évvel ezelőtt, 1914. június 28-án Gavrilo Princip meggyilkolta Ferenc Ferdinánd osztrák és magyar trónörököst és feleségét Szarajevóban. Princip meglehetősen amatőr módon készítette elő a merényletet a mai Bosznia-Hercegovina fővárosában, az, hogy végül elérte a célját, csak annak köszönhető, hogy nem vették komolyan a királyi család védelmét. Akkor még csak sejteni lehetett, hogy hamarosan kitör az első világháború, bár aggasztó előjelek már voltak szép számmal.
Egy hónappal később, július 28-án az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, és a Temes, a Bodrog és a Szamos páncélozott hajókról kevéssel éjfél előtt elkezdték lőni Belgrádot. A szerbek viszonzásul felrobbantottak egy vasúti hidat Zimonynál. A háború első áldozata Dusan Donovic szerb diák volt, valamint a másik oldalon Karl Eberling, egy vontatóhajó kapitánya.
Augusztus elején a németek is bekapcsolódtak, és hadat üzentek az oroszoknak, a franciáknak. II. Vilmos császár azt ígérte, mire a falevelek lehullanak, a hadserege győztesen tér haza. Négy év és számtalan öldöklő ütközet után, 1918-ban elveszítették a háborút. Ahogy a Monarchia is, és Magyarország területének kétharmadát veszítette el. Addigra a háborúban részt vevő hatalmak felfoghatatlan pusztítást végeztek, a harcok kilencmillió katona és ötmillió polgári lakos halálát okozták, és akkor a járványokról nem is beszéltünk.
Kevéssé ismert tény, hogy „a nagy háború” mind az öt földrészt érintette. A német fennhatóság alatt állt Togót az antanthatalmak vették körül, és 1914. augusztus 6-án megszállták a kis országot. Egy másik német gyarmatra, Kamerunra is átterjedt a háború, a brit és francia csapatok 1915 tavaszára átvették az ellenőrzést az országban. Ezeknek a hadműveleteknek itthon nem igazán volt szakirodalmuk, ezért a téma kutatója, az egyébként közgazdász végzettségű Szalay-Berzeviczy Attila Angliában, Franciaországban vásárolt hozzá könyveket, hogy egyáltalán megértse a hatalmi motivációkat, hogy rekonstruálni tudja a történteket. Egyébként családilag is érintett volt a háborúban, mert rokona, Berzeviczy Béla vezérőrnagyként és hadosztályparancsnokként szolgált, majd 1920 és 1922 között a Magyar Honvédség vezérkari főnöke volt.
Az emblematikus, általunk leginkább ismert helyszínek Európában vannak: Ypern, Verdun, Gallipoli, Doberdó ilyen. De Szalay-Berzeviczy nemcsak ezeket az elhíresült városokat járta végig a háború századik évfordulóján, hanem elment mindenhová, ahol csaták voltak. A Falkland-szigetekre, ahol a brit és a német tengeri flotta csapott össze – hetente egy repülőjárat megy oda a chilei Santiagóból –, éppúgy, mint a most is háború sújtotta Gázába vagy az afrikai csatamezőkre, például Zambiába. A Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke, szenvedélyes fotós arra is ügyelt, hogy lehetőleg azokban az évszakokban látogassa meg a terepet, amikor ott egymásnak feszültek a nagyhatalmak. A jelenlegi Lettország és Litvánia területén olyan, szinte érintetlen csatatereket fedezett fel, ahol mintha baleset érte volna az időt, és ott maradtak a sáncok és a farakások, amik mögül a szemben álló felek tüzeltek egymásra.
Szalay-Berzeviczy egyedülálló képanyagot állított össze, ami most ismét megjelent könyvben, magyarul és angolul is. Olyan, külön erre a célra elkészített térképek vannak A nagy háború százéves nyomában című, kétkötetes művében, amik látványosan mutatják be, merre mozogtak például az oszmán katonák a jelenlegi Szaúd-Arábia területén, és honnan támadták őket a britek – mert a nagy háború az Arab-félszigetet sem kímélte. Aki látta az Arábiai Lawrence című filmet Peter O’ Toole-lal a főszerepben, tudja, mennyire izgalmas volt akkoriban ennek a területnek az élete.
Kezdésként természetesen Szarajevóba ment el Szalay-Berzeviczy, de előtte még Bécsben lefotózta azt a pisztolyt, aminek a golyója kioltatta a trónörökös életét. Szarajevóban a császár vérfoltos ruháját őrzik. Hátborzongató, hogy a délszláv háborúban, 1993 környékén ez a város, ahol föld alatti alagutakon keresztül menekültek a bosnyákok a szerbek elől, mennyit szenvedett. Princip egyébként a százéves évfordulón egy kétméteres szobrot kapott a lukavicai városi parkban, azzal a jelszóval, hogy az összes délszláv nemzet szabadságát és függetlenségét ő alapozta meg a merénylettel.
Szarajevóban a mai napig be lehet ülni egy olyan veterán autóba, amilyennel a trónörököst szállították, és lehet tenni egy kört pontosan azon az útvonalon, amerre Ferenc Ferdinánd is ment, amíg a gyilkos lövés nem végzett vele.
Szalay-Berzeviczy felvette a kapcsolatot hagyományőrzőkkel a világ minden pontján, így nemcsak ellátogatott a helyszínekre, hanem olykor még egy-egy csata rekonstruálását is meg tudta örökíteni. A legnehezebb dolga az iraki Moszulban volt, ahonnan az Iszlám Állam éppen kivonult, és romokat hagyott maga után. Ettől még oda is elment, a szintén iraki Bászrában pedig a helyi erők el is fogták, mert azt hitték, ha valaki fényképez, az csakis amerikai kém lehet.
„A mai napig nem tudom, hogy szabadultam ki, az útlevelemet hiába mutogattam nekik, azok a betűk nekik semmit sem jelentettek. Majd amikor tisztázódott, hogy nem vagyok az ellenségük, ők vittek el néhány helyszínre, amik a projektemhez kellettek, és segítettek nekem” – mesélte a Telexnek ma már mosolyogva Szalay-Berzeviczy, bár akkor nyilván a kétségbeesés uralkodott rajta.
Az első helyszínek között látogatta meg Ypernt is, ebben a francia határhoz közeli belga kisvárosban hajtották végre a német csapatok 1915-ben az első gáztámadást. Neki ez volt az emlékezés fővárosa – mondta.
Magyar szempontból nyilván sokkal közelibb az isonzói csata több felvonása, hiszen rengeteg magyar család veszítette el hozzátartozóját a kis folyó környéki – jelenleg szlovén területen lévő – csatatéren. Nem véletlenül született dal is arról, hogy „ha kimegyek a doberdói harctérre, feltekintek a csillagos nagy égre”. A könyvben szereplő fotón hó lepi be az isonzói temetőt, ami a síri hangulatot még dominánsabbá teszi.
A verduni centenáriumi megemlékezésnél ott volt a német és a francia miniszterelnök, Erzsébet brit királynőről egy pipacsmezőn készített fotót Szalay-Berzeviczy. Vlagyimir Putyint Moszkvában, a Vörös téren fotózta le, miután kellően átvilágították, és azon kevesek közé tartozott, akiket egyáltalán az orosz elnök közelébe engedtek. Donald Trumpot az arlingtoni katonai temetőben kapta lencsevégre 2017-ben.
A szerző saját maga finanszírozta a tíz éven át tartó projektjét, hogy 57 országot végigjárva, az első világháború nyomait keresve, az olvasók elé tárhassa az események 110. évfordulójára az elmúlt kétszáz évünk történelmének legfontosabb fejezetét úgy, ahogy azt még soha senki a világon előtte nem tette. „Fantasztikus küldetés és utazás eredménye ez a könyv, ami az első világháború mindenhol megtalálható örökségét olvasztja egyedi és újszerű vizuális élménnyé” – méltatta az MCC gondozásában megjelenő könyvet Margaret Macmillan, az Oxfordi Egyetem történészprofesszora.