Ha az ember azt a szót hallja, hogy cowboy, automatikusan a westernfilmek kliséi ugranak be neki, pisztolypárbaj a poros kisváros főutcáján a kocsma és a bordélyház között, Morricone zenéje, bankrablás, póker, Clint Eastwood, John Wayne, satöbbi. Pedig a valóságban a cowboyok nem annyira pisztolyhősök és szerencsevadászok voltak, hanem – ahogy a nevük is mutatja – általában egyszerű marhapásztorok. És ami ennél is meglepőbb: sokan közülük, a történészek szerint nagyjából a negyedük, fekete bőrű.
A cowboyok igazi hazája nem is a vadnyugat volt, hanem inkább Texas, és onnan még délebbre, a mai Mexikó területe, ahol a szarvasmarha-tenyésztés már a spanyol kolonizáció, vagyis az 1500-as évek óta szokás volt, de csak az 1800-asokban indult be igazán. 1860-ban Texas lakosságának majdnem a harmada, közel 200 ezer ember rabszolga volt, akik jellemzően a végeláthatatlan gyapotföldeken és kisebb részben a ranchokon dolgoztak.
A polgárháború és a rabszolgák felszabadítása után nagy igény támadt a csordákat legeltető, a marhákra felügyelő, azokat megvédő és a vásárokba elterelő cowboyokra – így természetszerűleg sok, egykor a ranchokon dolgozó, felszabadított rabszolga vagy azok gyerekei álltak be marhapásztornak. Ez kemény, de megbecsült munka volt, a fekete cowboyok nagyrészt a maguk urai voltak, fegyvert viselhettek, lovon jártak – még ha a városokba betérve általában nem is szállhattak meg és nem ehettek ugyanazokban a fogadókban, mint a fehér kollégáik.
A 19. század vége felé nagyjából negyvenezer ember dolgozott Amerikában cowboyként, közülük akár a tízezret is elérhette a feketék száma. Egyes nyelvészek szerint maga a cowboy szó is eredetileg specifikusan a fekete marhapásztorokra használt, lekicsinylő, kicsit sértő kifejezés volt, a fehér cowboyokra a „cow hand” kifejezést használták. Bár a tehénpásztorok túlnyomó része a húszas éveiben járó férfi volt, előfordultak nők is a szakmában (a cowgirl kifejezést tehát nem utólag találta ki az amerikai popkultúra, hogy a lányok is be tudjanak öltözni Halloweenkor) – sőt, még fekete nők is.
A cowboyok aranykorának végét az hozta el, hogy elterjedt a vonat, feltalálták a szögesdrótot, az indiánokat pedig rezervátumokba költöztette a fehér ember. Így aztán hirtelen sokkal egyszerűbb és biztonságosabb lett a marhák tartása és szállítása, és nem volt többé akkora szükség cowboyokra sem. Ironikus módon ez éppen egybeesett azzal, hogy népszerűvé vált a popkultúrában a vadnyugati fantázia, a rodeók, majd később a westernfilmek – de ezekben a cowboyok már jellemzően a valóságtól elrugaszkodott, romantizált szerepben jelentek meg, nagyjából olyan pisztolyhősökként, mint ahogy ma is gondolunk rájuk. Ebben a fantáziában pedig már nemigen volt helyük a színes bőrű főszereplőknek, és ez a mai napig is csak elég lassan változik.
(Források: Smithsonian, NPR, Britannica)