A gazdag örökösnő, akit szélsőbalos gerillák elraboltak, majd a társukként vált maga is terroristává

Amikor Patty Hearstöt, a világ egyik legbefolyásosabb sajtómoguljának unokáját egy csapat szélsőbaloldali terrorista elrabolta, a lány biztosan áldozat volt. Nyilvánvalóan áldozat volt még akkor is, amikor ezután két hónapot töltött egy szekrénybe zárva.

De amikor fegyverrel a kezében fosztott ki egy bankot a saját fogvatartói oldalán, és eszméiket hirdetve követett el további bűncselekményeket – ott az igazságszolgáltatás és a pszichológiatudomány is beleszaladt egy izgalmas dilemmába. Hogy Patty Hearstöt a kényszerítés, az agymosás, Stockholm-szindrómája, esetleg szabad akarata vitte a bűn útjára? A kérdés ötven éve foglalkoztatja az amerikai közvéleményt.

Nagytőkések vs. szélsőbalos szimbionisták

A Hearst kiadóvállalat jelenleg is a világ egyik legnagyobb médiacége, náluk van többek között az Elle, a Cosmopolitan, az Esquire, a Harper’s Bazaar magazin kiadásának joga. William Randolph Hearst, a birodalom alapítójának korabeli jelentőségét pedig jól mutatja, hogy Orson Welles róla mintázta a filmtörténet egyik legfontosabb alkotásának tartott Aranypolgár főhősét, Charles Foster Kane-t. A sajtómágnás egyik unokája, Patricia Campbell Hearst, 1954-ben született, és miután gyerekként elvégzett néhány elit magániskolát, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem művészettörténet szakán kötött ki. Másodéves volt, amikor 1974. február 4-én berkeley-i lakásukban vőlegényével, egy Steven Weed nevű tanárral tévéztek, majd kopogtatást hallottak. Egy nő állt az ajtóban, és azt állította, hogy autóbalesetet szenvedett, ezért használni szeretné a telefonjukat. Ekkor két fegyveres férfi rontott be a lakásba, a lányt erőszakkal kirángatták, egy autó csomagtartójába dobták, és egy rejtekhelyre vitték.

Három nap múlva jelentkeztek az emberrablók, azt állítva, hogy a lányt a Szimbionista Felszabadítási Hadsereg nevében rabolták el. A Symbionese Liberation Army (SLA) 1973-ban alakult meg néhány taggal, egy szökött fegyenc, Donald DeFreeze vezetésével. Nevüket a szimbiózis szóból alkották meg, magyarázatuk szerint azért, mert ők is a „különböző szervek és organizmusok szeretetteljes harmóniájára és együttműködésére törekedve” igyekeztek egyfajta politikai szimbiózist teremteni valamennyi baloldali mozgalommal a feminizmustól az antirasszizmuson át az antikapitalista törekvésekig.

Az SLA mindössze két éven át és legaktívabb időszakában is alig egy tucat taggal működött, erőszakos akciói miatt mégis az amerikai bűnözés fontos szereplőjévé vált: az SLA-t tekintik az Egyesült Államok első szélsőbaloldali terrorista szervezetének. Első akciójuk is egy politikai jellegű gyilkosság volt: Oakland első fekete iskolaigazgatóját azért végezték ki, mert támogatta a diákigazolvány-rendszer bevezetését, amit viszont az SLA fasiszta azonosítási módszernek tartott. A gyilkosság után a rendőrség elfogta a banda két tagját, akik börtönbe kerültek.

És itt érünk vissza Patty Hearst elrablásához: a csoport ugyanis azt tervezte, hogy a Hearst család – politikai befolyását kihasználva – a fiatal lány váltságdíjaként elintézi rács mögött ülő társaik szabadon bocsátását. Csakhogy a hatóságok nem engedtek a követelésnek, ezért az SLA egy új és szokatlan kéréssel állt elő: ezúttal azt követelték, hogy Hearsték Kalifornia minden egyes rászorulójának adományozzanak 70 dollár értékű élelmiszert. Mivel ez akkoriban összesen körülbelül 400 millió dollárba (mai értékén nagyjából 9,5 milliárd forint) került volna, az irreális kérést lehetetlen volt teljesíteni. Patty Hearst apja mégis próbált lánya fogvatartóinak kedvében járni, ezért kétmillió dollárnyi élelmiszert adományozott a környék szegényeinek. Az SLA viszont nem érte be ennyivel, és további négymillió dollárt követeltek Hearstéktől.

Választott: maradt és harcolt

Az ügy csak ezután vett igazán váratlan fordulatot. 1974. április 3-án, két hónappal az elrablása után, Patty Hearst egy hangszalagot juttatott el a médiának, bejelentve, hogy csatlakozott az SLA-hoz, és felvette a Tania nevet, amivel Che Guevara bajtársnője, a szintén ezen a becenéven ismert Haydée Tamara Bunke Bider előtt tiszteleg. Két héttel később pedig már egy biztonsági kamera felvételén tűnt fel, amint fegyverrel a kezében hadonászott a Hibernia Bank egyik San Franciscó-i fiókjában, miközben azt kiabálta: „Én vagyok Tania. A falhoz állni, rohadékok!” A banda tízezer dollárt zsákmányolt, és két embert lelőtt, az elkövetőkben az SLA-csapat tagjait azonosították.

A Hearst család ezek után is ragaszkodott ahhoz, hogy a lány kizárólag kényszer hatására cselekedhetett, Patty viszont újabb felvételt küldött, és ismét kijelentette, hogy szabadon csatlakozott a csapathoz, szexista disznónak nevezte a vőlegényét, és visszautasította, hogy bármiféle agymosáson ment volna keresztül. Azt mondta: „Választhattam, hogy biztonságban szabadon engednek, vagy csatlakozhatok a Szimbionista Felszabadítási Hadsereghez, amellyel harcolhatok a saját magam és minden elnyomott ember szabadságáért. Azt választottam, hogy maradok és harcolok.”

A főügyész közönséges bűnözőknek nevezte az SLA tagjait, és hajtóvadászatot indított ellenük. Az FBI körözési plakátján öt ember szerepelt, köztük Patricia Campbell Hearst is. Egyre kevesebben gondolták úgy, hogy a 19 éves lányt kényszerítették a rablásban való részvételre. Patty Hearst három hónap alatt áldozatból elkövető lett.

FBI-rajtaütés az SLA-fészken

Az SLA-tagok ezután sem álltak le a rablásokkal. Egy alkalommal a banda két tagja egy sportszerboltot fosztott ki, míg Patty Hearst az autóban várakozott a bolt előtt. Amikor az üzletvezető dulakodni kezdett a bentiekkel, Hearst több lövést is leadott, majd a furgont hátrahagyva, egy lopott járművel elmenekültek a helyszínről. A rendőrség a furgon parkolócédulái alapján azonban beazonosította a csapat Los Angeles-i bázisát, és mielőtt Hearst és két társa visszatért volna, rajtaütöttek az SLA-fészken: a csoport hat tagja meghalt, két tagot letartóztattak. A rendőrök és a gerillák közt kialakult tűzharc során több ezer lövést adtak le, amit a televízió élőben közvetített.

Ez volt Kalifornia történetének egyik legnagyobb rendőrségi ostroma.

Patty Hearst és társai egy Disneyland melletti szállodai szobából nézték a közvetítést, a következő időszakban pedig még néhány további bűncselekményt követtek el. Végül 1975. szeptember 18-án, 18 hónappal az elrablása után egy San Franciscó-i lakásban sikerült letartóztatni. A megbilincselt és feltűnően vidám Hearstről készült felvételek bejárták a világsajtót. Amikor kihallgatói megkérdezték, mivel foglalkozik, azt válaszolta, városi gerilla.

A tárgyalását is óriási figyelem kísérte a San Franciscó-i szövetségi bíróságon, a vád fegyveres rablás és lőfegyverhasználat volt. A lány egy ideig még kitartott amellett, hogy önként vett részt az SLA akcióiban, később viszont már azt vallotta, hogy az életét fenyegetve kényszerítették arra, hogy részt vegyen a rablásokban, emellett agymosáson is átesett. Vallomása szerint egy hétig egy szekrényben tartották fogva, bekötött szemmel és összekötözött kézzel. Az erőszakos fellépések mellett viszont fokozatosan bevonták a csoport politikai vitáiba is, majd kapott egy zseblámpát, hogy a szekrényben propagandaanyagokat tudjon olvasni.

A Hearst család igazi sztárügyvédeket bízott meg a védelmével. Pszichológusaik arról számoltak be a bíróságon, hogy a lányra mind fizikailag, mind lelkileg súlyos hatással volt a trauma: a letartóztatásakor alig nyomott 40 kilót, a szellemi képességei is romlottak, emlékezetkiesései és rémálmai vannak. A bíróság az eljáráshoz kirendelte a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem pszichiáterprofesszorát is, aki megerősítette, hogy Patty Hearst agymosáson esett át, a Yale Egyetem szakértője pedig egy olyan klasszikus esetnek nevezete a lányét, amely megfelel a kényszerített hadifoglyok összes pszichológiai kritériumának.

Az esküdtszék azonban nem fogadta el a védelem érveit: Patty Hearstöt mindkét vádpontban bűnösnek találták, és hét év börtönbüntetésre ítélték. Közel két éve volt rács mögött, amikor Jimmy Carter elnök 1979 elején mérsékelte a büntetését és szabadon bocsátották. 2001-ben pedig Bill Clinton az utolsó hivatali napján részesítette utólagos elnöki kegyelemben, vagyis törölték a nevét a bűnügyi nyilvántartásból.

Hearst évekig távol tartotta magát a nyilvánosságtól, majd 1982-ben egy önéletrajzi könyvben írta meg sztorija saját verzióját, amiben megerősítette, hogy agymosás áldozata volt. A könyvből a Taxisofőr írója, Paul Schrader készített filmet 1988-ban Patty Hearst címmel, Natasha Richardsonnal a főszerepben. A film cannes-i bemutatóján Hearst így összegezte a vele történteket: „Elkényeztetett fiatal lányként kerültem a kezükbe. Először terrorizáltak, de aztán megismertettek primitív politikai nézeteikkel.

Mai szemmel csak azt mondhatom, hogy látszólagos politikai motivációjuk ellenére lényegében közönséges bűnözők voltak.”

Az 1974-es eset azóta a true crime műsorok egyik kedvelt alapanyaga lett, de nem véletlen, hogy még a Drunk History (Tömény történelem) is feldolgozta egy vicces epizódban.

(Források: History Defined, Wikipédia, Arcanum)