2024. március 10. – 15:04
Ki volt az első űrturista? A kérdés sokmilliós szinten jöhetne elő egy tévés műveltségi vetélkedőben, már ha léteznének még tévés műveltségi vetélkedők, mindenesetre válaszként valószínűleg azt fogadnák el, hogy Dennis Tito amerikai üzletember 2001 áprilisában. Ezt a választ adja a Google és a Wikipedia is, de ettől még nem biztos hogy teljesen helyes. Persze minden attól függ, hogyan értelmezzük azt, hogy turista, de civilek már biztosan jártak Tito előtt is az űrben. Az első ilyen Charles D. Walker, a McDonnell Douglas amerikai hadiipari cég mérnöke volt 1984-ben. Ő, mondjuk, nem nyaralni ment, hanem az űrsiklókban dolgozó, a cége által fejlesztett berendezéseket üzemeltetni és betanítani a NASA űrhajósainak. Christa McAuliffe már közelebb járt a turista definíciójához 1986-ban, őt a NASA oktatást népszerűsítő programjában, a Teacher in Space-ben választották ki űrrepülésre 11 400 jelentkező tanár közül. A története szomorú véget ért a Challenger űrsikló katasztrófájában, amikor az űrjármű 73 másodperccel a fellövés után felrobbant.
És így jutunk el 1989-be, amikor az első japán űrhajós, Akijama Tojohiro (Toyohiro Akiyama) sztorija kezdődik. Akijama a TBS nevű japán tévécsatorna riportere volt akkor már több mint húsz éve, de dolgozott a BBC-nek is Japánból, illetve pár évig a TBS amerikai kiküldött tudósítója volt Washingtonban. A TBS nézettsége akkoriban épp nem állt túl jól, és a tévé vezetése egy igazi világra szóló szenzációval akarta visszacsábítani a nézőket: fizetnek az orosz űrügynökségnek, hogy egy tudósítójukat képezze ki űrhajósnak, és vigye fel egy hétre a Mir űrállomásra, ahonnan aztán ő naponta bejelentkezik élőben, a nézők pedig imádni fogják az űrvalóságshow minden percét.
Japánnak akkor még nem volt űrhajósa (tervben volt egy közös űrrepülés az amerikaiakkal, de a Challenger katasztrófája miatt ez akkor már pár éve csúszott), így egészen logikus volt elsöprő érdeklődést várni a produkciótól. A japán tévéktől amúgy sem álltak távol akkoriban az ilyesfajta, iszonyú drága és extravagáns ötletek, a Nippon TV például a Vatikánban a Sixtus-kápolna freskóinak restaurálását fizette ki, csak azért, hogy a több millió dolláros számláért cserébe exkluzív jogokat kapjon lefilmezni Michelangelo legendás műremekeinek megújulását.
A TBS nagyjából 30 millió dollárt fizetett az oroszoknak az egész projektért (a különböző források 25 és 37 millió közötti összegeket említenek), és belső pályázatot írt ki a saját alkalmazottai között, hogy ki akar űrhajós lenni. A válogatási folyamat végén ketten maradtak, a tapasztalt, profi külpolitikai tudósító Akijama, és egy alig 25 éves operatőrnő, Kikucsi Rjoko (Ryoko Kikuchi). Ő aztán a végső döntés és a kiképzés megkezdése előtt egy héttel vakbélgyulladással kórházba került, így Akijama vetélytárs nélkül maradt. Végig is csinálta a több mint egyéves, kőkemény űrhajóskiképzést az oroszországi Csillagvárosban, a Jurij Gagarin kozmonautaképző központban, megtanult oroszul, átment minden vizsgán, minden szimulátoros próbán. 1990 decemberében pedig a Szojuz–TM10 küldetés tagjaként, a pilóta Viktor Afanaszjev és az űrmérnök Musa Maranov társaságában elindult a világűrbe.
Big in Japan
A Szojuz rendben meg is érkezett és bedokkolt az űrállomásra, és elkezdődött Akijama egyhetes űrbeli tévéshow-ja. A japán nézők addigra már alaposan meg lettek dolgozva, óriási reklámkampány előzte meg az űrutazást, és már maga a fellövés közvetítése is grandiózus show volt, az űrhajót a japán zászló mintájára festették, a bajkonuri űrközpontban mindenhol a TBS műsorának szponzorai, a Sony, az Otsuka gyógyszercég, és az Unicharm pelenka reklámjai virítottak.
És itt ütött be a ménkű, amire előre senki sem gondolt: Akijama pocsékul érezte magát az űrállomáson, és úgy tűnik, annyira mégsem volt profi, hogy ezt leplezze a tévés bejelentkezéseken. A minden este jelentkező adásokban folyton arról beszélt, hogy mennyire szenved az űr-tengeribetegségtől, hogy mennyire rossz a kaja, mennyire kényelmetlen az alvás, a vécé használata, és úgy általában a mindennapi élet, és főleg: hogy mennyire hiányzik neki a cigaretta. A nyomorúságát fokozta, hogy kiderült, egy félreértés miatt nem pakoltak neki elég váltás fehérneműt. Ahogy teltek a napok, a viselkedése egyre bizarrabb lett, az egyik 10 perces tévés bejelentkezését például teljes egészében azzal töltötte, hogy elmesélte, álmában meglátogatta őt a halott édesanyja szelleme, hogy megnézze az ő „csillagok közti otthonát”, amit aztán azzal folytatott, hogy kicsi is, kényelmetlen is, de még mindig luxus egy átlagos japán lakótelephez képest.
Extra illúzióromboló volt a nézők számára, amikor az űrállomás ablakán át megmutatta, hogyan látszik odafentről Japán. Mivel az országban úgy tartotta a közhiedelem, hogy a Fudzsi-hegy olyan hatalmas, hogy a Holdról is látszik, elég nagy csalódást keltett, amikor azt látták, hogy nem igazán, sőt, egész Japán is csak egy felhőkben úszó paca. Akijama nem érezte a helyzet súlyát, és azzal viccelődött, hogy a hazája úgy néz ki, mintha moha lepte volna be, az északi Hokkaidó szigete meg olyan, mintha tengeri hínár lenne – és azzal rá is tért panaszkodásra az űrhajós kajáról.
Az sem segített sokat, hogy a hat levelibéka, amiket tudományos kísérletekhez vitt fel az űrállomásra, és amik a Földön látványosan élvezték a súlytalanságos kísérleteket, és a lábaikat szétvetve repkedtek, fenn az űrben valamiért teljesen passzívak maradtak. „A kövérek elég jól elvannak, de a soványak inkább visszamennének Jokohamába” – kommentálta az eseményeket a tévés bejelentkezésben az űrhajós. Egyszer élőben kapcsolták a feleségét beszélgetni, de csak annyit mondott neki, hogy ne hagyja a gyerekeket sokat tévét nézni. Egy szó mint száz, a japán nemzeti hősnek szánt űrhajósból egy állandóan panaszkodó, igazi antihős lett, a tévés nézettség pedig a kezdeti kiugrás után a TBS szokásos átlaga alá süllyedt.
Nyolc nap múlva Akijama visszatért a Földre, és végre rágyújthatott egy cigire, amit elmondása szerint jobban élvezett, mint az egész űrutazást. Kinevezték a tévé hírdivíziójának igazgatóhelyettesévé, de pár év múlva felmondott, elvált a feleségétől, és elvonult a fukusimai hegyvidékre rizst és gombát termeszteni, és könyveket írni. Ennek 15 évvel később vetett véget a 2011-es földrengés és szökőár, ami elpusztította a farmját, ekkor visszaköltözött a városba, és a nyugdíjazásáig a Kiotói Egyetemen tanított.
Japánnak azóta 13 űrhajósa volt, a legutóbbi, egy igazi, az utazást a saját zsebéből fizető turista, a punkzenésznek indult, aztán egy online divatáruházzal milliárdossá lett Maezava Juszaku (Yusaku Maezawa), aki 2021-ben járt a Nemzetközi Űrállomáson. Tetszhetett neki a dolog, mert már befizetett a SpaceX-nél egy Hold körüli űrutazásra is, ahová egészen extravagáns társaságot visz majd magával: egy koreai popsztárt, egy indiai színész-celebet, egy cseh-nigériai táncos-koreográfust, két fotóst, egy operatőrt, és Steve Aoki DJ-világsztárt.