2024. február 11. – 14:44
Ha megnézzük Oklahoma állam térképét, egy egészen furcsa formát vehetünk észre. A kissé szabálytalan téglalapra hasonlító Oklahoma északnyugati csücskében meghúzódik egy vékony terület, amit Oklahoma panhandle-nek, vagyis serpenyőnyélnek hívnak, hiszen ennek köszönhetően úgy néz ki az állam térképe, mintha egy lábas vagy serpenyő lenne:
Ezt a területet korábban hívták Cimarron Térségnek is, de a leghírhedtebb elnevezése No Man's Land, vagyis Senki földje volt. Itt állt egy ideig Beer City, vagyis Sörváros, amelynek a helyén ma már búzamező áll, pedig 1890-ig itt működött Amerika talán utolsó igazi törvényen kívüli települése.
A serpenyőnyél kialakulásának története az amerikai polgárháborúhoz köthető. A terület eredetileg Texas része volt, ahol sokáig ragaszkodtak a rabszolgatartáshoz, azonban a Missouri-kompromisszum (az Egyesült Államok Kongresszusában a rabszolgatartást pártoló és az azt ellenző frakciók egyezménye a polgárháború előtt) megkötésének köszönhetően le kellett mondaniuk a területről. Texas ugyanis ragaszkodott a rabszolgatartáshoz, de a kompromisszumban szerepelt egy földrajzi kitétel, hogy bizonyos területi vonaltól feljebb tilos rabszolgákat tartani. Mivel ez a terület már pont túlfutott a határon, Texas egyszerűen leválasztotta magáról.
Ennek köszönhetően 1850 és 1890 között se gazdája, se törvényei, se rendes közigazgatása nem volt a hárommegyényi területnek.
Így egy semleges terület jött létre, ahová az amerikai polgárháború után tömegével indultak meg a telepesek, akiket motiváltak az ingyen megszerezhető földek és a törvénymentesség. A betelepülő, főleg marhapásztorokból álló családok farmokat hoztak létre, és saját törvényeket írtak. Ugyan hivatalosan tilos volt itt letelepedni, sokan az úgynevezett squatter's right-ra, vagyis arra hivatkozva indultak útnak, hogy joguk van elfoglalni más földjét, ha azt magára hagyták.
Az évtizedek során próbálták rendbe rakni a dolgokat, egyszer például majdnem Kansashez csatolták a Senki földjét, majd később több hivatalos delegáció is elment Washingtonba, hogy meggyőzzék a kongresszust arról, hogy ismerjék el önálló területként az otthonukat, de mindhiába. Végül 1890-ben csatolták Oklahoma államhoz, és átnevezték Beaver Countyra, vagyis Hód megyére a területet.
Amikor Oklahoma egyesült a maradék indián területekkel, akkor nyerte el a végleges formáját az állam, a területet pedig három további megyére, Beaverre, Texasra és Cimarronra osztották. A terület székhelye Beaver City (ma már csak Beaver) lett, ami arról a legismertebb, hogy minden évben itt tartják a tehénszardobáló-világbajnokságot.
Pedig valamivel előtte volt egy másik település a serpenyőnyélben, ami nem hivatalosan a terület fővárosának számított. Beer Cityt 1888-ban alapították, és eleinte csak White Cityként, vagyis Fehérvárosként hivatkoztak rá az oda érkező telepesek fehér sátrainak sokasága miatt. A város akkoriban indult be igazán, amikor a szomszédos Kansas államból tömegével jöttek ide szerencsét próbálni és vállalkozást indítani az emberek, hiszen amíg Kansas államban brutálisan szigorú alkoholtörvények uralkodtak, a Senki földjén még csak rendes törvények sem voltak. Végül át is keresztelték a települést Beer Cityre, azaz Sörvárosra, mert sokkal jobban illett az ott élő törvényen kívüliek, utcai verekedők és más kétes alakok leírására, akikből a népesség számottevő része állt.
A törvényenkívüliségre építve Sörváros alapvetően szalonokból, kocsmákból, bordélyházakból és kaszinókból állt, a helyieket főleg törvényen kívüliek, útonállók és mindenféle bűnözők alkották. A leghírhedtebb egy Pussy Cat Nell nevű madám volt, ő hozta létre és futtatta a Sárga Kígyó Szalon nevű bordélyházat a városban. Nell egy alkalommal tizennégy férfi társaságában szitává lőtt egy seriffet, mert szerintük védelmi pénzt szedett a várostól. Bush seriffet később 74 golyóval a testében találták meg. A település annyira veszélyes volt, hogy korabeli újságcikkek olyan esetről is írtak, amikor meghalt egy ártalmatlan családapa, mert a kocsmában egy másik férfinek elsült a fegyvere, miközben tisztogatta.
Az Oklahoma Today szerint Sörváros szinte kizárólag turizmusból élt, amiből volt dögivel, hiszen a szomszédos Kansasbe megérkezett a vonatösszeköttetés, de a munkától megfáradtak egy korty rumot sem tudtak meginni a helyi kocsmában a szigorú alkoholtörvények miatt. Sörváros pedig nemcsak bordélyházakkal és kocsmákkal várta a látogatókat, hanem birkózómeccsekkel, boksszal, lóversennyel és varietéműsorokkal úgy, hogy semmiért nem kellett adót fizetni, tehát még csak túl drága sem volt semmi. Bush seriff is úgy lett a környék hivatalos védelmezője, hogy arra senki sem kérte fel, senki nem adott neki engedélyt, ő csak fogott pár fegyvert, megsarcolta az árusokat, és a törvényre hivatkozva azt csinált, amit csak akart. Amíg szitává nem lőtték.
A beszámolók szerint Bush védelmi pénzt követelt Nelltől, de miután nem kapott semmit, összeverte, majd távozott. Más beszámolók arról is írnak, hogy Nell és Bush akkor akaszkodtak össze, amikor a városban maszkos bált és birkózóversenyt szerveztek, és amikor mindenki megtette a tétjeit, berontott Bush seriff, és a teljes bevétel öt százalékát követelte. Amikor Nell ezt szóvá tette, a mindig lefűrészelt csövű puskával és hatlövetűvel járó seriff a pisztolyával arcon csapta.
Nell bosszút fogadott, és egyszer kifigyelte az útját, hogy fényes nappal az ablakából lelője az önjelölt seriffet, majd ezt látva a helyiek is elkezdtek lövöldözni. Innentől kezdve többféleképpen szólnak a visszaemlékezések. Az egyik szerint a helyiek szabályosan meglincselték a lelőtt seriffet, és az arra járók is bele-belelőttek a testébe pár golyót, hogy lyukasra szaggatva dobják ki a holttestét a prérire.
Más beszámolók szerint a seriff mindezt valahogy túlélte, és nem vette el a kedvét attól, hogy polgármesterként induljon később a választáson. A választás elvesztése után megfenyegette a várost, hogy megöl mindenkit, mire összehívták a városi tanácsot. Ott eldöntötték, hogy Bush-nak be kell fognia a pofáját, vagy húzzon el végre, de amikor erre nem volt hajlandó, egyszerűen szitává lőtték Pussy Cat Nell vezetésével.
Akárhogy is történt, Sörváros végül mindössze két évig létezett, mert egy kongresszusi döntés értelmében 1890-ben indián területnek nyilvánították, és a korabeli törvények tiltották az alkohol árusítását az ilyen helyeken. Mondani sem kell, hogy mennyire bizarr lehetett a helyieknek ráeszmélni arra, hogy tilos sört árulni Sörvárosban. Ez olyannyira nem tett jót a helyi gazdaságnak, hogy Sörváros pillanatok alatt szellemvárossá vált, és semmi nem maradt belőle pár búzamezőn kívül.
(Források: Oklahoma Gazette, Oklahoma Today, Catherine Schaff-Stump)