A német zsidó, aki a padláson bujkálva adott ki egy nácikon gúnyolódó magazint 95 lapszámon keresztül
2024. január 25. – 03:51
A dortmundi zsidó családba született, majd a Berlini Egyetemen jogot hallgató Curt Bloch lázadó karaktere már korán megmutatkozott. Miután 1933-ban Hitler kihirdette a zsidókat a közszolgálati állásokból kitiltó törvényét – hacsak azok nem harcoltak az első világháborúban –, Bloch levelet írt a hatóságoknak, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy ő sajnos lecsúszott a háborúról, mivel ötéves volt akkoriban. Amikor a Gestapo kopogtatott az ajtaján, Bloch kimászott az ablakon, és némi készpénzzel a zsebében Hollandiába menekült.
Először Amszterdamba került, ahol egy perzsaszőnyeg-kereskedőnél talált munkát, de 1940-ben a németek megszállták a holland fővárost is, Blochot pedig a cég enschedei leányvállalatához helyezték át, ahol a helyi Zsidó Tanácsnál kapott állást. A tanács feladata lényegében a náci antiszemita rendeletek végrehajtatása volt, a jogász Bloch pedig a „bevándorlási” ügyeket intézte, de amikor világossá vált számára, hogy ez egyet jelent a koncentrációs táborba szállítással, bujkálni kezdett.
Az a Leendert Overduin nevű református lelkész karolta fel, aki végül közel ezer zsidót mentett meg a haláltáboroktól. Blochnak egy holland házaspár, egy temetkezési vállalkozó és házvezetőnő felesége adott menedéket enschedei házuk padlásán: a pici padlástérben egy másik zsidó párral osztozva Bloch közel két évet töltött el 1943 augusztusától 1945 áprilisáig.
Hogy az értelmetlen náci pusztítás miatti dühét levezesse, illetve lehetőleg ne veszítse el a józan eszét sem, az az ötlete támadt, hogy saját kiadványokat kezd készíteni. Arra kérte a holland ellenálló hálózat tagjait, akik addig élelemmel látták el, hogy tollakat, papírokat, ragasztót és változatos újságokat és nyomtatványokat is csempésszenek be neki. Bloch a kicsi, zseb méretű lapokra kézzel írta a szövegeit, grafikákat rajzolt mellé, és az újságok képkivágásaiból kollázsokat készített. A kiadványnak a Het Onderwater Cabaret, azaz a Víz alatti kabaré címet adta, a holland onderwater kifejezés ugyanis egyszerre jelent víz alattit és rejtőző embert.
Curt Bloch még a berlini éveiben ismerkedett meg a város izgalmas avantgárd kabarészcénájával – ebből, valamint az addigi antifasiszta szatirikus magazinokból merített ihletet. Verseiben és dalszövegeiben a német és a holland nyelvet váltogatva gúnyolódott a náci propagandán és a kollaboránsokon, Hitlert Chaplinként ábrázolva „német tragikomédiának” nevezte a helyzetet, a brit miniszterelnök Neville Chamberlainen Hitler-békítő politikája miatt gúnyolódott, és egy horogkeresztes karszalagot viselő gorilla is megfordult nála címlapon.
Gúnyolódásainak célpontja elsősorban Joseph Goebbels náci propagandaminiszter volt, szívesen élcelődött a Harmadik Birodalom végső győzelmét hirdető állításain – Bloch ugyanis biztos volt abban, hogy Németország el fogja veszíteni a háborút. Az Út az igazsághoz című versében például arról írt egy elképzelt német olvasónak, hogyan érdemes közelítenie Goebbels hazugságaihoz:
Ha egyenesen ír, olvasd ferdén. / Ha ferdén ír, olvasd egyenesen. / Csak fordítsd meg az írásait. / Minden hasznosnak látszó szavával kárt okoz.
Máskor a kiszolgáltatott életéről osztotta meg személyes élményeit, vagy a szerelmi érzéseiről vallott. Bloch ugyanis időközben csendben beleszeretett a padláson vele osztozó pár nő tagjába. A negyvenes éveiben járó Bruno Löwenberg a huszonéves barátnőjével, Olával együtt húzta meg magát a szűkös tetőtérben, Bloch pedig egyre jobban vonzódott a lányhoz, ezért több versét is neki címezte.
Hogy Bruno mit szólt ehhez, arról nem maradtak feljegyzések, az elkészült kiadványokat mindenesetre sikeresen terjesztette az ellenálló hálózat a bujkáló zsidók között. Amikor egy lapszám körbejárt, egy hét múlva visszavitték azt a készítőjének, aki közben egy újabbat gyártott. A kizárólag egypéldányos lapok így körülbelül 20-30 embernél fordultak meg.
Közvetlen családtagjai közül szinte egyedül Bloch élte túl a vészkorszakot: édesanyja és testvérei nem úszták meg a deportálást. Hollandia felszabadulása után Bloch összegyűjtötte mind a 95 lapszámot, amiket először hazavitt magával Németországba, majd amikor New Yorkba emigrált, az ottani könyvespolcán tárolta őket.
Felesége, az Auschwitzot is megjárt Ruth Kan és két gyereke sokáig nem is igazán vett tudomást a kiadványokról, a történelmi jelentőségű hagyatékot csak évtizedekkel Bloch 1975-ben bekövetkezett halála után vette gondozásába a lánya, majd az unokája. 2023-ban könyv jelent meg a padláson töltött évekről és a holokauszt időszakának különleges művészi produktumairól, 2024-ben pedig a berlini Zsidó Múzeum rendez kiállítást a Víz alatti kabaré darabjaiból.