A kínai rakétaprogram atyja, aki nem kellett az amerikaiaknak

Az Egyesült Államok fennállása óta sok megkérdőjelezhető döntést hoztak az országban, de Dan Kimball egykori haditengerészeti államtitkár, majd az Aerojet nevű, rakétameghajtó rendszereket gyártó cég vezetője szerint a legnagyobb hülyeség, amit az ország valaha csinált, a kínai Csien Hszüe-szen kitoloncolása volt. Kimball rég halott, de ma is meggyőzően lehet érvelni az állítása mellett – Csien kínai létére az amerikai rakétatudomány megszületésének egyik kulcsfigurája volt, és sokkal többet is elérhetett volna, ha nem bélyegzik meg kommunistaként.

De megbélyegezték, így 1955-ben hazament Kínába, tizenöt évvel később pedig az ország az általa lefektetett alapokra építkezve először lőtt fel műholdat az űrbe, az általa beindított rakétaprogram eredményeit pedig az Egyesült Államok is többször megtapasztalta.

Kínai tudós Kaliforniában

Csien Hszüe-szen az utolsó kínai császárt megbuktató polgári forradalom kellős közepén, 1911 decemberében született egy nagy múltú arisztokrata család, és két magasan képzett szülő első gyerekeként. Anyja Konfuciusz műveit tanulmányozta, apja pedig komoly szerepet vállalt az állami oktatási rendszer megreformálásában, és Csien nem is hozott rájuk szégyent, az ország harmadik legjobb felvételijével került be a sanghaji Dzsiaotong Egyetem vasútmérnöki szakára. Csien mérnöki karrierje tehát sínen volt, az ország viszont széthullott körülötte, 1932-ben ráadásul Japán lebombázta, majd elfoglalta Sanghajt.

Így nem volt meglepő, hogy miután 1934-ben végzett az egyetemen, elfogadta az amerikai kormány által felajánlott ösztöndíjat, és 1935-ben Bostonba ment, hogy repüléstechnikát tanuljon az MIT-n. Egy évvel később aztán kaliforniai Caltechre ment, ahol a Magyarországról emigrált Kármán Tódortól tanulhatott, és egy irodán osztozott Frank Malinával. Szemfüles Észkombájn-olvasóknak mindkét név ismerős lehet az amerikai rakétaprogram egyik legfontosabb figurája, a páriaként kezelt Jack Parsons miatt, aki a NASA alatt máig létező Jet Propulsion Laboratory (JPL) egyik alapítója volt Malina és az igazgatói posztot elsőként betöltő Kármán mellett.

A JPL az amerikai rakétakísérletek egy korai fontos helyszíne volt, és ahogy azt a Parsonsról szóló cikkünkben is írtuk, Csien hamar a későbbi alapítók Öngyilkos Osztag nevű csoportjában találta magát, miután kiderült, hogy mennyire gyorsan oldja meg tökéletesen a legösszetettebb matematikai problémákat is. Az Öngyilkos Osztag korai kísérletei nem sok vizet zavartak, de a második világháború kitörése, majd Amerika belépése millió dolláros katonai megrendeléseket hozott, és 1943-ban végül így alakult meg a JPL is. Mindennek pedig Csien is központi szereplője volt, dacára annak, hogy a hazáját szerető kínai állampolgárként tartózkodott az országban.

Amerikának nem kellett

Amerikában ekkoriban a legtöbben hittek abban, hogy Kína éppen alapvető változásokon megy keresztül, a két ország pedig a második világháború idején szövetségesek voltak, így Csien minden szükséges engedélyt megkapott, hogy titkosított projekteken dolgozhasson, sőt, tanácsadóként is segítette az amerikai kormányt, 1943-ban pedig részt vett egy, a német rakétaprogramról szóló szakértői anyag megalkotásában. A háború után egy küldetés idejére alezredesnek kinevez ve még Németországba is elutazott Kármán Tódorral, ahol az ország első számú rakétatudósát, Wernher von Braunt is faggatta a nácik által elért eredményekről. Az erről írt jelentése egyébként azonnal a repülő- és rakétafejlesztés műszaki alapvetése lett.

Emellett közreműködött Amerika nagy hatótávolságú rakétákra fókuszáló programjának létrehozatalában, és az első kísérleti ballisztikus rakéta, a Private A fejlesztését is ő irányította.

1949-ben aztán tényleg felért a csúcsra, amikor egy rövid MIT-s kitérő után a Caltechre visszatérve több vezető pozíciót is átvett Kármántól, de hiába lett 14 év alatt az ország egyik vezető rakétatudósa, a Mao Ce-tung által ugyanebben az évben kikiáltott kommunista népköztársaság megpecsételte a sorsát. Az országban hamar kikiáltottak ellenségnek a kínaiakat, a JPL akkor igazgatója pedig ettől nyilván nem függetlenül arról kezdett el beszélni az FBI-nak, hogy az intézetnél kémek dolgoznak, akik vagy kínaiak vagy zsidók lehetnek.

Ebből egyenesen következett, hogy az FBI kommunizmussal vádolja meg egy 1938-as dokumentum alapján, amely szerint részt vett a pasadenai kommunista párt egyik találkozóján. A kínai tudós tagadta, hogy párttag lett volna, de valószínű, hogy a szintén megvádolt Malinához hasonlóan ő is belépett a pártba 1938-ban. Ez persze nem jelentette azt, hogy marxista lett volna: az amerikai kommunisták ekkoriban tulajdonképpen antirasszisták és antifasiszták voltak, akik a szegregáció ellen is küzdöttek. Arra sem került elő bizonyíték, hogy Csien valaha kémkedett volna az amerikai tartózkodása alatt, de ez persze ekkor már nem számított.

Kína köszönte szépen

Csient 1950-ben megfosztották az összes engedélyétől és házi őrizetbe helyezték, Joseph Raymond McCarthy kommunistaellenes boszorkányüldözésének kezdete után pedig hiába lobbiztak a kollégái, köztük Kármán is az ártatlansága mellett, a következő öt évet fogságban is töltötte. Eisenhower elnök végül 1955-ben egy fogolycsere keretében toloncolta ki az országból, a feleségével és két, Amerikában született gyerekével hajóra szálló tudós pedig megesküdött, hogy sosem tér vissza. Csient hősként fogadták Kínában, de a származása, valamint az amerikai állampolgárság megszerzésébe is belevágó felesége miatt csak 1958-ban lett párttag.

A hazájához amerikai tartózkodása alatt is végig hűséges Csien a pártba lépése után sosem kérdőjelezte meg a rezsimet, és maximálisan elkötelezte magát Kína felvirágoztatása mellett, így a kulturális forradalom összes tisztogatását túlélte, és relatíve háborítatlanul építhette fel a kínai rakétatudományt. Csien 1956-ban került először vezető pozícióba, az eredményességét pedig jól mutatja, hogy a szinte a semmiből indulva 1970-ben Kína fellőtte az első saját műholdját.

A tudós, aki személyesen képezte ki a kínai repülőmérnökök első generációit, az éppen felpörgő kínai holdprogram alapjainak lefektetésében is kulcsszerepet játszott, a szintén általa beindított rakétaprogram rakétáival pedig többször lőttek amerikaiakra is. Ennél jobban talán semmi sem mutatja, hogy a kommunistáktól rettegő amerikai kormány mennyire hasznos eszközt adott a kommunista Kína kezébe azzal, hogy hazaküldte Csient, aki a Kínánál technológiailag jóval fejlettebb Egyesült Államokban valószínűleg még ennél is többet érhetett volna el.

Ez abból is jól látszik, hogy 1970-ben részben Kína elszigeteltsége és fejletlensége miatt vonult vissza, életének hátralevő részében pedig inkább harcművészetekkel, zenével és hagyományos kínai filozófiával foglalkozott. Amerikában mára nem sokan emlékeznek Csien Hszüe-szenre, Kínában viszont nem meglepő módon a nép tudósaként és a kínai repülés atyjaként tekintenek rá, és természetesen saját múzeuma is van az országban.