A világ leghíresebb társasjátékát mindenki teljesen félreérti

2023. július 16. – 14:47

Másolás

Vágólapra másolva

Szinte mindenkinek vannak emlékei órákig húzódó, és általában sértődéssel végződő Monopoly-partikról. A játékból közel 300 millió példányt adtak el máig, és a népszerűsége töretlen, egyre-másra jelennek meg az újabb változatai, amelyek jellemzően csak a grafikájukban különböznek az eredetitől. A modern társasjátékok rajongói körében amúgy a Monopoly szinte szitokszónak számít, mert a játékban nagyon erősen dominál a szerencse, minden a kockadobásoktól és a kártyahúzástól függ, ezért valódi stratégiát nem lehet megvalósítani benne. Sok a játékosok közötti interakció, de azok kizárólag ellenségesek, valaki jól jár a másik kárára, ráadásul ki is lehet benne esni a játékból, ami a végén már kifejezetten monoton, és nagyon el tud nyúlni.

A játék történetéhez hozzátartozik, hogy Magyarországon 1952-ben betiltották (a Capitaly nevű magyar változattal együtt) mint kapitalista mételyt, volt helyette ideológiailag fazonírozott klón Teljesítsd a tervet! néven, majd később a fridzsiderszocializmust játékosító Gazdálkodj okosan! – de ezek meg sem tudták közelíteni az eredeti népszerűségét. Meglehet, a szocialista cenzorok nem lettek volna olyan szigorúak, ha tudják, hogy a Monopoly eredetileg kifejezetten a kapitalizmus hibáit bemutatni és kritizálni szánt játék volt.

A georgista utópia

A játék ősét Lizzie Magie szabadalmaztatta 1904-ben Földbirtokos játék (The Landlord’s Game) címen. Magie apja Illinois állam egy kisvárosában volt lapkiadó és progresszív politikus, a rabszolgaság eltörlésének híve, aki Lincolnt is elkísérte előadó körútjaira az államban. A kis Lizzie tehát otthonról hozta a politikai aktivizmust, nem véletlen, hogy már fiatalon lelkes feminista volt, és ekkor ismerkedett meg Henry George közgazdász elképzeléseivel is. George 1879-ben írta meg Haladás és szegénység című könyvét, amiben egyszerű megoldást kínált a kapitalizmus minden problémájára.

Felvetése szerint a legnagyobb gond az, ha valakinek anélkül van jövedelme, hogy amögött valódi munka, termelés állna, mivel ez a bevétel biztosan csak mások kárára keletkezhet. Az ilyen bevételek legnagyobbika pedig a föld bérbeadásából származik. Úgy lehet tehát a javak hatékonyabb és igazságosabb elosztását megoldani, ha a föld értékét az állam megadóztatja. Az alapelve az volt, hogy amit az emberek maguk hoznak létre, az őket illeti meg, de a természeti erőforrások és elsődlegesen a föld a közösséget illeti meg. Elképzelése szerint a telekértékadó bevezetése mellett nem is lenne szükség semmilyen más adóra, az bőven elegendő lenne a társadalom közös ügyeinek finanszírozására, sőt akár még arra is futná, hogy mindenki valamekkora alapjövedelmet kapjon. Ez az elképzelés a kapitalizmus és a szocializmus mellett egyfajta harmadik utas gazdasági rendszer lehetett volna, propagálói, köztük Magie is, voltak a georgisták.

Lizzie Magie (1892) – Fotó: The Brodix Publishing Company / Wikipedia
Lizzie Magie (1892) – Fotó: The Brodix Publishing Company / Wikipedia

A századfordulóra a georgista mozgalom elkezdett kifulladni, pedig korábban sokan reális alternatívának gondolták akár az egész ország számára. Lizzie Magie úgy gondolta, hogy a lángot úgy lehetne feléleszteni, ha valami könnyen emészthető, populáris formában érthetnék meg az emberek az alapelveit. Például egy társasjáték formájában. A Magie által kitalált játékban a játékosok telkeket és vállalatokat vásárolhattak és fejleszthettek, és táblán körbejárva a cél az volt, hogy a végén minél nagyobb vagyona legyen a győztesnek. A játéknak rögtön két változata volt: a Monopólium változatban a játékosok nem fizettek adót a telkek után, így az volt a cél, hogy minél többet megszerezzenek és a bérleti díjakkal tönkretegyék a többieket. Ebben a játékváltozatban a végén valaki egyedül maradt győztesként a játékban.

A másik, alternatív szabályrendszer, aminek Prosperitás volt a neve, bevezette a telekadót, így pusztán csak abból, hogy valaki telkeket birtokol, nem nagyon lehetett jövedelme, ehelyett vállalkozásai fejlesztésével tehetett szert jelentősebb pénzre, a megvásárolt telkekkel is valami olyat kellett kezdenie, ami megbízhatóan termel bevételt. Ebben a változatban a játék addig tartott, amíg mindenki meg nem duplázta a kezdőtőkéjét és ekkor volt a nyertes az, akinek a legtöbb pénze volt.

Az 1906-ban kiadott The Landlord’s Game játék – Fotó: LandlordsGame.Info / Wikipedia
Az 1906-ban kiadott The Landlord’s Game játék – Fotó: LandlordsGame.Info / Wikipedia

Magie szabadalmaztatta a játékot, aminek a legnagyobb újítása a kor társasaihoz képest az volt, hogy a játékosok nemcsak egyszer mentek végig a pályán, mint akkoriban szinte minden ilyen játékban, hanem sok kört tettek meg, amíg el nem érték a végső célt. A játékot kezdetben a Delaware állambeli Arden városában fejlesztette ki és tesztelte – ez a város egyfajta utópisztikus település volt, amit Joseph Fels szappangyáros milliomos finanszírozott és a georgista elvek alapján működik mind a mai napig. Magie a játékkal megkereste a kor legnagyobb játékkiadóját, a Parker Brotherst, de ők nem kértek belőle, mert szerintük a szabályai túl bonyolultak ahhoz, hogy élvezetes legyen.

Welcome to Atlantic City

Kezdetben a georgista közösségek körében terjedt a játék, bár közben a georgista közösségekből egyre kevesebb lett, elsődlegesen azért, mert 1917 után gyanúsan bolseviknak tűnt bármiféle társadalmi kísérlet, ami a jómódúak megadóztatására épített. Ha nagy üzlet nem lett is a játék kiadása, kézzel másolt változatokban terjedt és több főiskolai közgazdaságtan-tanár is használta demonstrációs eszközként. Ekkoriban már eltűnt a játékból a Prosperitás verzió, csak a Monopólium változat volt az, amit játszottak. Különösen népszerű lett a játék a kvéker közösségben Atlantic Cityben, ahol a város ismerős részeire cserélték le a telkek nevét, figurának pedig mindenféle kéznél levő dolgot használtak: gyűszűt, gyűrűt, amik a mai Monopolyból is ismerősek lehetnek.

Ezt az Atlantic Cityből származó változatot ismerte meg aztán Charles Todd, akinek annyira megtetszett, hogy készített egy saját verziót belőle (érdekes részlet, hogy ezen az egyik telek nevét véletlenül elírta, és ezért szerepel még ma is Marvin Gardens az Atlantic Cityben található Marven Gardens helyett a klasszikus játéktáblán). 1933-ban Toddék áthívták a szomszéd Darrow családot egy játékra, az éppen munkanélküli Charles Darrow, aki korábban házaló ügynök volt, de a gazdasági válságban elvesztette az állását, azonnal fantáziát látott benne, és kölcsön is kérte, hogy lemásolhassa. Egy grafikus barátját megkérte, hogy kicsit tegye izgalmasabbá a táblát, ekkor kerültek rá a színes sávok és a grafikák is, amitől sokkal izgalmasabb lett a látványa. Darrow kézzel másolva gyártotta le az első 100 példányt, amelyekkel a környező áruházakban próbálkozott. Kezdetben mindenhol húzódoztak a furcsa játéktól, de végül páran ráálltak a dologra, és hajlandók voltak árulni. Az első, kézzel rajzolt változatok után Darrow már meg tudott fizetni egy nyomdát, így készült el a következő 500 példány, és amikor az is elfogyott, már 7500-ra adott le rendelést.

Charles B. Darrow – Fotó: Bettmann / Getty Images
Charles B. Darrow – Fotó: Bettmann / Getty Images

A kör bezárul

Ez már a Parker Brothers figyelmét is felkeltette, amely korábban udvariasan elutasította Darrow érdeklődését a kiadás iránt. 1935 márciusában a cég New York-i irodájában megállapodtak, hogy Darrow 7000 dollár és az eladásokból származó jutalék ellenében eladja a játékot a kiadónak. Darrow készségesen alá is írt egy nyilatkozatot arról, hogy a játék teljes egészében az ő szellemi terméke.

Ahogy pörögni kezdtek az eladások és látszott, hogy a Monopoly nagyobb siker lesz, mint bármi, amit a cég addig kiadott, a Parker Brothers védjegyet akart bejegyezni rá, de döbbenten tapasztalták, hogy van már egy szabadalom egy pont ilyen játékra – Lizzie Magie-é. Olyan fontos volt a dolog, hogy az akkor 69 éves cégalapító George Parker maga kereste fel Lizzie Magie-t, hogy valamilyen egyezségre jussanak. A megállapodás nem jelentett nagy érvágást a cégnek, Magie 500 dollárért lemondott a jogokról, csak annyit kötött ki, hogy a cég adja ki az eredeti Földbirtokos játékát is. Ezt a Parker Brothers meg is tette, de nem sokat tudtak eladni belőle – annál többet a Monopolyból, amin továbbra is Darrow volt feltüntetve egyedüli szerzőnek. Úgy látszik, a munkanélküliből milliomossá lett játéktervező története jobban eladható volt, mint a furcsa nézeteket valló harcos feministáé.

Sokáig nem is volt köztudott, hogy milyen szerepe volt Magie-nek a világ legnépszerűbb társasjátékának kitalálásában. Darrow élete hátralevő részében boldogan élt a jutalékokból, és soha nem tervezett egy újabb játékot sem, Magie viszont többet is kitalált, amiket a Parker Brothers dobott piacra. Ezek sem nélkülözték a nevelő szellemet, volt, amelyik a bírósági rendszer működését mutatta be, egy másik pedig az egyéni és közösségi érdekek közti konfliktussal foglalkozott. A Monopoly eközben a társasjátékok ősklasszikusává vált, ma is a Parker Brotherst 1991-ben felvásárló Hasbro egyik legértékesebb márkaneve.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!