Közismert városi legenda, hogy az emberi test összes sejtje lecserélődik 7 év alatt, ezért gyakorlatilag 7 évente teljesen új emberként születünk újjá – ez azonban annyira nem igaz, hogy bőven vannak olyan sejtjeink, amelyek a születésünk óta velünk vannak.
Az emberi testben több billió sejt található, amelyek folyamatosan osztódnak, cserélődnek, megújulnak. Ahogy telik az idő, a sejtek öregszenek, sérülnek, helyükbe újak lépnek. Csakhogy ez a folyamat nem egyenletes, és nem is kizárólagos: vannak olyan szervek, amelyek sejtjei pár hét alatt cserélődnek ki teljesen, és vannak olyanok, amelyek születésünktől fogva velünk vannak.
Azt, hogy a sejtjeink pontosan milyen ütemben cserélődnek, leginkább Dr. Jonas Frisen kutatásából tudhatjuk. A The New York Times cikke szerint a stockholmi Karolinska Intézet kutatója azt használta ki, hogy az 1963-ig végzett nukleáris fegyvertesztek radioaktív szén-14 izotópot juttattak a légkörbe. Ezt az összes élőlény belélegzi a levegővel, így minden olyan alkalommal, amikor egy sejt osztódik, újabb szén-14 izotópok épülnek be a DNS-be. Gyakorlatilag a sejtekben található szén-14 mennyiségéből megállapítható az adott sejt élettartama. Frisen így jutott arra a következtetésre, hogy az emberi test sejtjeinek jelentős része 7-10 évente teljesen kicserélődik.
De itt meg is jelenik a kulcsszó: a jelentős – ugyanis nem az összes sejtről van szó. Vannak olyan szervek, amelyeknek sejtjei gyorsabban cserélődnek, és vannak olyanok, amelyek változatlanul velünk vannak születésünktől fogva.
A C-14-es vizsgálatok segítségével viszonylag pontosan megmondható, hogy
- a gyomorfal, mivel a gyomorsav folyamatosan zaklatja, 2-9 naponta cserélődik,
- a bőrünk külső rétege, az epidermisz, 2-4 hetente lesz teljesen új,
- a vörösvérsejt-hadsereg a szervezetben 4 havonta cserélődik le (a vörösvérsejtek bomlása adja például a zúzódások és a vizelet sárga színét is),
- a körmünk minden fél évben teljesen megújul,
- a hajkoronánk minden 2-7 évben teljesen lecserélődik,
- a máj a legtöbb sejtjét 3 év alatt váltja le,
- a csontvázunk 10 évente újul meg,
- az izmainktól 15 évente válunk meg teljesen,
- a zsírsejtek pedig 25 év alatt cserélődnek le (fogyásnál nem lesz belőlük kevesebb, hízásnál pedig több – egyszerűen szűkülnek és tágulnak).
Ezek alapján azt hihetné az ember, hogy azért eljön az az időpont, amikor minden egyes sejtje kicserélődött már, ha nem is az a bűvös 7 év, amiről beszélni szoktak. Csakhogy még a zsírsejteknél is vannak még lustább szerveink is: a szív nagyjából fele például olyan lassan újul meg, hogy egy életöltő kevés hozzá. A szemlencse pedig születésünktől kezdve velünk marad. Ugyanez a helyzet az agy bizonyos részeivel is: míg a hippokampusz néhány sejtje újulgat, és a striátumban is vannak olyan idegsejtek, amelyek cserélődnek, addig a neuronok nagy része velünk marad életünk során.
Kérdés persze, hogy miért nem maradunk örökre fiatalok, ha a sejtjeink nagy része azért pár éven belül lecserélődik egy vadonatújra. Valójában az öregedésnél nem az egyes sejtek életkora fontos, hanem a test biológiai életkora, ami megadja, hogyan válaszol a szervezetünk az idő múlására. A szervek még az újabb és újabb sejtek megjelenésével is öregednek, ráadásul a folyamatos másolás során mutációk jelenhetnek meg, amelyek csökkentik a sejt élettartamát, és gátolják a megfelelő működésben. Ennek az az oka, hogy
a sejtosztódásnál a DNS is folyamatosan másolódik, a másolásban pedig, a nagy számok törvénye alapján, bőven akadnak hibák.
Nemcsak a sejtjeink, az atomjaink is cserélődnek. 1953-ban a Smithsonian Intézet éves jelentésében jelent meg egy kutatás arról, hogy a testünk atomjainak 98 százaléka helyet cserél egy év alatt. A kutatás, aminek sikerült erre rámutatnia, mai szemmel már elég problémás: a kutatók radioaktív részecskéket juttattak a szervezetbe, és ezek segítségével figyelték meg az atomok mozgását. Újabb atomok minden nap kerülnek a testünkbe azzal, hogy levegőt veszünk, eszünk, iszunk, a kutatók pedig azt találták, hogy a régieket új atomok váltották fel, és az emberi test minden szövetébe eljutottak.
Felmerülhet az a kérdés is, hogy ha a bőrünk felső rétege 2-4 hetente teljesen megújul, hogy maradhatnak életre szóló sebhelyek rajta, vagy akár hogyan lehet maradandó egy tetoválás. Ami az utóbbit illeti, a tetoválás nem az epidermiszbe, hanem az alatta lévő, alsó rétegbe, vagyis a dermiszbe kerül, a dermisz sejtjei pedig nem cserélődnek drasztikusan. A sebhelyekkel már kicsit más a helyzet. A bőr elsősorban a kollagénfehérjéből áll, amelyet a fibroblasztokként ismert sejtek termelnek. Amikor a bőr, vagy bármilyen más szövet megsérül, a sebgyógyulási folyamat miatt fibroblasztok képződnek, amelyek hegkollagént termelnek, ez pedig különbözik a normál bőrkollagéntől. Ez a hegkollagén megmarad, nem újul meg, mint a körülötte lévő epidermisz. A sebek csak a magzati fejlődés során gyógyulnak be hegképződés nélkül, mert ekkor a bőr magzati kollagént termel, ez pedig mind a bőr-, mind a hegkollagéntől különbözik.