A tízéves gyerekek punkzenekarának alapítói rövid ideig sztárok voltak, de végül a 40-et sem érték meg

A popzenében egyáltalán nem ismeretlen jelenség, hogy egészen fiatal gyerekek tűnnek fel a színpadon, vagy alapítanak zenekart. Michael Jackson 8 évesen kezdte a Jackson 5-ban, de Justin Biebernek is előbb volt több millió megtekintése a YouTube-on, mint hogy pelyhesedni kezdett volna az arca. Ezekben az esetekben azonban főleg popzenéről beszélünk, a kevésbé mainstream műfajok esetében azért jóval ritkább, hogy 8-10 éves gyerekek a színpadra álljanak. Az egyik, egészen bizarr kivételt az Old Skull nevű amerikai hardcore punk zenekart jelentette a '80-as évek végén, amit egy 10 éves srác alapított a 9 éves öccsével. Nagy jövőt jósoltak nekik, de a punk gyerekek végül nem érték meg az öregkort.

Az Old Skull zenekart a Wisconsin állambeli Madison városában alapította Jean-Paul „J. P.” és Jamie Toulon, előbbi 10, utóbbi mindössze 9 éves volt ekkor. A két srác úgy került a zene közelébe, hogy édesapjuk, Vern Toulon, a helyi punkszíntér egyik ismert alakja volt, illetve megfordult a német alapítású Missing Foundation industrial zenekarban is. A két srác gitáron és szintin kezdett el játszani, dobokon később csatlakozott hozzájuk apjuk jó barátjának, J. P. keresztapjának a fia, Jesse. Jesse apja, Robin Davies szintén zenész volt, a Tar Babies nevű helyi hardcore punk zenekarban játszott.

A szülők támogatásával és hangszereivel jött létre 1987-ben az Old Skull, amely olyan gyorsan ismert lett, hogy 1989-ben már lemezszerződést is kaptak a Restless Recordstől, ahol egykoron olyan meghatározó punkzenekarok fordultak meg, mint az Agent Orange, a Dead Milkmen, a Social Distortion vagy éppen a Danzig. Még ebben az évben meg is jelent a srácok első nagylemeze, a Get Outta School, vagyis „elhúzni a suliból” címmel.

A srácokra nem csak a fiatal koruk és az ahhoz képest meglehetősen kemény punkzenéjük miatt figyeltek fel, hanem azért is, mert a dalszövegeikben olyan témákat is érintettek, mint a hajléktalanság kérdése vagy az AIDS, ami nem feltétlenül gyakori beszédtéma 10 évesek között. Persze valószínű, hogy a srácok dalszövegeit valamelyik punkzenész apuka írhatta. De ha megnézi valaki az első klipjüket, akár azt is hihetné, hogy egy rakás nagyon koraérett punkról van szó.

A srácokat annyira felkapták, hogy még középiskola előtt felléptek például a Flaming Lips, a Butthole Surfers, a Sonic Youth és a GWAR előtt előzenekarként. De alig egy év kellett csak hozzá, hogy szétessen a zenekar, pedig addigra már a Rolling Stone-tól a People magazinig mindenhol írtak róluk, és több tévéstáb is foglalkozott velük, még az MTV is. Jesse kiszállt, a két testvér pedig visszament az iskolába. Aztán pár év csönd után 1992-ben újjáalakultak, a két testvér mellé beszállt egy másik testvérpár, Chris és Josh Scott, és kiadták a tinikhez képest erősen hangzó CIA Drugfest című második albumukat Verne Toulon produceri munkájával. Ezen a lemezen szerepel a Pizza Man című számuk is, amelyben Jamie fejhangon üvölti, hogy extra sajtot kér a pizzájára, a klipben pedig négy felnyírt hajú, bőrdzsekis suhanc egy pizzafutárt vegzál, fellökik, leöntik vízzel, aztán betuszkolják egy garázsba, megkötözik, és megdobálják pizzával.

A második lemez után a srácok még egy kicsit turnéztak, aztán ismét feloszlottak, immár véglegesen. A tagok évekre eltűntek, és csak jóval később derült ki, hogy később mennyire tragikusan alakult az életük.

A Scott testvérekről azóta sem tudni semmit, viszont J. P. és Jamie sokáig aktív figurái voltak az amerikai punk és hardcore underground színtérnek. A szüleik elváltak, édesanyjukat halálra gázolta egy vonat, édesapjuk 2001-ben halt meg. Verne annyira leépült addigra az alkoholizmusa miatt, hogy gyakran lehetett látni kéregetni Madison utcáin. A két testvér a szüleik halála után pár évvel bukkant fel New Yorkban a helyi crust punk közösség részeként, akikkel különböző foglalt házakban vagy éppen az utcán húzták meg magukat. Mindketten zenekart alapítottak, Jamie a Star Fucking Hipsters gitárosa lett, J. P. pedig elindította a Planned Collapse együttest, amelyben egyébként megfordult a testvére is. Utoljára akkor látták kettőjüket együtt fellépni, amikor 2005-ben a legendás CBGB-ben újra összeálltak háttérzenészekkel mint Old Skull.

J. P. a 2000-es évektől drogproblémákkal küzdött, emiatt börtönbe, majd elvonóra is került, de amikor a fia születése miatt elkezdte összeszedni magát, váratlanul meghalt 2010-ben. Egyes hírek szerint hasnyálmirigy-gyulladásban halt meg, méghozzá pont a testvére, Jamie születésnapján, de később kiderült, hogy a halálát valójában speedball-túladagolás (kokain és heroin vagy morfium kombinációja befecskendezve) okozta. Jamie ekkoriban már folyamatosan mély depresszióval küzdött, és az utcán élt. Végül 2011-ben, a Virginia állambeli Lynchburg városában öngyilkos lett.

Az Old Skull eredeti felállásában doboló Jesse viszont ismert drum and bass DJ lett Wisconsinban, és Dennis Cooper blogján készült is vele egy interjú, amelyből sok részlet kiderül a tragikus sorsú zenekarról. Jesse idősebb bátyja hatására már 10 évesen megismerte a Minor Threat vagy a Dead Kennedys zenekarokat. Később is jóban maradt a testvérekkel, akikhez később csatlakozott New Yorkban. Állítása szerint apjuk halála miatt kaptak rá durván a drogokra, volt olyan alkalom, hogy J. P. már a nyakába szúrta a heroint, annyira nem voltak jók a többi vénái. Jesse bátyját, aki különösen jóban volt a testvérekkel, holtan találták egy mosdó padlóján.

Számos olyan gyereksztárról tudunk, akinek kisiklott az élete felnőttkorára. Az Old Skull története azonban mégiscsak egy nagyon underground punkzenekaré, akikkel ugyan sokat foglalkozott a sajtó, de inkább érdekességként, nem mint potenciális világsztárokként. Ettől függetlenül nagyon szomorú a történet, hogy egy szülők által összerakott, 9-10 évesekből álló punkzenekar tagjai felnőttkorukra még jobban belecsúsztak ebbe az életformába, olyannyira, hogy az alapító testvérpár meg sem érte a 40 éves kort. Maga az Old Skull viszont örökké ott lesz amolyan figyelmeztetésként a punk és hardcore történelemkönyveiben, hogy miért nem érdemes olyan életstílust népszerűsíteni még kamasznak sem nevezhető gyerekeknek, amelybe felnőttek is belehaltak már. Az Old Skull két megjelent albuma egyébként máig elérhető a YouTube-on.

A cikkhez használt források: Dennis Cooper blogja, Metafilter, Dangerous Minds