Anglia egyik első női sorozatgyilkosa, aki arzénnal gyilkolta végig férjeit és gyerekeit

2021. augusztus 03. – 04:57

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Mary Ann Cottont a 19. századi Anglia egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosaként tartják számon. A róla fennmaradt információk elég foghíjasak, az akkori bizonyítékok is hiányosak, az az egy biztos, hogy gyanúsan hamar haltak meg környezetében új férjei, gyermekei, mostohagyermekei. Cottont saját fiának megölése buktatta végül le, történetét pedig azóta is őrzik sorozatban, könyvekben, illetve történészek és pszichológusok a róla szóló kutatásokban.

Mary Ann Cotton Durham megyében, Anglia északkeleti részén született 1832-ben, itt is nőtt fel. Apja korán meghalt, így azért, hogy el tudja tartani családját, Cotton 16 évesen elment otthonról, ápolónőnek, később ruhakészítőnek állt. 20 évesen az anyagi biztonság érdekében összeházasodott William Mowbrayjel, egy brit munkással, akinek négy gyermeket szült.

A pár többször költözött, nagyjából 12 év telt el, mire végleg letelepedtek, és mire a viktoriánus családanya története átfordult a 19. század egyik leghírhedtebb női sorozatgyilkosának történetébe. A korabeli Pesti Napló az 1870-es években Cotton ezen időszakáról azt írta,

„a pár South-Hattonban telepedett meg, hol 1860-ban egy más gyermekük halt meg hirtelen 4 éves korában. Innen Heudonba mentek, Sanderland közelébe, hol 1864-ben hirtelen 2 gyermek, a fogoly (Cotton) férje és anyja halt meg. Mindezek élete biztosítva volt. Mindezen haláleseteket ugyan azon oknak — gyomorláznak — tulajdonították.”

Innentől kezdve nem volt megállás Cotton újraházasodásaiban, illetve a hozzá köthető halálesetek számában. Mowbray halála után özvegyének busás összeget fizettek ki volt férje életbiztosítása miatt. A hirtelen jött meggazdagodás után Cotton ismét kórházi ápolónőnek állt Sunderlandben, majd 1865-ben egyik betegével házasodott össze. A férfi egy évvel később „bélproblémák miatt” életét vesztette, csak úgy, mint Cotton első férje. Meglepő módon az ápolónő az első házasságához hasonlóan itt is hatalmas összeget kapott a biztosítás után.

Mary Ann Cotton – Forrás: Wikimedia Commons

Újabb házasságok

Cotton második férje halála után felhagyott a kórházi munkával, házvezetőnőként helyezkedett el egy özvegy férfinál, Mr. Robinsonnál. 1867-ben a munkakapcsolatból házasság lett, ugyanebben az évben Robinson négy mostohagyermeke is meghalt hirtelen fellépő gyomorproblémák miatt. A férfinak gyanús lett, hogy Cotton előző férjei, édesanyja, gyermekei és mostohagyermekei is mind ugyanabban haltak hirtelen meg, így

a nő hiába győzködte, harmadik férje nem kötött életbiztosítást magára: így egyedül ő élte túl házasságát Cottonnal.

Robinson és egyre gyanúsabb felesége elhidegültek egymástól, egyes feljegyzések szerint a férfi kergette el közös lányuk halála után a nőt, míg más források alapján a nő menekült el, hogy ne bukjon le. A helyzeten az sem segített persze, hogy 1869-ben Robinson észrevette, hogy felesége lop tőle: bárhogy is történt, Cotton egy időre hajléktalan lett.

1870-ben azonban új férfit talált, és habár harmadik férjétől nem vált el, mégis újraházasodott. Egy év elteltével új férje és két mostohagyermeke is hirtelen meghalt – nem lesz meglepő fordulat, gyomorproblémák miatt.

A lebukás

Cotton a gyanú szerint megölte a szeretőjét, Joseph Nattrasst is, miután teherbe esett egy másik férfitól, Mr. Riley-tól. Nattrass egyébként azután halt meg, hogy átírta végrendeletét, mindent Cottonra hagyva. Szeretője halála után a nő újra akart házasodni Riley-val, de úgy érezte, mostohafia, a hétéves Charles akadályozza ebben. „Nem fog sokáig zavarni minket” – mondta Riley-nak, amikor a házasság kérdéséről beszéltek: és így is lett, Charles nem sokkal később már nem élt. Cotton azonban nem számított arra, hogy Riley a házasság szentélye helyett inkább a rendőrséghez fordul – a férfi erősködésére pedig végül exhumálták az eltemetett gyermek testét, a gyerek gyomrában arzénnyomokat találtak. Ahogy a Pesti Napló írja,

„mindenik halálánál egy kis pénzérdek forgott fenn. Két hulla kiásatott és mireny (méreg) találtatott azok beleiben. Három más hulla kiásására a parancs már ki van adva. Mary Ann Cotton még csak 40 éves.”

Az arzénmérgezést ekkoriban egyébként nehezen is vették volna észre, az arzén ugyanis íztelen volt, a mérgezés tünetei (hányás, hasmenés, hasfájás) pedig hasonlítottak az akkori egészségügyi állapotok miatt gyakori vérhashoz vagy gyomor-bélhuruthoz. Cotton tárgyalásán a védelem arra hivatkozott, hogy mindemellett a tapétafestékből is belélegezhették az áldozatok az arzént, mely akkoriban sok háztartási cikkben jelen volt.

A bíróság azonban úgy gondolta, ilyen sok halálozás esetén kevésbé helytálló magyarázat, hogy mindenki a tapéták miatt halt meg Cotton körül, így háromnapnyi tárgyalás után végül Charles meggyilkolása miatt halálra ítélték. A nő maga egyetlen gyilkosságot sem ismert be, a legtöbb forrás szerint azonban 21 embert ölhetett meg. Akasztását a korabeli sajtó tudósította, közel 20 riporter ülte végig, amíg a rosszul elvégzett akasztás miatt Cotton szép lassan megfullad.

Vérkolbászt árul

Az angol sorozatgyilkos története ezután továbbélt, az északkeleti részen még egy mondóka is fennmaradt, amely így hangzik: „Sing, sing, oh, what can I sing? Mary Ann Cotton is tied up with string. Where, where? Up in the air, sellin’ black puddings a penny a pair.” Minden műfordítói képességemet beleadva ez magyarul nagyjából így hangozhatna:

Énekeljünk, énekeljünk, mit daloljak, mit látsz?

Mary Ann Cotton lóg ott, nyakán kötél a nyaklánc,

Hol van, hol van? A levegőben fent!

Vérkolbászt árul, párja néhány cent.

Cotton legendája a 2000-es években éledt újra Nagy-Britanniában. 2013-ban nyolc olyan levelét értékesítették, melyet a börtönből írt egy férfinak, aki a lakásában élt. Egy évvel később számos helyi kampányolni kezdett azért, hogy az egykori ápolónő levelei északkeleten maradjanak, és Durham megye közkincsévé váljanak (minderre 4000 fontot, azaz kb. 1,7 millió forintot is összegyűjtöttek).

Mary Ann Cotton egyik távirata – Forrás: TENNANTS AUCTIONEERS

Az értékesítéstől való félelem, mint később kiderült, nem volt jogtalan a megye lakosaitól: miután 2017-ben az ITV a „Sötét angyal” című drámájában feldolgozta Cotton történetét, többen ártatlansága mellett kezdtek kiállni. Egy helyi író, Ian Smyth Herdman tanulmányozta a bírósági jegyzőkönyveket, a Nemzeti Levéltárból és az újságokból származó információkat, melyek alapján úgy vélte, „a bizonyítékok enyhén szólva hiányosak voltak” Cotton ellen.

A kételkedések és a sorozat Cotton történetének tisztázásában nem segített, a posztumusz hírnévben viszont annál inkább: a kivégzésével kapcsolatos papírokat a várt 400-500 font helyett 2017-ben, a sorozat megjelenése után 2600 fontért (több mint egymillió forint) sikerült értékesíteni. A történészek és pszichológusok a népszerűség után kutatni kezdték a kérdést, hogy vajon Cotton valóban egy hidegvérű gyilkos lehetett-e. A legtöbb kutató állítása szerint minden bizonyára az volt, Smyth Herdman történész szerint azonban a Cotton történetéből fennmaradt információk csak korabeli pletykák egy nőről, aki depressziós volt, de semmiképp sem egy „emberi alakot öltött szörnyeteg”, ahogy a korabeli sajtó nevezte.