Cincinnatus tényleg létezett, és az eke mellől hívták vissza a szenátusba

A Macskafogó legemlékezetesebb jelenetei közé sorolható szinte mindegyik, ahogy Mr. Teufel kínozza szegény asszisztensét, Safraneket. A jobb sorsra érdemes macska a bántalmazó munkakapcsolatban háromszor is megsérül a film során („borotválkozás közben”), második alkalommal azzal bőszíti fel a főnökét, hogy finom utalást tesz a műveletlenségére. Teufel ugyanis arra utasítja beosztottját, hogy nézzen utána, kicsoda Cincinnatus – talán egy új ügynök az InterMouse-nál? – Safranek pedig így tér vissza a jelentéssel:

„Cincinnatus több száz éve halott történelmi alak, akit, miután visszavonult a közéletből, az eke mellől hívtak vissza a szenátusba. Khm, mint az közismert.”

Aztán Safranek az utolsó mondatot keservesen megbánja, de most nem róla lesz szó, hanem Cincinnatusról. A Macskafogó forgatókönyve tele van szójátékokkal (a macskaelnök Giovanni Gatto neve magyarra fordítva például Macska János, azaz macskajancsi), így nem meglepő, hogy Nepp József beleírta az egeres sztoriba a szenátor cincogós hangzású nevét. Hogy mennyire közismert, azt nem ítélném meg, de Safranek igazat szól: Cincinnatus tényleg létezett, és valóban az eke mellől hívták vissza a szenátusba.

Ugyanakkor nem tudni, hogy a Cincinnatusszal kapcsolatos történetek mennyiben igazak, és hogy mivel habosította fel az utókor az államférfi legendáját. Abban a modern történészek egyetértenek, hogy Cincinnatus élt, és legalább egyszer tényleg visszahívták a földjéről, de több részlet és körülmény már vitatott. Ez nem meglepő, mert a szenátor az i. e. 5. században élt, a róla szóló legrészletesebb beszámoló – Livius A város alapításáról című munkája, amiben Róma történetét írta le – pedig vagy négyszáz évvel később keletkezett, és ennyi idő alatt a történetek változnak, színesednek.

Tanyáról a teljhatalomba

Ami szinte biztosra vehető: Lucius Quinctius Cincinnatus i. e. 519 körül született, a római királyság utolsó évtizedében, i. e. 509-től ugyanis jött a köztársaság korszaka. A római köztársaságban a nemesi származású patríciusok számos előjogot élvezhettek a plebejus köznéppel szemben. Cincinnatus patrícius családba született, és egész életében határozottan elutasította a plebejus polgárjogi törekvéseket. A családneve a Quinctius volt, és az ókori római szokásnak megfelelően kapott egy harmadik nevet, cognoment is – ez volt a Cincinnatus. A cognomen eredetileg valamilyen tulajdonságot jelölő becenév volt, de később már öröklődhetett is, a „cincinnatus” jelentése „göndör hajú”.

Cincinnatus patríciusként könnyen beleszólhatott a politikába, akárcsak később a fia, Caeso Quinctius. Caeso apjánál is vehemensebben utálta a jogokért hőbörgő plebejusokat, és attól sem riadt vissza, hogy néha egyet-kettőt elverjen közülük. Állítólag egy ilyen alkalommal sikerült halálra vernie egy férfit, amiért vagy száműzték, vagy ő szökött meg az igazságszolgáltatás elől, apjának pedig szinte egész vagyonát pénzzé kellett tennie, hogy kifizesse fia után a büntetést. Ez például egy olyan részlet, ami a történészek szerint jó eséllyel kitaláció, de akár a fia miatt, akár másért tette, Cincinnatus i. e. 460 körül visszavonult a politikától, és Rómához közel, a Tiberis túlpartján élt és gazdálkodott, szerény körülmények között. Előtte azért még levert egy plebejusok és rabszolgák által indított lázadást: a harcokban a Rómát vezető consul elesett, a helyére Cincinnatust választották meg, ő pedig helyreállította a rendet.

Rómának belső ellenségek mellett külsőkkel is meg kellett küzdenie, akkortájt főleg két harcias nép, a volscusok és az aequusok okoztak sok fejtörést. Az utóbbiak i. e. 458-ban közel jártak ahhoz, hogy megtörjék Rómát: amikor Lucius Minucius consul seregével egy közeli város felszabadítására sietett, az aequusok a szabinokkal szövetkezve sikeresen körbezárták őt. Öt lovas szabadult csak ki, így jutott el a rossz hír a szenátusba. A városvezetés arra jutott, hogy a különleges helyzet dictatort kíván. Ezt a vezetői pozíciót a római köztársaságban éppen ilyen szükségállapotokra találták ki: a dictator határozott időre teljhatalmat kapott, feladata a rendkívüli helyzet megoldása volt. A szenátusban sokan emlékeztek még arra, hogy két évvel korábban Cincinnatus hogyan verte le a lázadást, ezért hozzá fordultak – és itt jön a Macskafogóban is emlegetett sztori, Cincinnatust a földjéről hívták vissza a szenátusba, sőt dictatorrá nevezték ki. Livius így írja le a felkérést (Kis Ferencné és Muraközy Gyula fordításában):

„A római nép államának egyetlen reménysége, L. Quinctius, négy hold földjét művelte a Tiberisen túl, szemben azzal a hellyel, ahol most a hajós műhelyek állanak – ma Quinctius-féle rét a neve. Éppen árkot ásott, egy ásónyélnek nekifeszülve, vagy szántott, annyi bizonyos, hogy néminemű mezei munkával foglalatoskodott, amikor a követek, kölcsönös üdvözlések után megkérték: öltse fel tógáját, s mind a maga, mind az állam javára, hallgassa meg a senatus megbízását. Cincinnatus csodálkozva kérdezi: ”Talán nincs rendben minden?„ Majd arra kéri feleségét, Raciliát, hozza elő hamarosan kunyhójából a tógáját. Aztán letörölvén magáról a port, a verítéket, felöltözve lefelé indul, a követek pedig szerencsét kívánva neki, mint dictatort köszöntik, és meghívják Rómába; elmondják neki, mekkora a rémület a hadseregben.”

Washington, az újkori Cincinnatus

Cincinnatus fél évig volt dictator. Ezalatt bezáratta a kocsmákat, felfüggesztette a törvénykezést, és kiszabadította szorult helyzetéből Lucius Minucius consult. Ezt úgy tette, hogy minden hadra fogható embert kirendelt a Mars-mezőre, és mindenkinek hoznia kellett magával egy tucat karót. A csapat elmenetelt az aequusok seregéhez, és a karókkal sáncot vertek az ellenség köré. Így a consult körbezáró sereg is csapdába esett, és amikor a consul és a dictator csapatai egyszerre támadtak rájuk, az aequusok megadták magukat. Cincinnatus a vezetőiket elfogta, a többieket elengedte. A konfliktus két hét alatt rendeződött, és bár Cincinnatus megbízása fél évre szólt, a tizenötödik napon lemondott a dictatorságról, és visszament a tanyájára.

Tettével Cincinnatus legendás alak lett, akit azóta is emlegetnek. Mindkét gesztusa tiszteletet érdemlő: az is, hogy amikor szükség volt rá, azonnal Róma segítségére sietett, és az is, hogy amint elmúlt a veszély, visszavonult.

Alakjában a polgári erény testesül meg: a rendes polgár szorgosan dolgozik, de ha a haza hívja, szembeszáll a veszéllyel, de a különleges helyzetekben is szerény marad.

Ez az idea már az ókori Rómában is követendő volt, ezért nem kizárható, hogy Cincinnatus második dictatorságát már az utókor költötte az életrajzához, de az is lehet, hogy megtörtént. A legenda szerint a második felkérés i. e. 439-ben történt, amikor egy Spurius Maelius nevű gazdag plebejus fejébe vette, hogy megdönti a hatalmat, és Róma királya lesz. Az összeesküvése viszont a szenátus fülébe jutott, és megint elhívták a kor problémamegoldó Mr. Wolfját, Cincinnatust, hogy dictatorként húzza ki a várost a slamasztikából. Ő kinevezett egy erőskezű harcost a lovasság parancsnokává, és utasította, hogy embereivel hozza elé Spurius Maeliust. A lázadó plebejus menekülni próbált, de a parancsnok utánaeredt, és leszúrta őt. Ez a dictatorság 21 napig tartott, utána Cincinnatus ment vissza a földjére. Ekkor már nyolcvanéves volt, és pár évvel később, i. e. 430 körül meg is halt.

Cincinnatus azóta is sokak példaképe volt, várost neveztek el róla Olaszországban, sőt Amerikában is. Sokan párhuzamot vonnak vele és George Washingtonnal: Washington a függetlenségi háború után lemondott a katonaság vezetéséről, világossá tette, hogy nincsenek monarchikus ambíciói, és két elnökségi ciklus után visszavonult a farmjára. Az elnök kortársát, a hadsereg egyik vezetőjét, Henry Knoxot is megihlette az ókori szenátor, ugyanis amikor 1783-ban elit klubot alapított a háború veterán tisztjeinek, a Cincinnatusok Társasága (Society of Cincinnati) nevet adta neki, és Washington volt a társaság első elnöke. Innen már csak egy ugrás volt, hogy Ohio egyik települését és későbbi nagyvárosát, Losantiville-t 1790-ben tiszteletből átkereszteljék Cincinnatire. De New York államban is találni egy Cincinnatus nevű falut, amikor pedig Edward Snowden felvette a kapcsolatot a később az általa szivárogtatott megfigyelési anyagokat publikáló újságíróval, a Cincinnatus álnevet használta. Arról nem is beszélve, ugye, hogy a két egymás utáni „cin” még a Macskafogóba is bejuttatta az egyéb erényeiről híressé vált ókori politikust. (Ezt nevezik úgy, hogy cin-cin szituáció.)

És azt tudták, hogy Julius Caesar is létezett? („– Az a fickó, aki a műlábában csempészte a heroint? – Az.”)