Az év első pár hónapja leginkább az oltási programok megjelenéséről szólt, de a pénzügyi élet ettől nem állt meg, sőt. Egyszerű redditezők elkezdték felvásárolni egy haldokló játékbolt részvényeit, amivel jelentős károkat okoztak a befektetőknek, az esetről részletesen ebben a cikkben írtunk, de amiért igazán különleges volt, az az, hogy nagyon sokan így találtak rá a tőzsdére. Az r/wallstreetbets csoportban, ahonnan a GameStop-őrület indult, szállóige, hogy a részvénypiac igazából egy kaszinó, és a tőzsdézés csak egy szerencsejáték – ami megmagyarázná, hogy egy viccnek szánt kriptovaluta értéke hogyan sokszorozódhat meg a semmiből, csak hogy bezuhanjon, mikor Elon Musk viccelődik vele.
Természetesen nem ez volt az első ilyen eset, ahogy Robert J. Shiller Nobel-díjas közgazdász áprilisban írta, száz éve egészen hasonló folyamatok játszódtak le a Wall Streeten.
„Az 1920-as évek elején az emberek úgy viselkedtek a részvénypiacon, mintha az egy nagy játék lett volna, amire a technológiai innovációk és az új tömegmédia is ösztönözte őket”
– írta a New York Timesban.
Mi már tudjuk, hogy 1929-ben ennek egy óriási válság lett a vége, így lehet tanulni a korabeli hibákból. Ezt azonban az akkori közgazdások is megtehették volna, hiszen előttük is állt hasonló példa: a South Sea-buborék kidurranása.
Még Newton is bukott rajta
Az egész 1720-ban történt, Londonban. A Time szerint teljes őrület uralkodott el a pénzügyi világon, és természetesen sok hiszékeny, hozzá nem értő ember bukott el rengeteg pénzt – hála az őket átverő szélhámosoknak.
A South Sea Companyt (SSC) 1711-ben alapították, hogy anyagilag megsegítse a brit államkincstárt. Ezért nem kértek sokat, csak annyit, hogy teljes monopóliumuk legyen a Spanyol-Amerikával folytatott rabszolga- és hagyományos kereskedelmen. 1720-ban aztán új szerződést kötöttek: a cég új részvényeket bocsáthatott ki, amiket beváltanak brit államkötvényekre. Ezek a kötvények gyakorlatilag egy óriási hitelt jelentettek a korona számára, ami a korábbi évtizedek háborúi miatt maradt a nyakukon.
Aki hajlandó volt SSC-részvényre cserélni az államkötvényét, az a hagyományos kötvényből származó bevételhez képest alacsonyabb jutalékot kapott, de megvolt az esélye, hogy részesedést kapjon a cég lehetséges profitjából.
A hírre megnőtt a kereslet a részvények iránt, értékük áprilisra meg is triplázódott. Ez szinte senkit nem ijesztett meg, bár jóval kevesebben fértek hozzá a részvénypiachoz, mint napjainkban. Daniel Defoe (a Robinson Crusoe írója) például azt írta, hogy a SSC-részvény ára egyáltalán nem túlzó, sőt, aki elszalasztja a lehetőséget, az gyakorlatilag a világról mond le.
A részvény ára tovább emelkedett, júniusban elérte az 1000 fontot (ez ma több mint 41 millió forintot érne), tehát kétszer-háromszor annyit ért, mint a bitcoin valaha. Természetesen a vállalat bevétele egyáltalán nem alapozta meg ezt az értéket, ezért is lett belőle buborék.
Bár nagyon sokan az SSC miatt kezdtek el tőzsdézni, azért éltek már akkor is hozzáértő szakemberek. Ilyen volt például Sir Isaac Newton, aki 1720-ra már egészen sokrétű portfólióval rendelkezett – voltak például Bank of England- és Kelet-indiai Társaság-részvényei. Ő is belevetette magát az SSC-őrületbe, de tapasztalt tőzsdézőként még májusban kiszállt, amivel mai értékben több millió fontos nyereséget realizált.
Kora egyik legzseniálisabb tudósa ettől függetlenül ember volt, tehát borzasztóan zavarta, hogy a részvény ára azután is tovább mert szárnyalni, hogy ő eladta. Mivel a részvény egyre közelebb kúszott az 1000 fontos árhoz, minden pennyt, ami a kivett nyereségén felül hozzácsapódott a részvény értékéhez, veszteségnek tekintett. Néhány héttel azután, hogy kiszállt, újra bevásárolt SSC-részvényekből, majd vett egy újabb adagot a júniusi tetőzéskor és augusztusban.
Nem ő volt az egyetlen, aki így tett: azóta rengeteg csalódott tőzsdéző esett hasonló csapdába, de már az SSC-buborék idejében is több ezer tapasztalatlan bukott rengeteget a részvényen. 1720 májusában egy kormányhivatalnok, James Windham levélben azt írta az anyjának, hogy úgy meggazdagodott a részvényen, hogy nem is akar tőzsdézésen kívül mást csinálni. Bár korábban nem volt jómódú, hirtelen annyi pénzhez jutott, hogy be tudta vásárolni magát az úri körökbe, és még földet is vett, ami mai áron 1,5-3 millió fontot érne.
Persze ahogy tavaszt nyár és 500 forintos gíroszt gyomorpanasz követ, úgy a buboréknak is ki kellett durrannia. Októberben a részvény értéke 70 százalékot zuhant, karácsonyra pedig már buborék előtti szinten állt. Windham jelentősen többet bukott, mint amennyi volt neki, így azt tette, amit oly sok hirtelen legatyásodó brit előtte és utána: elment matróznak.
Newtont közel sem rázta meg ennyire az eset, bár mai értékben nagyjából 1,2 milliárd forintot bukott (kb. 3 millió fontot), legalábbis a saját számításai szerint. Neki annyi szerencséje volt, hogy más befektetésekben volt még legalább ugyanennyi vagyona. Ettől függetlenül ez komoly veszteség volt, de nemcsak a bankszámlájának, hanem a büszkeségének is.
„Ki tudom számolni az égitestek mozgását, de az emberi őrületet nem”
– mondta unokahúgának.
Ki láthatta ezt előre?
Viszont ha korának egyik legnagyobb koponyája nem látta előre, hogy baj lesz, akkor például Windham honnan tudhatta volna, hogy minden pénze oda lesz?
Hallgathatott volna például Archibald Hutchesonra, aki 1720 tavaszán az egészet megjósolta.
Hutcheson akkoriban parlamenti képviselő volt, valamint a Királyi Tudományos Társaság tagja. Mikor látta, hogy milyen ütemben sokszorozódik az SSC-részvények értéke, kitalált egy matematikai modellt, amivel kiszámolta, hogy a vállalat valóban ki tud-e termelni annyi bevételt, ami megalapozza akár az 1000 fontos árat.
A válasz természetesen az volt, hogy nem. Április közepén 300 font volt a részvény ára, és Hutcheson bárhogy számolgatta, sehogy nem jött ki. A vállalat nem tudott annyi rabszolgát vagy dohányt eladni, hogy ennyit érjen a tőzsdén. Sőt, ahogy tovább emelkedett az ár, arra jutott, hogy a vállalat nem termel annyi profitot, hogy a részesedés több legyen, mint amennyit egy adott részvényes befektetett. Na de mi lett volna egy hosszú távon sokkal biztonságosabb befektetés? Igen, a brit államkötvény, amit mindenki próbált SSC-részvényre cserélni.
Szórólapokon és a parlamentben is próbálta megértetni az emberekkel, hogy ebből baj lesz, de nem sokan figyeltek rá. Mikor már 500 fontot ért a részvény, feladta a küzdelmet.
„Bizony, ez a lángoló és lenyűgöző meteor (…) olyan gyorsan zuhan majd, mint ahogy felemelkedett”
– írta.
Abban bízott, hogy ahogy csitulnak a kedélyek a részvény körül, az emberek talán hajlamosabbak lesznek majd az észérvre hallgatni. Persze nem így lett, sokan kényszerültek pályát változtatni és kihajózni.
