Jack Sparrow-nál is sokkal menőbb volt a Karib-tenger két kegyetlen kalóznője

Bár A Karib-tenger kalózainak első része már lassan húszéves lesz, az egyre gyalázatosabb folytatások pedig alaposan megtépázták a sorozat renoméját, a legtöbb embernek valószínűleg a mai napig Jack Sparrow és Hector Barbossa jut eszébe először, ha a térségben garázdálkodó kalózokra terelődik a szó. Ez nem is meglepő annak fényében, hogy mennyire kalandos a történetük, ám azt azért hozzá kell tenni, hogy a 17. és a 18. században a valóságban is több ezer kalóz terrorizálta itt a hajókat, köztük egészen bizarr alakokkal.

Közéjük tartozott a kalózkodás aranykorának végén tevékenykedő angol kapitány, John „Calico Jack” Rackham is, akit extravagáns ruhái mellett leginkább arról lehetett ismerni, hogy a férfiak által dominált kalózbizniszben nem egy, hanem rögtön két nő is hajózott vele. Mary Read és Anne Bonny mindketten Calico Jack szeretői voltak, de a kalózhajón inkább azért tudták megvetni a lábukat, mert gyerekkoruktól fogva rettenthetetlen harcosok voltak.

Micsoda férfiak ezek a nők

Az, hogy Anne Bonny és Mary Read egyáltalán találkoztak egymással és össze is barátkoztak, önmagában is elmenne egy kisebb csodának, de ha hinni lehet a feljegyzéseknek, nem csak ez teszi mesébe illővé Mary és Anne életét. Charles Johnson kapitány – aki egyesek szerint valójában nem más volt, mint a Robinson Crusoe-t is jegyző Daniel Defoe álnéven – 1724-ben az A General History of the Robberies and Murders of the Most Notorious Pyrates című kiadványban a két kalóznő életével is foglalkozott, ez alapján pedig már gyerekkoruktól fogva egészen máshogy éltek, mint amire a korszellem alapján számítani lehetett.

Mary Read esetében már a születésekor megkezdődtek a bonyodalmak, anyja ugyanis fiúként, egészen pontosan a saját, születése után nem sokkal elhunyt féltestvéreként nevelte fel az angol lányt. Mary anyja egy matróz felesége volt, a fia is tőle született, ám miután férje egy útja során meghalt, hamarosan újra teherbe esett egy másik férfitól, és ezúttal lányt hozott világra. A nő eltitkolta a gyerek születését az anyósa elől, amikor pedig a fia nem sokkal később meghalt, a megélhetésük érdekében elhitette a nővel, hogy Mary a fia.

Johnson kapitány beszámolója szerint nagyanyja halála után a fiúnak öltöztetett Mary egy darabig szolgálóként dolgozott, de ez nem igazán elégítette ki a kalandvágyó lányt, aki hamarosan új kihívások felé nézett. Mary 13 éves korában – továbbra is fiúnak öltözve – már egy hadihajón szolgált, később pedig a flandriai hadsereghez szegődött el, ahol beleszeretett az egyik bajtársába. Amikor elárulta neki, hogy valójában nő, a férfi az ágyasává akarta tenni őt, de Mary ebbe nem ment bele, helyette inkább mindenkinek elmondta a titkát, kilépett a hadseregből, és hozzáment a katonához. Újdonsült férje viszont nem sokkal később meghalt, így Mary jobb híján visszavette a férfiálcát, és ismét tengerésznek állt.

Az ír Anne Bonny előélete sem volt kevésbé kalandos, Maryhez hasonlóan ugyanis ő sem házasságból született. Apja egy házas ügyvéd, William Cormac volt, akit a felesége azután hagyott el, hogy kiderült, lefeküdt az egyik szolgálólánnyal. Ebből az afférból született meg Anne, akit apja rövidesen annyira megkedvelt, hogy elintézte, hogy vele élhessen. Hogy elkerülje a botrányt, fiúnak öltöztette a lányát, és egy rokona gyerekeként mutatta be mindenkinek. Ám kiderült az igazság, így a férfi, a dél-karolinai Charlestonba költözött az újdonsült családjával.

Anyja 1711-es halála után Anne-t egyre kevésbé lehetett kordában tartani, a lány egy verekedés során állítólag halálra késelt egy szolgálólányt, egy udvarlóját pedig félholtra verte, miután a fiú megpróbálta megerőszakolni őt. Anne önszántából elég sok férfival feküdt össze, a folyamatos pletykák pedig nem tettek jót apja üzletének. William végül kitagadta a lányt, amikor 1718-ban hozzáment egy James Bonny nevű matrózhoz, Anne azonban nem igazán rendült meg ettől, a Bahamákra, azon belül is New Providence szigetére költözött újdonsült férjével. Itt a férfi besúgóként dolgozva buktatta le a karibi térség kalózait, Anne pedig leginkább piált a helyi kocsmákban, és kalózokat csábított el.

A Karib-tenger kalóznői

Anne az idők során számtalan kalózt csábított el, és az sem igazán zavarta, hogy Bonny egyszer rajtakapta őt valakivel. De csak Calico Jack ragadta meg annyira a fantáziáját, hogy otthagyja a férjét, és a kalózkapitány hajóján folytassa az életét. Ekkoriban a legtöbb kalóz nem kedvelte a nőket a hajóján – Feketeszakáll például olyannyira nem, hogy ha a legénysége foglyul ejtett egyet, őt azonnal meg is fojtották –, így nem volt meglepő, hogy Calico Jack legénységében is voltak, akik ellenezték Anne csatlakozását, a nő azonban rövidre zárta a vitát azzal, hogy

szíven szúrta az egyik ellene ágáló matrózt.

Ennek nyomán Anne békében élhetett nőként a fedélzeten Calico Jack szeretőjeként és segítőjeként, és ha rátámadtak egy másik hajóra, férfiruhában ő is ott volt a rohamozó kalózok között. Egy ilyen támadás után történt az is, hogy Mary és Anne végül találkoztak egymással – az ismét tengerésznek állt Mary hajójára ugyanis éppen Calico Jackék támadtak rá. A férfiként szolgáló Mary kényszerből ugyan, de csatlakozott a kalózkapitány legénységéhez, ahol az öltözködése és a habitusa miatt senki sem sejtette, hogy valójában egy nővel van dolguk.

A titokra egyedül Anne jött rá, aki hamar megpróbálta elcsavarni a fiatal újonc fejét, de legnagyobb meglepetésére Mary közölte vele, hogy valójában nő, és a mellét is megmutatta, hogy bizonyítsa a dolgot. Anne megígérte, hogy megtartja Mary titkát, ezzel pedig kezdetét vette az egészen valószerűtlen barátságuk, ami egyes források szerint egy idő után több is volt a barátságnál. Calico Jack persze nem volt oda azért, hogy a szeretője ilyen jó viszonyt ápol a legénység egy tagjával, és egy idő után úgy döntött, hogy elvágja Mary torkát, így a két nő végül őt is beavatta a titokba, és Mary állítólag harmadikként Anne és Calico Jack kapcsolatába is belépett.

A két nő jelenléte ezen túl is szült néhány problémát, Mary például megölt egy másik matrózt, miután az párbajra hívta egy fiatal, tapasztalatlan bajtársukat, akibe Mary beleszeretett. Kalózként azonban ettől még ugyanúgy helytálltak. A legénység, illetve a Calico Jack-banda akcióit túlélők későbbi beszámolói szerint nagyon aktívak voltak a fedélzeten, és bármit hajlandóak voltak megtenni, a támadások során pedig félelmet nem ismerve harcoltak egymás oldalán. A karrierjük meglehetősen sikeres volt, így a bahamai kormányzó hamarosan vérdíjat tűzött ki Calico Jack fejére, és hajókat küldött utánuk.

Harcolni kellett volna, akkor most nem kéne lógnod

Végül 1720-ban, egy különösen jó év vége felé ütött rajtuk a kormányzó egyik hajója, de hiába ismerte fel Mary és Anne időben a veszélyt, a hullarészeg legénységből csak pár matrózt sikerült a fedélzetre hívniuk. Így aztán simán le is gyűrték Calico Jack hajóját, a kalózkapitány pedig meg is adta magát, a két nő azonban nekiment a kormányzó embereinek. A legenda szerint Marynek a küzdelem közben még arra is volt ideje, hogy lekiabáljon a bajtársainak, hogy ha van köztük férfi, akkor most jöjjön föl, és harcoljon férfiként. Amikor pedig senki nem reagált, mérgében agyonlőtte a legénység egyik tagját.

A két nő ellenállása persze nem sokat segített a hatalmas túlerő ellen, így másnap reggel már az egész legénység egy börtönben ébredt, Calico Jacket, illetve a legénység nagy részét pedig kötél általi halálra ítélték kalózkodásért. A kalózkapitány a felakasztása előtt még egyszer utoljára látni akarta Anne-t, a nő azonban megnyugtató szavak helyett csak annyit mondott neki, hogy

sajnálja, hogy így látja, de ha férfiként harcolt volna, akkor most nem kéne lógnia.

Anne és Mary egy későbbi tárgyaláson kerültek sorra, ahol ártatlannak vallották magukat, de végül őket is halálra ítélték. Az ítéletet viszont nem tudták végrehajtani, ugyanis Anne és Mary is bejelentette, hogy terhesek, ez pedig be is bizonyosodott, így elnapolták az akasztást. Mary Readet még a gyermeke megszületése előtt elvitte egy betegség, Anne Bonnyt pedig állítólag az apja mentette ki a börtönből, majd a nő Charlestonba visszatérve hozzáment egy James Burleigh nevű férfihez. Egyes források szerint egyébként a történet jó véget ért, a két nő együtt menekült meg a börtönből, és Louisianában kezdték újra az életüket, és bár több mint valószínű, hogy ez csak egy legenda, Hollywoodban tutira így lenne kerek a történet.