Az evés macerás. Persze nem maga a tevékenység, hanem az előkészületek. Ha nem magunk termeljük meg a gyümölcsöket, zöldségeket, valamint nevelgetjük a jószágokat, akkor ki kell találni, mit akarunk főzni, a boltban aztán újra kell tervezni, mert elfogyott a hagyma vagy a bolognai szósz. Ezt követi a hús- és/vagy zöldségpucolás, főzés, majd végre eljutunk a legrövidebb részhez, az evéshez, amit mosogatás, pakolás követ.
Persze ez inkább a nagyobb étkezésekre igaz, és ezekből nem feltétlenül szokás napi egynél, kettőnél többet tartani, de már egy gyors reggeli szendvics összedobása is több perc.
Így végiggondolva érthető, ha valaki minimalizálná a lehetséges tápanyagforrásai számát, hogy meggyorsítsa a folyamatot. Na de van olyan étel, ami egymaga kiválthatja ezt a rengeteg macerát, ami a létfenntartásunkhoz szükséges? Létezik igazi szuperétel?
Az egyszerű válasz az, hogy sajnos nem. De ez nem jelenti azt, hogy nem lehet sokkal unalmasabban, de egyszerűbben táplálkozni.
Nincs olyan dietetikus, aki jó szívvel ajánlaná, hogy valaki csak egyfajta ételt egyen. A változatosság az élet sója, és ez igaz a táplálkozásra is, ezért van az, hogy hiába imádjuk mondjuk a töltött káposztát, ha sokszor esszük egymás után, egy idő után rá sem fogunk tudni nézni. Gyakorlatilag a szervezetünk lekorlátozza, mire vágyunk, mert olyan tápanyagokra van szüksége, ami nem található meg a töltött káposztában. Ez megmagyarázza a desszertgyomor jelenségét is: lehet, hogy elegünk van a sós, nehéz kajákból, de azért egy kocka krémes még néha belefér.
Létezik viszont egy étel, ami szinte szuperétel. Valami, ami majdnem elég tápláló ahhoz, hogy egy ember boldogan eléljen rajta:
a megoldás a krumpli.
Kezdjük azzal, hogy nem elég csak krumplit enni ahhoz, hogy egészséges életet folytassunk. Több olyan tápanyag is hiányzik belőle, ami fontos az életben maradáshoz. Ennek ellenére ha valaki a Marson ragad, jobban jár egy krumplifölddel, mint néhány tehénnel.
Az ausztrál Andrew Taylor 2016-ban úgy döntött, hogy szeretne másból is örömet meríteni, ezért átállt a krumpli alapú diétára. Egy hónap alatt 10 kilót fogyott, és azt állította, hogy jól érzi magát, több energiája van, mint korábban. A fogyás mögött az is megbújhat, hogy lemondott a cukros üdítőkről és nasikról, de a krumpli egészen jó választás volt. Mint írtuk, a krumpli önmagában nem elég, így Taylor evett édesburgonyát is, valamint néha magához vett egy kis szójatejet, paradicsomszószt és fűszereket, valamint B12-vitamint is szedett.
A burgonya a történelem során többször is bizonyított: az 1800-as éves elején az írek kétharmada szinte csak burgonyából tudta beszerezni a napi szükséges kalóriamennyiséget. Írországot ezért viselte meg jobban a 19. században Európát érintő burgonyavész. Ettől függetlenül a gumós növény a mai napig népszerű világszerte.
Nem véletlen, hogy a hagyományos étrendekben megjelennek a húsok, zöldségek és gyümölcsök, ugyanis mindegyikben van valamilyen tápanyag, amihez évezredeken át nem lehetett más forrásból hozzájutni. Az embernek 20 féle aminosavra van szüksége, ebből kilenc létfontosságú. Ezeknek jelentős része megtalálható a krumpliban, de ha csak ezt ennénk, egy idő után megéreznénk néhány vitamin és ásványi anyag hiányát. Ezt ellensúlyozhatjuk édesburgonyával, ami egészen jó A-, C- és E-vitamin forrás. A skorbutot már el lehet kerülni ezzel a diétával.
A gond csak az, hogy ha nem dobunk be naponta 34 édes-, vagy 84 sima burgonyát, akkor egy idő után kalciumhiány lép fel. Nagyjából napi 3 kiló krumplira van szükség, hogy 2000 kalóriát vigyünk be. Ez a mennyiség azonban nem nyújt mindenki számára elég fehérjét. A diéta zsírban is szegény lenne (9 gramm zsír/3 kiló krumpli), így az ember nem kapná meg a megfelelő mennyiséget a két esszenciális zsírsavból, a linolsavból és az alfa-linolénsavból, valamint nem nyújt elég zsírt a zsírban oldódó vitaminok (A, D, E, K) feldolgozásához.
Az is nehézséget jelent, hogy a tisztán krumpli alapú diétában van egy szénhidrát, ami miatt a vércukor szint hullámvasutazásba kezd, így kutatások szerint a túl sok krumpli fogyasztása elősegíti a cukorbetegség kialakulását és elhízáshoz vezethet.
Taylor étrendje két fontos vitaminban volt szegény: D és B12. Lévén, hogy ausztrál, a D-vitaminból valószínűleg eleget kapott a szabadban, de a B12-t kiegészítővel kellett pótolnia. Elég cinket sem fogyasztott, ami hosszú távon gyengébb immunrendszerhez és az ízlelőbimbók elvesztéséhez vezethet.
Ha minden kötél szakad, akkor egy darabig életben lehet maradni egy krumplidiétával. Vannak más lehetőségek is, amik majdnem olyan jók, mint a krumpli: ilyen például az avokádó, vagy egyesek szerint az anyatej, ami előtt inkább logisztikai és beszerzési, mint biológiai problémák állnak. A bab is egy hatékony növény, egy másik ausztrál férfi heteken át csak babkonzervet evett, majd lefutott 50 kilométert.
Ennek ellenére mindez nem ajánlott, mert egy változatos étrenddel egészségesebb életet lehet élni. Lehet, hogy most időt és pénzt spórol a krumplival, de az is lehet, hogy pár év múlva súlyos mellékhatások jelennek meg, mert elfelejtett pótolni egy fontos tápanyagot.