2020. november 24. – 05:26
Gibraltár meredek mészkősziklája évszázadokon át stratégiai jelentőséggel bírt a Földközi-tenger bejáratát ellenőrző természetes védelmi állás miatt, nem csoda, hogy a föníciaiaktól kezdve a rómaiakon és mórokon át a spanyolok és a britek is kiemelt területként kezelték.
Utóbbiak ráadásul komoly munkálatokat is végeztek azért, hogy még fontosabb pont legyen ez az Ibériai-félsziget déli csücskén: már a 17. század végétől kezdve folyamatosan építettek ki a hegy gyomrában alagutakat, lőállásokat, lőszerraktárakat, barakkokat és kórházakat – összesen több mint 50 kilométernyi járatot vájtak a mészkőbe.
Mivel kiemelten fontos stratégiai állásról van szó, a britek arra az eshetőségre is gondoltak, ha esetleg Gibraltár a nácik kezére kerülne a második világháborúban. Legalábbis a környéken terjedő szóbeszéd azt tartotta, hogy valahol a hegyen egy szupertitkos bunkert is létesítettek azzal a céllal, hogy ott hat brit kém éljen befalazva, a világtól elzárva, hogy teljes titokban szemmel tarthassák a Gibraltári-szorosban történő mozgásokat és a nácik ténykedését, arról pedig jelentést küldhessenek.
A pletykák elég erősek voltak ahhoz, hogy többen évtizedeken át keressék a titkos bunkert, bár valójában semmi bizonyíték nem volt arra, hogy a rejtett terem biztosan létezett-e egykor, és ha igen, akkor egyáltalán merre található. Az évtizedek során változó intenzitással zajló kutatás 1997-ben, több mint fél évszázaddal a második világháború vége után végül eredménnyel járt, amikor egy barlangász- és mentőcsoport tagjai váratlanul huzatot éreztek egy korábban már feltárt hegyi alagútban.
Amikor elkezdték vizsgálni, honnan is jöhet a légáramlat, akkor egy téglafallal elzárt hatalmas teremre bukkantak a hegy déli oldalán. A téglákon áttörve egy parafával borított padlójú, óriási teremre bukkantak, ami – mint nagyjából tíz évvel később bebizonyosodott – az Operation Tracer (Nyomjelző hadművelet) részeként készült terem volt. A parafa egyszerre szolgált hang- és hőszigetelő borításként, de a teremben találtak egy biciklit is, természetesen rettenetes állapotban.
2008-ban a hadműveletre kiválasztott hat fő utolsó élő tagja, Bruce Cooper erősítette meg Gibraltárba látogatva, hogy valóban a számukra készített bunker maradványait találták meg 1997-ben.
A hadműveletet a tengerészeti hírszerzés egyik ellentengernagya, John Henry Godfrey találta ki, a terv szerint pedig hat embert falaztak volna be egy évre elegendő ellátmánnyal, hogy szemmel tartsák a szorost, amennyiben az náci kézre került volna. A hat kiválasztott csak akkor szabadult volna, ha a briteknek sikerül egy év alatt visszafoglalniuk Gibraltárt, ellenkező esetben a feladat öngyilkos küldetésnek bizonyult volna. A hat fő közé két orvos, három híradós katona, illetve egy tiszt került volna.
A barlangbunkert 1941 decemberében kezdték kivájni, 1942 elejére pedig el is készültek a nagyjából 13 méter hosszú, 4,8 méter széles, 2,4 méter magas szobával, amiben 45 hektoliter víz, egy kézzel és egy biciklivel működtetett generátor (az utóbbihoz tartozó biciklit találták meg), illetve egy vécé került.
1942 nyarára a hadművelet teljes hatfős személyzete összeállt a számukra készített étrenddel, ruhatárral és pszichológiai felkészítéssel együtt, amik a többi eszközzel együtt mind bekerültek a bunkerbe. A felkészülés olyan jól sikerült, hogy a brit hírszerzés elhatározta, hogy hasonló megfigyelőállásokat kell létesíteni a világ legkülönbözőbb pontjain a jövő háborúira felkészülve, ám mivel a náci csapatok végül sosem jutottak el Gibraltárig, miután Adolf Hitler inkább a keleti frontra összpontosította az erőket, valójában sosem kellett éles körülmények között bevetni a megfigyelőbunkert, amit aztán a háború lezártával be is falaztak, hogy ne derüljön ki a titkos terv.
Forrás: Amusing Planet
