RSS
A csillagászat ismer olyan pontokat, ahol két nagy bolygó gravitációja között nyugalomban marad egy kis test. Egy ilyet célzott meg a japán műhold.
A protocsillagból kiömlő anyag óriási homokórát rajzol az égre.
Azért, mert nem csak éjjel van fent az égen. A kérdés inkább az, hogy miért nem látjuk mindig.
A NASA szerint ez az egyik legnagyobb kráter, amelynek kialakulását a Naprendszerben valaha megfigyelték.
Először úgy nézett ki, mintha a fénysebesség hétszeresével haladnának, de ez ugye nem igazán lehetséges.
Az űrteleszkóp a Sas-ködről készített felvételeket, amelyeken jobban át lehet látni a csillagkeletkezési régió porán.
A fekete lyukak rendetlen evők, de általában rögtön visszaköpik az elnyelt csillagok darabjait. Egy új eredmény azt sugallja, néha ez teljesen máshogy játszódik le.
A felvételek segíthetnek pontosabban megismerni a Naprendszer születésének körülményeit is.
Étienne Klein azt állította, hogy a James Webb űrtávcső készített fotót a Naphoz legközelebbi csillagról. Nevelő szándékból tette, mindent bevallott.
Méghozzá a Naptól való távolságuk sorrendjében lehet majd látni őket. 18 éve volt utoljára ilyen.