Összevesztek egymással az Orbán Áronnal ügyködő vállalkozók, ez vezetett a hangfelvétel kiszivárogtatásához

– Szia, hallasz?
– Hallok mindent, igen.
– Jól van. Fasza. Már jó volt a bejutás.
– Igen. Érdekes. Figyelek és veszek mindent.
– Jól van, oké, szia.
– Oké, cső!

A fenti párbeszéd annak a hangfelvételnek a legelején hallható, amit még szeptember végén szivárogtatott ki a szélsőjobboldali Kuruc.info a miniszterelnök testvéréről, Orbán Áronról. Később a Telex több forrásból is megerősítette, hogy a felvétel eredeti, azon tényleg Orbán Áron hangja hallható.

Tovább kutakodva pedig kiderítettük a felvétel készítésének körülményeit is, amely a fenti párbeszéd tartalmára is magyarázatot ad.

Május végén Orbán Áron egyik barátjával, Garay B.-vel együtt ment el a Miniszterelnöki Kabinetirodában dolgozó Héjj Dávid miniszterelnöki biztoshoz. Az épületbe ugyanakkor csak Orbán Áron ment be, Garay B. a sógorával együtt az autójában maradt. Ő készítette a felvételt, de ehhez Orbán Áron aktív segítsége is kellett: a két férfi folyamatos telefonkapcsolatban állt egymással, Garay így tudta felvenni Orbán Áron és Héjj Dávid beszélgetését. Ez megmagyarázza azt is, hogy bár Héjj és Orbán Áron közül utóbbi hangja hallható tisztábban, de Garayé még nála is tisztább.

A hangfelvétel idézett párbeszéde is kettejük között zajlik, ekkor még Héjj nem hallható. Orbán Áron ekkor tesztelte a kommunikációt. Ezért kérdezte meg Garayt, hogy hallja-e, ami körülötte zajlik, mire a barátja jelzett, hogy – idézzük –

„figyelek és veszek mindent”.

Később Orbán Áron odasúgta Garaynak, hogy „most már nem beszélhetünk”, ekkor a miniszterelnök testvére már az épületben lehetett.

Arról, hogy miért kereste fel Orbán Áron Héjj Dávidot és mik hangzottak el a találkozón, az előző cikkünkben már részletesen írtunk. Röviden: Orbán Áron arra panaszkodott a miniszterelnöki biztosnak, hogy a külügy blokkolja az úgynevezett schengeni, C vízumokra vonatkozó kérelmeiket. Ezeket a vízumokat olyanoknak adják, akik átutazóban, turistaként vagy látogatóba érkeznek a schengeni övezetbe, az Európai Unióba. A vízumok blokkolásának háttérben Orbán Áron a letelepedésikötvény-bizniszből ismerős bolgár üzletasszonyt, B. Radosztinát sejtette.

Bár akkor még nem tudtuk, ki az a rejtélyes Garay, akinek a nevét a beszélgetés során Héjj is szóba hozta, az már akkor világossá vált, hogy a férfi valamiféle (üzlet)társa, barátja lehet Orbán Áronnak.

Garay készítette a felvételt Orbán Áron segítségével

Az elmúlt napokban sikerült beazonosítanunk a titokzatos férfit, aki elismerte: valóban ő az a Garay, akiről Héjj is beszél.

Garay B. azt is elismerte lapunknak, hogy a felvételt Orbán Áronnal együtt ő készítette. Mint mondta, „önvédelemből”.

Garay arra utalt ezzel, hogy korábban Héjj letagadta a miniszterelnöknél, hogy Orbán Áronnal nála jártak, ezért úgy döntöttek, ezúttal rögzítik a beszélgetést, így biztosítva be magukat.

A hangfelvétel nyilvánosságra kerülése óta azt próbáltuk kideríteni, kikkel ügyködött Orbán Áron a vízumos ügyleteken. Az érintettek kapcsolati hálóját felkutatva, az őket ismerő forrásokat megszólaltatva végül nemcsak a több emberből álló társaság tevékenysége rajzolódott ki, de sikerült választ kapnunk arra is, hogy milyen folyamatok vezettek az ügy kirobbanásához.

A felvételt készítő Garayra sokan „dr. Garayként” hivatkoznak, noha nem jogász, legalábbis Magyarországon nem szerzett jogi diplomát. Elkezdte ugyan a jogi egyetemet, de aztán állítása szerint már Amerikában végezte el. Az biztos, hogy Magyarországon soha nem dolgozott ügyvédként, mégis találkoztunk olyannal, aki „ügyvéd úrként”, vagy csak „dr. Garayként” emlegette őt. Saját bevallása szerint a végzettsége kulturális antropológus. Igaz, eddigi ténykedése inkább egy olyan sikamlós közeghez köti, amiben gyakran nemcsak tisztességes üzletemberek, hanem a szürke zónában mozgó vállalkozók, ügyeskedők, sőt alvilági figurák is felbukkannak.

Big biznis here

Nem Garay az egyetlen figura, aki Orbán Áron környezetében feltűnt és aki később fontos szereplőjévé vált a történetnek. Garay mellett legalább annyira lényeges szereplő M. János. Az elmúlt napokban összegyűjtött információink alapján ugyanis egyértelművé vált: a hangfelvétel nyilvánosságra kerülése egy olyan elszámolási vita következménye, amelyek epicentrumában Garay és M. János áll.

M. János pályafutása még Garaynál is kalandosabb, legalábbis amikor a korábbi tevékenységéről gyűjtöttünk információkat, nem éppen legális bizniszekbe botlottunk. Bő tíz évvel ezelőtt M. János egy volt olajos vállalkozóval, F. Gyulával közösen egy áfacsalásra szakosodott hálózatot üzemeltetett, a szlovák cukrot adták-vették egy bonyolultabb céghálóban. Az akkori biznisz lényege az volt, hogy strómanok közbeiktatásával úgy adják el a cukrot, hogy az áfát végül senki ne fizesse be, a hatóságok látókörébe viszont lehetőleg ne ők, hanem a strómanok kerüljenek. Ez csak többé-kevésbé sikerült, mert úgy tudjuk, F. Gyula végül nem úszta meg a börtönt. M. János szerencséjére ő ebben a cukros ügyletben inkább a háttérben mozgott és a fuvarozásért felelt. A cukros időszak azért lényeges, mert Garay ekkoriban amolyan „adójogi szakértőként” segítette F. Gyulát, rajta keresztül ismerte meg M. Jánost is.

És itt érdemes némi kitérőt tenni: a szürke, illetve fekete zónás bizniszek világában egyáltalán nem ritka, hogy az efféle ügyletek miatt bajba került vállalkozóknak úgynevezett „megoldóemberek”, tanácsadók segítenek, hol a vélt vagy valós kapcsolataikkal, hol egyéb tanácsaikkal. Garaynak is efféle szerepe lehetett, jóban lett például azzal az adónyomozóval, aki a társaság zűrös ügyleteit próbálta kibogozni. Ám Garay és az egykori olajos vállalkozó együttműködésének nem lett jó vége, de ez is ennek a szürke zónás üzleti életnek a velejárója: egy adott ponton verőemberek jelentek meg Garay irodája előtt, de végül senkinek nem esett bántódása.

A kapcsolat M. János és F. Gyula között ezután megszakadt, mígnem a koronavírus-járvány időszakában az időközben a cigarettacsempészetbe is belekóstoló M. János – egy közös ismerősükön keresztül – újra felvette a kapcsolatot Garayval. Ugyanaz az ismerős hozta őket össze, aki korábban Garayt összekötötte F. Gyulával.

Miután M. János és Garay egymásra talált, az áfázás már rég lecsengett, de jött egy újabb üzlet, amellyel ráadásul legálisan lehetett sok pénzt keresni.

„A nemzetgazdasági érdek érvényesülésének elősegítése”

A munkaerőhiány miatt egyre több cég keresett külföldi munkavállalókat, beleértve a harmadik világból érkező munkaerőt. A harmadik országban, például az Ázsiában működő munkaerő-kölcsönzőket megrohamozták a közvetítők, így azok kerültek előnybe, akiknek megfelelő külföldi és hazai kapcsolataik voltak, valamint ismerték a bürokrácia útvesztőit. Például azt, hogyan kell elintézni a munkavállaláshoz szükséges D vízumokat.

Garay is azért került képbe, mert ismerte a jogszabályokat, a tartózkodási engedélyekkel kapcsolatos ügymenetet, emellett olyan Magyarországon élő gazdag vietnámiakat is, akik további kapcsolatokat jelentenek. Az ázsiai munkaerőt azért is keresték a munkaadók, mert fix időtartamra lehetett velük szerződni, és olcsón dolgoztak, a fluktuációtól sem kellett tartani.

Orbán Áront ekkoriban már ismerte M. János, még ha nem is annyira jól. Amikor Garay értesült erről a kapcsolatról, M. Jánossal is érzékeltette, milyen lehetőségeket rejthet ez. Garay aztán M. Jánoson keresztül szintén megismerte Orbán Viktor testvérét, hármuk kapcsolata idővel barátivá vált.

Garay és M. János is arra számított, hogy Orbán Áron – már csak a neve miatt is – olyan ajtókat tud kinyitni, ami főnyereménynek, de legalábbis komoly előnynek számít majd azon a piacon, amelyen nyomultak.

A külföldi munkaerő toborzást ismerők szerint a piac ekkoriban már többé-kevésbé telített volt, zajlott a verseny. Már ekkor is léteztek olyan, úgynevezett minősített foglalkoztatók, akik előnyben voltak a nem minősített cégekkel szemben – például azért, mert minősített, átvilágított cégként gyorsabban tudták beszerezni a vízumokat. De ebben az időben még szép számmal prosperáltak mellettük olyan vállalkozások is, amelyek a saját kapcsolataikat megmozgatva próbáltak versenyelőnyhöz jutni, például a külföldi toborzásban vagy éppen a vízumok intézésében.

A nemzetgazdasági érdek érvényesülésének elősegítése – Garayék ezzel a szöveggel házaltak, ha olyan helyen kopogtattak, ahová Orbán Áronnak valóban nyíltak az ajtók. A nemzetgazdasági érdek érvényesülését az egyébként saját bevallása szerint is „nemzeti érzelmű” Garay azzal indokolta, hogy az általuk kínált óradíjak magasabbak, mint mások óradíjai, így felfelé nyomják majd a hazai béreket is, ez pedig végső soron a magyar gazdaságnak jó.

Kétségtelen, hogy a piacot akkor inkább ennek ellenkezője jellemezte: a toborzók többsége általában kétszer nyerészkedtek a külföldi munkaerőn. Egyszer, amikor jó pénzért elintézték neki, hogy egyáltalán vízumhoz jusson, másodszor pedig akkor, amikor kiközvetítették őket.

Az, hogy Garayék csapatába Orbán Áron is bekerült, részben erősítette, részben gyengítette a társaság erejét. Az elején valószínűleg erősítette, mert a kormányfő öccsét kevesen merték kikosarazni. Mások szerint azonban nem Orbán Áronon múlt, hogy szépen lassan, de építkezni tudott a csapat. Az is egyre világosabbá vált az őt jobban megismerők számára, hogy a családi kötelék ellenére a korkülönbség miatt messze nem olyan szoros a kapcsolata a kormányfővel, mint azt a kívülállók feltételezik.

Mindenesetre két olyan céget sikerült beazonosítanunk, amelyeknek Garayék toborozták a külföldi munkaerőt. A az egyik, jórészt vietnámiakra specializálódott cég ma már a minősített vállalkozások közé tornázta fel magát, és ez Garayék segítsége nélkül valószínűleg nem jött volna össze. A másik egy 2015-ben alapított, csomádi székhelyű cég, ami jelenleg éppen egy nagyobb inkasszót nyög.

Munkamegosztás

Összegyűjtött információink arra utalnak, hogy a toborzásban M. János sem volt ügyetlen. Ő azokat a szlovák vonalait is megmozgatta az ügy érdekében, amelyeket még akkor használt, amikor a szlovák cukorral áfázott. Legalábbis erre utal, hogy információnk szerint a korábbi ismeretségét felhasználva egy szlovák cég titkárnőjén keresztül jutott el ahhoz a vietnámi férfihoz, aki később nagy segítség lett a vietnámi munkaerő toborzásában. Sőt, később ezen a vietnámi kapcsolatán keresztül ismerte meg azt a szintén vietnámi nőt, akivel aztán az életét is összekötötte, és aki ugyancsak segítette a csapatot Vietnámban.

Noha M. Jánosnak, Orbán Áronnak és Garaynak nem volt és nincs is közös cége, mégis egy hajóban eveztek. A feladatokat leosztották:

M. János vitte a pénzügyeket, Garay az ügylet jogi részét. Orbán Áronnak pedig az a feladat jutott, hogy ő volt Orbán Áron.

A magyarországi munkavállaláshoz szükséges D vízumok megszerzésével a Garayék által patronált cégeknek nem is volt különösebb gondjuk – ez egyébként a Héjj és Orbán Áron közötti beszélgetésből is kiderül. A beszélgetés alatt ugyanis Orbán Áron elismerte, hogy a D vízumokat nem blokkolják.

Utóbbiban nem volt semmi rendkívüli abban az időszakban, amikor a hangfelvétel készült. A kormányzat ugyanis csak a közelmúltban szigorított, de korábban ezekhez a vízumokhoz viszonylag könnyen hozzá lehetett jutni, ha volt foglalkoztató cég. A szigorítás után már kizárólag a minősített foglalkoztatók hozhatnak be az EU-n kívülről munkaerőt, őket viszont szigorú kontroll alatt tartják. A változást sokan politikai okokkal magyarázzák ugyan, a piaci szereplők szerint valójában az állt a szigorítás hátterében, hogy a piacot megtisztítsák az ügyeskedőktől és a feketézőktől, miközben a nem elhanyagolható profit is egy adott körben koncentrálódik.

De amíg futott az üzlet és nem csak a minősített foglalkoztatók hozhattak be külföldieket, Garayék kapcsolatain keresztül több száz külföldi jöhetett be az általuk patronált két cégen keresztül D vízummal – egyébként legálisan. Az ilyen bizniszben egyetlen rizikó van, mégpedig az, ha a behozott munkaerő továbbáll, és eltűnik Európában.

Mindezek fényében nem is csoda, hogy Garayék körül nem is a D vízumok igénylésekor kezdett el fogyni a levegő, hanem azután, hogy a schengeni, úgynevezett C vízumokkal kezdtek el „ügyeskedni” – ráadásul ehhez már Orbán Áron is a nevét adta.

A D vízummal ellentétben a C rövid tartózkodásra kell – például abban az esetben, ha valaki turistáskodik, átutazóban van, vagy látogatásra érkezik a schengeni övezetbe. Ehhez kell a meghívólevél, amit Orbán Áron az általa vezetett cége, a Multi Shoot Rt. nevében intézett.

Nem véletlenül ő írta az ajánlóleveleket. A csapat valószínűleg úgy gondolhatta, hogy mégiscsak nagyobb súlya van annak, ha az Orbán család egyik tagja a meghívó fél.

Úgy tudjuk, a konzulok egy idő után jelezték felsőbb szinten, hogy mi zajlik, mert nem akartak belekeveredni valami olyanba, ami esetleg jogszabályokba ütközik.

Ahogy arról a Népszava írt, a Multi Shoot Zrt. vietnámi állampolgárokat iskolázott be a Pécsi Tudományegyetem (PTE) kétnapos életmentő tanfolyamára. A lap birtokába jutott megállapodás szerint a Multi Shoot Zrt. 2024 elején 20 fős csoportok számára úgynevezett „Citizen Life Saver” alapképzést rendelt a PTE-től. Az erről szóló szerződést az egyetem kancelláriájának hivatalvezetője és Orbán Áron írta alá.

A megállapodás szerint a PTE Általános Orvostudományi Karának Orvosi Készségfejlesztő és Innovációs Központja vállalta, hogy hetente két, 20 fős csoportot fogad az egyetemen, és számukra két nap alatt 16 órás szakmai képzést adnak életmentésből, angol vagy magyar nyelven. Ezért a Multi Shoot csoportonként nettó 30 ezer eurót – mai árfolyamon mintegy 12 millió forintot – fizet az egyetemnek.

A Népszavához eljuttatott másik iratból pedig az derült ki, hogy a távol-keleti csapat nem 40, hanem 50 tagból állt. Valamennyien a pécsváradi István Király Szállodában éjszakáztak 2024. március 20-tól április 5-ig. A vietnámi vendégek minden magyarországi költségét a Multi Shoot állta, erről tanúskodik egy ugyancsak a lap birtokában lévő levél, amit Ho Si Minh város magyar főkonzulátusára küldött a cég, Orbán Áron szignójával. Ez utóbbi irat a „meghívólevél és nyilatkozat” címet viseli.

Ám forrásaink szerint Orbán Áronék nemcsak a PTE-vel, de más egyetemekkel is szerződtek az országban. Az ügyletet Garay tárgyalta le az egyetemekkel.

A projektről Garayék úgy gondolkodtak, hogy azzal a felsőoktatási intézmények, így végső soron az állam csak nyer, hiszen minden egyes vietnámi után pénzt kap.

A Népszava ötven vietnámiról írt, de nagyságrendekkel többen lehettek, akik ezen a körön keresztül jutottak C vízumhoz. Merthogy nemcsak Orbán Áron cége volt a hívó fél, de tudomásunk szerint még legalább két vagy három másik cég is.

És hogy mi ebben a biznisz a vietnámiaknak? Talán inkább úgy érdemes feltenni a kérdést, hogy miért fizethettek ezért a vietnámiak. A bennfentesek szerint azért, hogy olyan, egyébként teljesen képzetlen külföldiek kapjanak így papírt egy EU-s országban zajló képzés elvégzéséről (még ha az csak egy mikroképzés is), akik ezután a képzési papírt lobogtatva könnyebben kapnak munkát a schengeni övezetben vagy akár más kontinensen.

A meghívók tisztában lehettek azzal is, hogy nem tisztük és nincs is lehetőségük ellenőrizni, mihez kezdenek magukkal a vietnámiak, ha a képzést követően elhagyják az országot, illetve a schengeni övezetet. Erre egyébként Orbán Áron utalt is a Héjj-jal folytatott beszélgetés során.

Ennek ellenére Garay a Telexnek azt mondta, hogy mindent legálisan, a törvényeket és a jogszabályokat betartva csináltak, így bármiféle vizsgálat elé nyugodtan áll.

Az más kérdés, hogy pontosan ez volt az a bizniszük, tehát a C vízumokkal való ügyködés, amely miatt a hatóságok elkezdték blokkolni a kérelmeiket.

Azon túl, hogy a konzulok egy idő után nem hagyták jóvá a C vízumra vonatkozó kérelmeiket, úgy tudni, az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság is vizsgálódni kezdett. Állítólag azért, mert külföldről kaptak olyan jelzést, hogy egy vietnámi állampolgárt valahol az EU-ban „lekapcsoltak”, az illetőnél pedig a Multi Shoot meghívólevele volt.

Garayék ezt nem fogadták el, kamuindoknak tartották; azzal érveltek, életszerűtlen, hogy valaki a meghívólevelét és ne a vízumát mutogassa, hiszen miután a vízumot megkapta, nincs szüksége többé a meghívólevélre. Ugyanezt állította Garay a Telexnek is. Ők úgy voltak vele, hogy átláthatóan működnek, merthogy Orbán Áron a saját emailcíméről még azt megelőzően elküldte a külképviseletnek a meghívottak listáját, hogy azok leadták volna a kérelmeiket az akkor még a külüggyel szerződésben álló TLScontact nevű globális vízumszolgáltatónak. Márpedig szerintük a leadott listában nem volt olyan személy, aki nem hagyta el időben a schengeni övezetet.

A normális ügymenetben a C vízumot a vietnámiaknak eleve a TLScontacton keresztül lehetett csak igényelni, a globális vízumszolgáltató továbbította azt a külügynek.

Bármi állt is Garayék ellehetetlenítésének háttérben, egy idő után tényleg falakba ütköztek. Ekkor már egyre többen érezték úgy a társaságból, hogy Orbán Áron kinyitott ugyan bizonyos ajtókat, de „az ajtón belépve csak pofonokat kaptak”.

Az a kiszivárgott hangfelvétel alapján is tudható, hogy Orbán Áronék az ellehetetlenítésük mögött azt a korábban a letelepedésikötvény-bizniszben utazó B. Radosztinát sejtették, akik szerintük az egész külügyet irányítja. Az üzletasszony a Telexnek hazugságnak nevezte azt, ami róla a hangfelvételen elhangzott, de nyilatkozni nem akart, ahogy – Garay kivételével – senki más sem a társaságból.

Mindenesetre a Telex által megismert információk azt erősítik, hogy Garayék vízumos ügyletét nem Radosztina, hanem a hatóságok lehetetlenítették el. Ezt erősíti, hogy egy idő után azok a konzulok is blokkolták a kérelmeiket, akik kezdetben még segítőkészeknek bizonyultak. Márpedig – ahogy arra Héjj is utalt a felvett beszélgetésben – a konzulok utasításokat követtek, ezeket az utasításokat pedig információnk szerint hatósági emberektől kapták.

Belső konfliktus vezetett a szivárogtatáshoz

A csapat ügyleteire ugyanakkor a nyilvánosságban talán sosem derül fény, ha Garayék nem rögzítik a Héjj Dáviddal folytatott beszélgetést, és az nem szivárog ki. A felvétel kiszivárgásához azonban az is kellett, hogy a csoporton belül feszültség alakuljon ki.

Úgy tudjuk, a hangfelvétel elkészülte után M. János kért és kapott is egy másolatot az anyagról Garaytól. Ekkor még egységes volt a csapat, később azonban egy elszámolási vita miatt megromlott a viszony M. János és Garay között. Ettől kezdve már komolyabb tétje volt annak, hogy a hangfelvételből másolat is készült, és azt valamelyik fél felhasználhatja, ezzel nehéz helyzetbe hozva a másikat.

Így is történt: a felvétel kiszivárgott. A társaságot ismerők szerint a szivárogtatás mögött feltehetőleg nem Garay, hanem M. János állt. Politikailag nézeteiket tekintve mindketten inkább a jobboldalhoz sorolhatóak, ez magyarázat lehet arra is, miért a Kuruc.infón kötött ki a felvétel. Amikor egyébként a hanganyag kiszivárgott, már olyannyira kiéleződött a kettejük közötti feszültség, hogy nem is álltak szóba egymással.

Mivel azonban a hangfelvétel közvetve az Orbán családot érinti kínosan, valószínűleg az összes érintett okkal tart attól, hogy mindezek után a hatóságok rájuk szállnak. Az ugyanis már a nyilvánosságra került hangfelvétel hangvételéből és tartalmából is leszűrhető, hogy a vízumokkal ügyködő társaságban nem az „előretolt” Orbán Áron volt az agy, hanem azok, akik abban reménykedtek, hogy a miniszterelnök testvérének segítségével még jobban sínen lesz az üzlet.