Húsevő baktérium: órákon múlhat az életben maradás, akár egy nem steril tűvel készült tetoválás is bajt okozhat

„Nincs olyan általánosan alkalmazható módszer, amivel megelőzhető lenne a húsevő baktérium által okozott fertőzés kialakulása, mert amíg nincs baj, nem derül ki, hogy valaki hordozza a baktériumot és fogékony is a súlyosabb fertőzésre” – mondta Wikonkál Norbert, bőrgyógyász szakorvos, a Honvédkórház főigazgatója a Telexnek, akit azután kerestünk meg, hogy a héten meghalt a váci kórházban egy 33 éves férfi, akinek szervezetét egy húsevő baktérium támadta meg.

A férfi testében december 29-én azonosították a baktériumot. Azonnal megműtötték, 31-én azonban újabb műtétre volt szüksége, az egyik karját végig felnyitották. A férfi lélegeztetőgépre került, a veséje leállt, a keringése nem működött, gépek tartották életben. A férfi a Rendőrtiszti Főiskolára járt korábban, betegségéig a budapesti Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben dolgozott. Feleségét és kétéves gyerekét hagyta maga után.

Bár a konkrét esetben a diagnózis felállítása elhúzódott, a húsevő baktérium által okozott fertőzés kezelése egyébként is összetett és nehéz feladat. Szakértővel beszéltük át, hogy miért annyira veszélyes ez a kórokozó, és mik lehetnek a fertőzés árulkodó jelei.

Több tényező szerencsétlen együttállása vezet tragédiához

A húsevő baktérium, melynek egyik legismertebb fajtája latin nevén a Streptococcus pyogenes, olyan speciális kórokozó, amely a lágyrészekben, azaz a bőr alatti szövetekben okoz fertőzést. Wikonkál Norbert, a Honvédkórház főigazgatója szerint jól leírja a tünetek súlyosságát a köznyelvben elterjedt „húsevő” kifejezés, ugyanis a baktérium a bőr alatti szöveteket „falja fel”, míg végül a páciens végtagjain már az izom, azaz a hús is láthatóvá válik. A fertőzés leginkább azért a végtagokon jelentkezik, mert itt a keringés kicsit máshogy működik, mint a szervezet más részein. A húsevő baktérium nagyon ritka, éves szinten mindössze néhány tucat esetet diagnosztizálnak.

Több szerencsétlen tényező együttállása szükséges ahhoz, hogy valakinél súlyos fertőzés alakuljon ki. Egyrészt, nem mindenki hordozza a baktériumot. A húsevő baktérium kórokozója természetesen is jelen van az emberek egy kis részének a bőrén, de addig nem okoz problémát, amíg be nem jut a szervezetbe. Wikonkál Norbert szerint rengeteg hasonló baktérium van körülöttünk, a leggyakoribb az MRSA, azaz a Staphylococcus aureus baktérium methicillin-rezisztens változata, ami azért veszélyes, mert kevés ismert antibiotikumra reagál. „Egy velünk hordozott potenciális baktérium addig nem probléma, amíg nem okoz gondot, és amíg a szervezet védekező képességében valami hiba nem keletkezik” – mondta a szakember.

Ha valaki hordozza a húsevő baktériumot, akkor is keletkeznie kell egy sérülésnek, amin keresztül az be tud jutni a szervezetébe. A szakember szerint akár az is elég lehet, ha valaki mélyen megvágja magát egy papírral, nem kell tehát nagy sérülésekre gondolni. Viszont a vágás mélysége fontos tényező: ugyanis nagyon nem mindegy, hogy a bőr mely rétegeibe jut be a baktérium. Minél mélyebb a vágás, annál mélyebbre jut a kórokozó, és annál súlyosabb fertőzést tud okozni.

És ezzel elérkeztünk a harmadik tényezőhöz: az egyénhez. Mint általában minden betegségnél, nagyon sok múlik az egyén általános egészségügyi állapotán. Az orvostudomány ma még nem tudja megmondani, hogy miért okozhat a baktérium valakinél súlyos fertőzést, másnál meg nem. Az kijelenthető, hogy immunhiányos állapotokban, például cukor-, krónikus vese és daganatos betegeknél nagyobb az esély a fertőzés kialakulására. Illetve idős emberek is fogékonyabbak lehetnek rá. De ahogy azt a cikk elején említett példánál is láttuk, a húsevő baktérium fiatal, egészséges szervezeteket is megtámadhat.

Fájdalom és duzzanat hívhatja fel a figyelmet a bajra

Szomorú tény tehát, hogy a fertőzés kialakulását megelőzni nem lehet. Ezért a megelőzésnek inkább ott van szerepe, hogy ha már kialakult a probléma, akkor minél előbb orvoshoz kell fordulni.

Tegyük fel, hogy valakinél kialakult a fertőzés. Honnan ismerheti fel a bajt? A szakember szerint az elsődleges jel a fájdalom, jelentős duzzanat, ami keletkezhet órákkal, de akár napokkal a sérülés után. Kezdetben nem feltétlenül alakul ki láz. Viszont ez a kezdeti szakasz nagyon gyorsan átmegy a már-már késői szakaszba, mert a fertőzés gyorsan terjed. „A baktérium olyan toxikus anyagokat termel magának, mintha egy autópályán egy autó eltakarítana maga elől mindent” – szemléltette egy hasonlattal az eset drasztikusságát Wikonkál Norbert. Az idő nagyon fontos tényező, és itt órákra kell gondolni, nem napokra. A baktériumok által termelt toxinok más szerveket is tönkre tesznek. Sok esetben nem is maga a fertőzés vezet halálhoz, hanem például az, hogy vérmérgezés (szepszis) és következményes sokk alakul ki, és leáll a páciens veséje.

A diagnózis felállítása nehéz, mert kezdetben a páciens olyan hétköznapinak tűnő tünetekkel keresheti fel orvosát, mint például a fájdalom és duzzanat a végtagon. Mire a fertőzésre utaló súlyosabb tünetek, például a láz megjelennek, addigra már sokszor késő. A kezelésnél antibiotikumra mindig szükség van, de szinte elkerülhetetlen a sebészeti beavatkozás is, mert a tönkretett szöveteket el kell távolítani. A felépülés még ekkor sem garantált: a szakember szerint bármilyen fejlett egészségügyi ellátórendszerről is legyen szó, van olyan állapot, amin egyszerűen nem tudnak segíteni. A halál valószínűsége 25-35 százalék, de szepszis esetén 50-70 százalék még a nagyon fejlett intenzíves háttérrel rendelkező kórházakban is.

És aki felépül, annak is hosszú rehabilitáción kell keresztülmennie. Jellemzően a pácienseknek az érintett végtagjukról hiányzik a bőr, amit részben sebészileg távolítanak el, részben a betegség maga fal fel. Tehát az életveszélyes állapot elhárítása után következik egy komoly plasztikai sebészeti beavatkozás, amikor megpróbálják visszaállítani a bőr állapotát. A fertőzés tartós károsodást általában nem eredményez, de a bőr csúnya és heges maradhat a rekonstrukciós kezelések ellenére is. Igaz, a szakember tapasztalatai szerint, mire a betegek idáig eljutnak, ez már nem zavarja őket, örülnek, hogy élnek.

Fontos a sebek fertőtlenítése és a kézmosás

Felmerülhet a kérdés, hogy ha csak bizonyos emberek hordozzák a baktériumot, miért nem lehet kiszűrni őket? Wikonkál Norbert szerint a húsevő baktérium szűrése nem indokolt és csak óriási pénzek árán lehetne megvalósítani. Ugyanis ezek a baktériumok nem olyan gyakoriak, és a bőrről nem is lehet könnyen megtalálni őket. Van olyan baktérium, ami nem szereti az oxigént, ezért is tud gyorsan terjedni az alsóbb szövetekben. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy egy egyszerű orrból vett mintával ki lehetne mutatni a kórokozót. „Nagyon sokfajta vizsgálatot kéne csinálni, és a nap végén az jönne ki, hogy sok munkával és pénzzel találnánk tízezerből egy beteget” – mondta a főigazgató. És az se biztos, hogy annak az egy betegnek valaha problémát okozna a kórokozó.

De akkor mégis mit tudunk tenni, hogy a rizikótényezőket csökkentsük? A szakember szerint ha felületi sérülésünk van, azt haladéktalanul fertőtlenítsük le, miután a kezünket is lefertőtlenítettük. Nem szabad a sebet légmentesen lefedni, mert ahogy már írtuk, sok baktérium oxigénhiányos állapotban jobban tud szaporodni. A seb lefedésével azt érjük el, hogy a gyógyulás helyett gyulladás alakulhat ki. Tehát érdemes az esetleges vérzés idejére annyira letakarni a sebet, hogy ne menjen bele kórokozó, de nem szabad teljesen lezárni. Illetve oda kell figyelni arra, hogy szennyezett anyag vagy nem steril tű ne okozzon sérülést. Például potenciális veszélyt jelenthetnek a nem megbízható tetováló szalonok. Ugyanis a tetoválásnál a tű a bőr mélyebb rétegeibe is behatol. Ha pedig indokolatlan fájdalmat, duzzanatot tapasztalunk a bőrünkön, akkor el kell menni a legközelebbi kórház sürgősségi osztályára.