Kovács Lajos: A Bűnös várost azért nem vállaltam, mert nem akartam politizálni

„Nekem a színpad volt az életem (...), más nem érdekelt”

– mondta Kovács Lajos Jászai Mari-díjas színész Veiszer Alinda műsorában, amelyet havidíj ellenében itt tud megtekinteni. A 79 éves Kovács Lajos összesen 12 színházban dolgozott, több mint 60 filmben játszott, egész életében a színészet volt az élete középpontjában.

A vele készült interjúban a szakmai életútja mellett szóba került az is, hogy melyik szerepre vágyott volna nagyon, amit végül nem kapott meg, és miért nem vállalta el a Bűnös városban való szereplést. Emellett magánéletének nehezebb periódusairól is beszélt, így került szóba, hogy másfél hónapot töltött a zártosztályon. A politikai véleményét soha nem hangoztatta, de szerinte a szerepein keresztül lehetett tudni, mit gondol a közéletről.

Kovács a diploma után a Békés Megyei Jókai Színházban játszott 12 évig, mégsem ezt tekinti karrierje kezdetének, hanem a szolnoki színházat. Hívták Kaposvárra is játszani, de oda nem akart menni, mert akkor távol lett volna a családjától. Azt mondta, hogy Békéscsabán a közönség nagyon szerette, de a színészközösség „nem váltott szót vele”.

Szerinte Békéscsabán inkább a színészet eljátszása folyt, mintsem valódi színészet. Több konfliktusa is volt ott, például másfél évre kizárták a színész büféből, de arra nem emlékezett, hogy pontosan miért, „talán egy széket törhettem össze”. Később a békéscsabai színházból kirúgták, vagyis szerinte „kirúgatta magát”, de ennek részleteiről nem akart beszélni, csak egy okot árult el: egyszer tévét néztek a kollégáival, mikor a harmadik emeletről egyszerűen kiugrott, majd az esőcsatornán visszamászott és visszaült a helyére. Azt mondta, nem akart kárt tenni magában, tudta, hogy egy tölgyfára fog esni, csak „improvizált”. De a szobában lévők mind megijedtek és sikoltozva rohantak le az utcára.

Kovács Lajos a Békéscsabán töltött időszakban az ingázást nagyon nehezen viselte. Épp ennek az ingázásnak volt köze ahhoz, hogy

másfél hónapra zártosztályra került.

Ugyanis rászokott olyan szerekre, amikkel ébren tudott maradni. Erre azért volt szüksége, mert nem Békéscsabán lakott, de minden este a színház után haza akart menni a családjához, viszont így autó hiányában stoppolnia kellett. Volt, hogy este 11-kor állt ki az útra és másnap reggel vették fel, miközben kint mínuszok voltak. Máskor három órán át gyalogolt haza, vagy az út közepén feküdt le, annyira fáradt volt. Olyan is előfordult, hogy reggel 6-ra ért haza, aztán 8:20-kor már indult is vissza a busz a reggeli próbára. Egy évig bírta ezt az ingázást, amíg „meg nem kettyent”.

A zárt osztályról alapvetően mosolyogva beszélt, elmesélte például, hogy ő nevettette a betegeket, utánozta őket. Erre az időszakra úgy tekintett, mint egy megfigyelésre, aminek tapasztalatait későbbi szerepeiben fel tudta használni.

Kovács életében 6-7 alkalommal volt padlón – idézte fel Veiszer Alinda a színész korábbi nyilatkozatát. Egyszer pedig Kovács úgy gondolta, kijár neki egy „jópofa halál”, és egy trabanttal nekihajtott egy kamionnak. Kovács azt mondta, nem dicső halált akart halni, hanem elindult és a hídon előzött egy kocsit, mikor szembejött egy kamion, ezért elfordította a kormányt balra és úgy ütköztek össze. Az nem merült fel benne ekkor sem, hogy ebbe akár bele is halhatott volna.

Ha el kéne játszania egy ütős szerepet, már nem merné elvállalni

Pályafutása alatt munkanélküli is volt, sőt olyan is előfordult, hogy hónapokig fizetés nélkül játszott. Volt, ahova azért nem hívták, mert elterjedt, hogy alkoholista, verekszik és tehetségtelen. Pedig ő egy szelíd embernek tartja magát. Az egyik legnehezebb szerepe az volt, mikor Georg Büchner Woyzeck-jét játszotta. Azt mondta, azért volt ez nehéz feladat neki, mert szembesülnie kellett a szülei rabszolga életével, a maga tehetetlenségével, tudatlanságával, a színészetben való járatlanságával. Akkor nőtt fel önmagához, felért oda, amit ő valójában tudott.

Szerinte ma már végzetes volna, ha elmenne a falig, már réges-régen nem csinál ilyet. Már nem tudna olyan intenzitással játszani, mint korábban.

„Ha most például el kéne játszani egy nagyon ütős három felvonásos szerepet, nem merném elvállalni, mert nem tudnám végig csinálni.”

Kovács Lajos színpadon már nem játszik, tavaly nyáron viszont három filmben is dolgozott. Ezen kívül a nyugdíjából és a művész járadékából él.

„Hunyadiba a Lajost nem tették be”

A műsor során többször is szóba került Kovács politikai nézete, de ő következetesen kiállt amellett, hogy nem politizál. A szocializmusról sem és a mostani politikai rendszerről sem mondta el soha direkt a véleményét, szerinte a közéleti érzéseit kirakja a színpadra, a darabokon keresztül lehet tudni, hogy mit gondol ezekről.

Szakmailag azt bánja a legjobban, hogy a „Hunyadiba a Lajost nem tették be”, azaz nem kapott szerepet a tíz részes Hunyadi-sorozatban. Az elején úgy volt, hogy simán bekerül, előzetesen is ezt a visszajelzést kapta. Mikor kiderült, hogy nem választották be, nem értette az okát, ezért utánajárt. Bár nincs bizonyíték arra, hogy ez politikai döntés volt, de a castingolókat felhívta, akik azt mondták: nem is tudtak a jelentkezéséről. Szerinte inkább arról lehetett szó, hogy ő nem kellett valakinek. Herendi Gábor hívta a Bűnös város című filmjébe, azt viszont ő nem vállalta, mert nem akart politizálni.

A beszélgetés végén Veiszer Alinda megkérdezte, hogy a sok film közül van-e olyan, amit megbánt. Ezzel a kérdéssel konkrétan Mispál Attila A fény ösvényei című filmjére célzott, nem is a film minősége, hanem annak következményei miatt: ugyanis a film másik főszereplőjével a színész össze is házasodott. Erre Kovács Lajos megszakította Veiszert, jelezve, hogy erről nem szeretne beszélni. Azt mondta, ez az időszak annyira megviselte, hogy ivott és hasnyálmirigy-gyulladása lett. „El nem tudtam viselni a helyzetet.” A betegség utáni felépülés sokáig tartott, a gyulladás miatt nem ehetett és ihatott, így pépeken kellett élnie. „42 centiméteres vágás van rajta” – mutatott a hasára.