Halálos siklóernyő-baleset: Kiáltottam a helikopter felé, hogy álljon le, de tudtam, hogy ezt senki nem hallja

Nem érzi magát bűnösnek, és szerinte az elmúlt harminc évben „kiválóan”, több kitüntetéssel teljesítette a szolgálatát a légi közlekedésben, mondta kedden a bíróságon P. A. János őrnagy, aki annak a honvédségi helikopternek volt a parancsnoka és egyben pilótája, amit 2020. július 5-én Vértesszőlős közelébe riasztottak, egy fák közé zuhant siklóernyőshöz.

A Magyar Honvédség kutató-mentő egységét azért vezényelték a fára akadt siklóernyőshöz, mert a földről nem lehetett megközelíteni. A vádlott a MI8 típusú (Rescue 34) helikopterrel kezdte meg a siklóernyős mentését. Miután a csörlőzést veszélyesnek ítélte meg, a helikopterrel elkezdte megközelíteni a siklóernyőst, hogy a fedélzeten tartózkodó ejtőernyősök egy 60 méter hosszú alpinkötélhez rögzítve egy másik, összetekert alpinkötelet engedjenek le a siklóernyősnek, amivel leereszkedhet.

A vád szerint a mentés megkezdésekor a vádlottnak fel kellett volna mérnie, hogy a rotorlapátvégek által keltett légörvények a fák ágainak letöréséhez és a fán rekedt paplanernyő belobbanásához vezethetnek, vagyis belekaphat a szél az ernyőbe. Ennek ellenére a vádirat szerint a parancsnok az elvárható körültekintés, valamint a művelet következményeinek felmérése nélkül kezdte meg a feladat végrehajtását.

A helikopter által keltett turbulens légáramlat a siklóernyő belobbanásával járt, ami letörte azt a faágat, ahol a siklóernyős tartózkodott, aki emiatt a földre zuhant. Az esésben a siklóernyős életveszélyesen megsérült, a helyszínen újra kellett éleszteni, de egy hónappal később a kórházban meghalt. A földön tartózkodó mentőtiszt is a lezuhant ágak miatt 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.

A keddi meghallgatásán P. A. János őrnagy arról beszélt, hogy a siklóernyős fára akadása után előbb azt a kérést kapták, hogy „a jogszabályoknak megfelelően és általuk már jól begyakorolt módszerrel” próbálják meg csörlőkötéllel lehozni a férfit a fáról, de ő maga azt nem tartotta biztonságosnak. A következő kérés már az volt, hogy alpinkötéllel próbálják meg akkor a mentést, de „ezt a feladatot sem hajtottam végre”. A harmadik kérés már az volt, hogy mivel a fára akadt siklóernyős gyakorlott alpinista, egy alpinkötelet juttassanak le neki. A vádlott szerint az időjárási viszonyok jók voltak, így biztonságosnak ítélte ezt a módszert. Ráadásul szerinte nagy segítség volt az is, hogy a másodpilótája tapasztalt siklóernyős volt, valamint már korábban is csináltak hasonló mentéseket, félévente pedig kötelező gyakorlatokat csinálnak az ilyen feladatokból.

A vádlott vallomása szerint a mentés előtt előbb harminc méteres magasságban csináltak egy próbafüggést, utána tizenöt méter magasságon egy újabbat. A vádlott szerint a fedélzeten lévő személyzet úgy ítélte meg, hogy rendben lesznek, ezután pedig megkezdték a mentést.

Egy átrepülést csináltak, 15-20 méteres magasságon, ezzel pedig szerinte nem keltettek nagy turbulenciát, és a földről sem jelezték neki, hogy baj lenne. A második berepülésnél, 15 méteres magasságon folyamatosan elkezdték megközelíteni a siklóernyőst, ekkor az alpinkötél kiengedését is megkezdték, közben a vádlott szerint továbbra sem kaptak semmilyen jelzést a földről, hogy gond lenne, és ő maga sem érezte, hogy a helikopter nagy turbulenciát keltett volna. Amikor körülbelül 8-10 méter távolságra voltak attól a fától, amin a siklóernyős férfi ült, csak akkor kaptak egy jelzést, hogy hagyják abba a mentést, mert a férfi leesett a fáról. Az alpinkötelet eldobták, a helikopterrel pedig arrébb repültek, mondta.

A sértett ügyvédje ezután azt kérdezte, hogy lehet, hogy neki senki nem mondta, hogy érzik a turbulenciát, miközben a földön lévő emberek a nyomozás alatt arról beszéltek, igenis tapasztaltak ilyet, egyikük azt is mondta, „mindenki menekült a helyszínről”. A vádlott szerint ő ilyen vallomásokat nem olvasott a nyomozati anyagokban, és ha ő kapott volna bármilyen jelzést arra, hogy gond van, abbahagyja a mentést.

A bíró ezek után megkérdezte, ha biztonságosnak ítélte meg a helyzetet, akkor mégis hogy történhetett meg a baleset. A vádlott erre úgy felelt, a siklóernyősöknek is van arra előírásuk, hogy vészhelyzetben milyen protokollt kell betartaniuk, például hogy hogyan kell a fa törzséhez vagy legvastagabb ágához csatolniuk magukat. A vádlott szerint ha az ilyen előírásokat a siklóernyősök betartják, „akkor nem történt volna meg a probléma”. A sértett ügyvédje erre úgy reagált, ha az ág letörik, mindegy, hogy valaki hozzácsatolta-e ahhoz magát vagy sem, mert együtt esnek le. A vádlott erre azt mondta, a fa törzse két méterrel a sértett felett tört el, nem pedig a férfival együtt, ő pedig a vallomásával nem a siklóernyősre akarta tolni a felelősséget, mert azt ő nem tudja, milyen szabályokat tartott vagy nem tartott be a sértett.

A vádlott arról is beszélt, szerinte szabályok arra nincsenek, neki miket kéne betartania az olyan esetekben, amikor fáról kell valakit lementeni, csak az, hogy a helikopternek legalább 5 méteres magasságban kell lenni a fától.

Nem kérte, hogy mentsék meg

A bíróság kedden tanúként meghallgatta azt a férfit, aki a meghalt férfi barátja volt, és a baleset napján együtt indultak el siklóernyőzni. A levegőben azt látta, hogy a sértettnek egy ponton problémája akadt, ezért az előírások szerint „kidobta a mentőejtőernyőt”, majd néhány perc múlva rádión odaszólt neki, hogy fára szállt, de jól van, és segítséget hív. A tanú is odament a helyszínhez, ahol már a 112-re befutott riasztás miatt ott voltak a rendőrök.

„Zsolt teljes biztonsággal ült a fán, elkezdtünk viccelődni, mondtam neki, hogy azonnal gyere le”,

mondta a tanú a sértettről, majd szerinte ezután a katonai helikopter „irgalmatlan szélvihart kavart, körülbelül 80-100 kilométer per órásat” a lombok környékén, de a földön is felborult három motor, a fákról pedig törmelékek is leszakadtak.

A mentőernyőt tartó ág is letört, a mentősök pedig elkezdtek rohanni a fához, és „láttam, hogy Zsolt ott fekszik a fa tövében, és csupa vér”, vallotta a tanú, aki szerint a siklóernyős a fára szállás után egyébként odarögzítette magát annak törzséhez. A tanú szerint ugyanakkor az nagyon furcsa, hogy miért volt szükség egyáltalán ilyesmi mentésre: „Aki nem kérte, hogy mentsék meg, azt nem kell megmenteni”, mondta, hiszen a sértett inkább alpinistákat várt a megsegítésére, nem a honvédséget.

A bíróság öt olyan tűzoltót is meghallgatott, akit a fára akadt siklóernyőshöz vezényeltek. Egyikük azt mondta, megnézték, hogy a fa mászható-e, de arra jutottak, hogy nem, és létrával sem tudják elérni a férfit. A helyzetben tehát nem volt használható felszerelésük. Ekkor mondta nekik a siklóernyős barátja – akit már tanúként korábban meghallgattak –, hogy egy alpinistát várnak, aki kijön majd segíteni, de a tűzoltó szerint ennek az embernek az érkezése bizonytalan volt. Ezután kapták azt az információt, hogy a honvédségi helikopter próbálkozik majd meg a mentéssel.

A tanú szerint a helikopter „szépen lassan” közelítette meg a fát, de azt is látta, hogy „közeledik az a szél, ami már kártékony lehet, még egy motort is feldöntött, ami ki volt támasztva”. Ezután ő maga is legalább tíz méterrel hátrébb ment. A szomszédos fák „jelentős mértékben kilengtek, hullottak róla az ágak”, majd egy nagyobb szél elérte azt a fát is, amin a siklóernyős volt,

„őszintén megijedtem, egyet kiáltottam abba az irányba (helikopter), hogy álljon le, de tisztában voltam vele, hogy ezt senki nem hallja”.

Szerinte nagyjából húsz másodperc kellett a fába akadt siklóernyőnek, hogy belobbanjon, ami így „plusz terhelést adott az ágnak”, a következő másodpercekben pedig „folyamatosan húzta az ágat, a sérült pedig minden erejével kapaszkodott”. De az ág épp ott tört el, ahol a férfi ült, mondta a tűzoltó, aki szerint az esés után látható volt, hogy koponya- és gerinctörései vannak a siklóernyősnek, nem volt magánál.

P. A. János vádlott erre úgy reagált, ha húsz-harminc másodpercek teltek el, akkor ez az időnek elégnek kellett volna lennie arra, hogy neki rádión odaszóljanak, hogy álljon le.

Egy másik tűzoltó szintén érzékelte, hogy a szél motorokat borított fel, de „nem tudtuk konkrétan, mi fog történni, először nem is tudtuk mire vélni” a helyzetet. A harmadik tűzoltó szintén megemlítette a motort, majd arról beszélt, hogy úgy lett egyre nagyobb a szél, ahogy a helikopter közeledett a siklóernyős felé. A tanú szerint ők tájékoztatták a közvetlen főnöküket arról, hogy ilyen nagy a szélmozgás a földön.

A negyedik tűzoltó – a közvetlen főnök, a parancsnok – ezután viszont arról beszélt, ő nem látta, hogy a helikopter akkora turbulenciát okozott volna, hogy a fa megmozduljon, „csak nagy szelet érzékeltem”, és falevelek potyogtak le, arra pedig nem emlékszik, hogy neki szóltak volna arról, hogy motorok dőltek fel. Azt viszont ő is mondta, hogy később a szél belekapott a siklóernyőbe, és a faág leszakadt. Addig viszont ő maga nem érzékelte, hogy a mentés veszélyes lenne. Az ötödik tűzoltó szintén arról beszélt, hogy közvetlenül az ág letörése előtt kezdett el „jelentősen” mozogni az a fa, amin a siklóernyős ült.

A bíróság meghallgatta azt a rendőrt is, aki a riasztás után először kiérkezett a helyszínre. Ő úgy vallott, az esetet azért jelentette a légi irányításnak, mert neki ez volt a kötelezettsége. Ez a rendőr is megemlítette a feldőlt motorokat, és „többször kértem, hogy menjen el a helikopter”, a leszakadó ágak miatt pedig úgy érezte, „az én életem is veszélyben volt, mindenki menekült, amerre látott”.

Pintér szerint hiba történt a mentésnél

Az ügyészség 2021 novemberében gyanúsította meg a helikopter parancsnokát, több mint egy évig húzódó nyomozás után. P. A. J. ellen légi közlekedés halált okozó gondatlan veszélyeztetésének vétsége miatt emeltek vádat, az ügyészség pedig azt kérte, hogy a bíróság ítélje őt próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetésre, és határozott időre tiltsa el a légi járművek vezetésétől.

Korábban már Pintér Sándor belügyminiszter is beismerte, hogy hiba történt a mentésnél.

A lezuhant siklóernyős testvérével készült interjúnkat itt olvashatja el, itt pedig a megsérült mentőtiszttel beszélgettünk, aki azt kifogásolta, hogy az ügyészség kizárólag a siklóernyős halála miatt indított nyomozást, azt nem vizsgálták, hogy őt és társait is veszélybe sodorta a pilóta.