Gundel Takács Gábor: Nem egyértelmű, hogy mit jelent a család

2021. november 21. – 10:25

Gundel Takács Gábor: Nem egyértelmű, hogy mit jelent a család
Fotó: Osobystist / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Pár évtizeddel ezelőtt arra a kérdésre, hogy „Mi a család?”, értetlenül néztek volna az emberek a kérdezőre, hiszen magától értetődő volt. Manapság ez az egyik legvitatottabb társadalmi kérdés.


Mit keres az egyház a háztartásban és a hálószobában?

A kereszténység és magánélet kapcsolatáról indít publicisztikasorozatot a Szemlélek magazin a Telexen.

A Szemlélek szerzői arra vállalkoznak, hogy a sorozatban feltárják a család, a szexualitás, az örökbefogadás és a kereszténység összekapcsolódásának legkülönfélébb aspektusait. A sorozat célja, hogy a leegyszerűsítő álláspontok helyett komplex és nyílt, segítő szándékú párbeszéd álljon a központban.

A sorozatban ezekről a kérdésekről van szó:

  • Tényleg csak férfi és nő közössége a család?
  • Miért ne folytathatna párbeszédet a közbeszéd terepein az egyház arról, hogy élnek közöttünk a saját nemükhöz vonzódó személyek?
  • Miért kellene a szőnyeg alá söpörni azt a tényt, hogy a nők eddig csupán mellékszereplők voltak a katolikus intézményrendszerben?
  • Tényleg gyengeségnek tűnne, ha bevallanák a katolikusok, hogy nincs előre megírt recept a szent iratokban minden élethelyzetre?
  • Jobb ember az, akinek több gyermeke van?
  • Mit kezdjünk keresztényként a meddőséggel?

A család az család – mondja a népszerű szlogen, ami jól hangzik, de valójában csak átvágja a családfogalom gordiuszi csomóját. Jobb híján.

Család az, ha két ember összeházasodik és együtt élnek? Család az, ha házasság nélkül, de családszerűen élnek együtt? Két azonos nemű ember családszerű együttélése is család? Ha egy egyedülálló ember együtt él a szüleivel, akkor családos? Az nem családos, aki egyedül lakik, de vannak testvérei, szülei? Ezek mindegyike lehet keresztényi értelemben vett család? Csak az a keresztény család, ahol soha nem történt abortusz és ahol férfi és nő kapcsolatából csak természetes módon – azaz semmi lombik – született gyermekeket nevelnek? Vagy, hogy maradjunk a csomó átvágásánál: család az, amit két vagy több ember annak érez? Egyáltalán: muszáj definiálni a család fogalmát?

Ahogy a fenti kérdéshalmaz is sejteti, nem véletlen, hogy szociológiai, jogi, de vallási megközelítésben sincs egységes családfogalom. A felvezetésben olvasható megállapítás, miszerint pár évtizeddel ezelőtt magától értetődő volt, hogy mi a család, csak a hétköznapi fogalmaink szintjén volt igaz.

Ha valaki komolyan akarta definiálni, hogy mi a család, az már annak idején is erősen vakarta a fejét. Manapság két kézzel.

„A család olyan interakcióban álló személyiségek egysége, akiket egymással való érintkezésükben a férj és a feleség, az apa és anya, a fiú és lány, a fivér és nővér társadalmi szerep betöltésére való törekvés irányít. A szerepek társadalmilag definiáltak, de minden családban részben érzelmileg, részben hagyományosan kialakult tudati tényezők lényegesen megerősíthetik őket.”

Ernest W. Burgess, kiemelkedő jelentőségű kanadai szociológus 1940-es évekből származó ezen meghatározása is már a saját korábbi definíciójának továbbgondolása. Arról nem is beszélve, hogy ezt a definíciót is kiváló szociológusok generációi – sőt, önmaga is – boncolgatták, elemezték, fejlesztették, vizsgálták, nézték más aspektusból, esetleg vetették el részben, vagy egészben.

Cseh-Szombathy László „A család meghatározása” című munkájának már az első bekezdésében azt írja, hogy „A szociológiai kutatások általános problémája, hogy olyan fogalmakkal kell dolgozniuk, amelyeket a mindennapi szóhasználatból vettek, és amelyekhez a közhasználatban különböző értelmezések tapadtak.” Magyarán mindenki a maga fogalomértelmezése mentén vizsgálja az adott kérdést, ezáltal nyilvánvalóan más megállapításra jut. Épp ezért – Burgess meghatározásával szemben – társadalmilag nem lehet semmit definiálni, vagy ha lehet, akkor csak pillanatnyilag, mert a társadalom állandó változásban van. Így az alapvető fogalmaink értelmezése is állandó változásban van, sőt, a „részben érzelmileg, részben hagyományosan kialakult tudati tényezők” is változásban vannak.

A világban mára az sem egyértelmű, hogy ki a nő és ki a férfi, egyáltalán hány nem van, ez hány éves korban dől el és ki dönti el. Épp ezért az sem egyértelmű, hogy mi a család, mihez van joga egy felnőttnek, és mihez van joga egy gyermeknek.

Mára a szociológiában is egyre inkább elfogadott, hogy a válások magas száma, a házasság nélküli együttélések számának növekedése, az úgynevezett asszisztált reprodukciós eljárások szaporodása a gyermekvállalásban és a számos egyéb tényező sokféle családformát, együttélési formát hozott létre – ezért nincs egységes családfogalom, hanem változatos családformák léteznek egymás mellett.

A hagyományos család mellett egyre több

  • a házasságkötés nélküli család gyerekkel vagy anélkül,
  • nő az egyedülálló szülők száma és
  • a válás után közös gyerekfelügyeletet gyakorlók aránya is.
  • Az egyik szülő külföldi munkavállalása az úgynevezett látogató kapcsolati modellt hozza létre.
  • Számos mozaikcsalád van, amikor egy párnak korábbi házasságból hozott és közös gyereke is van.
  • Sok a gyermektelen pár vagy házaspár, és
  • egyre több az egynemű párok alkotta család.

Így azután az egyes társadalmi csoportok igyekeznek a maguk érdekei szerinti értelmezés mentén definiálni a család fogalmát.

Magyarország Alkotmánya szerint: „Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.” [Magyarország Alaptörvénye Alapvetés L) cikk (1) pont]. Magyarország népessége az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent, mára már csak 9,73 millió fő, társadalmi szempontból azonban ezt a folyamatot meg kell fordítani, hisz ez „a nemzet fennmaradásának alapja”. Ezért csak az a család hasznos a társadalom számára, amelyben gyermekek születnek. Az azonosneműek által alkotott családok nem ilyenek, tehát a társadalmi érdek mentén az állam nem ismeri el ezeket.

Az LMBTQ közösség tagjai emberi jogainak azonban ez nem felel meg. Az ő definíciójuk tehát így szól: „A szivárványcsalád olyan család, amiben egy azonos nemű pár nevel gyereket vagy gyerekeket. A gyerekek származhatnak az egyik fél előző párkapcsolatából, vagy a pár maga is vállalhatta őket örökbefogadás vagy mesterséges megtermékenyítés útján.” Hogy ez milyen sok embert érint, jól mutatja, hogy a Magyar LMBT Szövetségnek kilenc tagszervezete van.

Köztük van a Szivárványcsaládokért Alapítvány, amelynek a honlapján ez olvasható: „A házasság és a család több ezer éve változó fogalmak. És bár a két különböző nemű szülőből és gyermekeikből álló család az idealizált modell, másfajta családok is léteznek. Manapság egyre több azonos nemű pár vállal és nevel gyermeket, vagy tervezi ezt a közeljövőben, ám jogi értelemben csak a vérszerinti vagy örökbefogadó szülő számít szülőnek, a pár másik tagja pedig nem fogadhatja örökbe partnere gyermekét, akit közösen vállaltak. A tudományos konszenzus az, hogy a szülők szexuális irányultsága nem befolyásolja hátrányosan a gyermekek fejlődését, viszont mivel az egyik szülőnek nincsenek szülői jogai, a gyermek érdekei sérülnek. Márpedig a család az család, a gyermek az gyermek, és minden gyermeket azonos jogok kell, hogy megillessenek.”

Hogy ez a levezetés valóban logikus-e, miközben elemeiben kétségtelenül tartalmaz igazságokat, azt most ne vizsgáljuk, viszont az kétségtelen, hogy ez a definíció ebben a formában felel meg ezen közösség érdekeinek. Ezek a családok elsősorban nem a népesség növekedését szolgálják, hanem az egyének boldogabb életét, beleértve a korábban bűntudattal, identitását titkolva élő melegeket és az árvaházak helyett családban felnövő gyermekeket is.

Általánosságban a vallásos előírások is eredetileg társadalmi érdekeket szolgáltak. Az étkezésre, vagy a családokra vonatkozó szabályok alapvetően egészségügyi, higiéniai célokat és a közösség fennmaradását szolgálták, akár törvények, akár valamilyen felsőbb hatalom által előírva, sőt, olykor megparancsolva.

Az iszlám nagyon pontosan körülhatárolja a család fogalmát: olyan szociális csoport, amelynek tagjai vér szerint, vagy házasság révén összetartoznak. Az eredeti, Isten által lefektetett családmodell alapja a férfi és a nő közötti házasság. Párkapcsolat kizárólag a házasság keretén belül fogadható el, a házasság célja minden esetben a tartós párkapcsolat és a családalapítás. A Korán szerint amikor egy muszlim és egy muszlima családot alapít, vallási kötelezettségét teljesíti. Éppen ezért az iszlám szándéka az, hogy a házasságkötést minél egyszerűbbé tegye, ezáltal családok sokasága keletkezzen. Magyarán a vallási előírások a társadalmi érdeket szolgálják.

A kereszténységben részben bibliai tanításokra, részben egyházi előírásokra támaszkodunk. A Bibliában nincs egyértelmű család definíció, ellenben sok utalásban és tanításban találkozhatunk a keresztény családképre vonatkozó szövegekkel.

Jézus így tanított, amikor «farizeusok mentek oda hozzá, hogy kísértsék, és megkérdezték tőle: „Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Ő így válaszolt: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?” Majd így folytatta: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” Erre azt mondták neki: „Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon válólevelet neki?” Jézus így válaszolt nekik: „Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.” Erre így szóltak hozzá tanítványai: „Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni.” Ő azonban így válaszolt: „Nem mindenki képes elfogadni ezt a beszédet, csak az, akinek megadatott. Mert vannak nemzésre alkalmatlanok, akik így születtek, és vannak nemzésre alkalmatlanok, akiket az emberek tettek ilyenekké, és vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná, a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!”» (Máté Evangéliuma)

Ugyanakkor a Biblia korának családideálja jelentősen különbözött a mai felfogástól. A család Izráelben nagyobb volt, mint napjainkban; beletartoztak a családapa, annak szülei, ha még éltek, felesége vagy feleségei, gyermekei, leányai és vejei, rabszolgák, vendégek és az idegenek, akik a védelme alatt álltak. A házasságot a vőlegény apja intézte, aki erről a menyasszony családjával tárgyalt, és fizetett a menyasszonyért az apjának. Szokásban volt a többnejűség és az ágyasok tartása, noha ezt Isten sem nem parancsolta, sem nem hagyta jóvá. A férj elválhatott a feleségétől, ami viszont fordítva nem volt lehetséges. A családapának hatalmában állott gyermekei élete és halála felett rendelkezni. A szülők megsértését vagy a gyermekek illetlen viselkedését halállal büntették.

Ezzel szemben manapság az önmagukat kereszténynek tartó társadalmakban szó sem lehet többnejűségről, egy atyai pofon már elítélendő – nemhogy halállal lakoljon a gyerek a szemtelenségért, aki aztán számos esetben még a családalapítás előtt önállóvá válik, az pedig végleg a magánügye, hogy kivel házasodik össze.

  • Ferenc pápa pedig ilyen problémákkal kénytelen foglalkozni (idézetek tőle):
  • „Nincs semmi alapja annak, hogy hasonlóságokat vagy akár csak távoli analógiákat lehetne megállapítani az egyneműek együttélése és az Istennek a házasságra és a családra vonatkozó terve között”.
  • A gender-ideológia olyan oktatási programokat és törvényalkotási irányelveket követel, amelyek a férfi és nő közötti biológiai identitástól radikálisan elválasztott személyes identitást mozdítanak elő. A gender lerombolja a család antropológiai alapjait. Márpedig a keresztény antropológia kiindulópontja, hogy az ember Isten képmására, férfinak és nőnek teremtetett.
  • „Ha egy ember meleg, keresi Istent, és jó szándékú, ki vagyok én, hogy elítéljem?”
  • „A katolikus egyháznak, vagyis a keresztény embereknek bocsánatot kellene kérniük a melegektől.”
  • „Nők és férfiak mindannyian egyenrangú testvérek, az Úr jó, és mindenki üdvösségét akarja, de könyörgöm, ne tagadják meg az Egyháztól az Ő igazságát. A homoszexuális beállítottságú emberek közül sokan gyónnak, és kérik a papok tanácsát, és az egyház segít is nekik, de a házasság szentsége más téma.”
  • „A házasság szentség, és az egyháznak nincs hatalma megváltoztatni azt.”

Úgy tűnik, manapság lehetetlen közmegegyezésre jutni abban, hogy mi a család. Az is csak részmegoldás, hogy ki-ki a saját erkölcsi mércéje szerint alakítja azt, mert sokan ezzel sem elégszenek meg, hanem elvárják, hogy az ő és a közösségük által helyesnek tartott normák legyenek érvényesek mindenkire. Hiába neveli ugyanis valaki a gyermekét egy bizonyos meggyőződés szerint, ha a gyermek az óvodai, vagy iskolai közösségben más példákat lát, sőt, ott teljesen másra nevelik.

Válságban van tehát a család? Ha valaki a klasszikus családmodellre gondol, akkor igen.

Az ókori vallási iratok, törvények még a társadalmi érdekek szerint szabtak előírásokat. Manapság azonban egyre fontosabbak az egyéni szabadságjogok. Az egyén joga sok esetben felülírja a társadalmi érdeket. Tekintettel kell lenni a másságra. Senki sem szenvedhet attól, hogy ő másmilyen, mint a többség, és a többségnek számos esetben tekintettel kell lennie a kisebbségre. Mindenkit egyenlő jogok illetnek meg.

Az 1950-es években Nagy-Britanniában még elítélték a homoszexuálisokat, akik választhattak a börtönbüntetés vagy a hormonkezelés között. Manapság egyre több állam fogad el olyan hátrányos megkülönböztetést tiltó jogszabályokat, amelyek kifejezetten a szexuális irányultságot is említik a diszkrimináció kapcsán.

Csakhogy az egyén jogai mellett vajmi keveset beszélük az egyén kötelességeiről. Vajon az egyénnek mi a kötelessége a társadalommal szemben? Hol van az a pont, ahol az egyéni érdekeket alá kell rendelni a közösség érdekeinek? Ki tudja ezt a pontot definiálni? Kinek kéne definiálni? Ha manapság ki-ki nagyon tudja, hogy mihez van joga, és ezt bele is kiabálja a világba, akkor vajon azt is tudja, hogy mi a kötelessége, és ha tudja, beszél róla ugyanolyan hangosan?

Ebben az írásban rengeteg kérdés szerepel, és remélhetőleg még többet vet fel. De egy biztos: amíg a társadalmi fogalmaink – férfi, nő, anya, apa, férj, feleség, gyermek, egyén, társadalom – nem egyértelműek, addig az ezekre a fogalmakra épített családfogalmunk sem lehet egyértelmű. Mondhatják erre sokan: tehát a család az család, és kész. De félek, hogy ez messze nem ilyen egyszerű. Ennyivel nem ússzuk meg. Addig is marad a közös gondolkodás, a türelem, a jogaink, a kötelességeink és a kölcsönös(!) elfogadás.

A szerző a Szemlélek magazin munkatársa. Ha szívesen olvasna hasonló írásokat, kattintson a Szemlélek oldalára!

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a Telex véleményét. A Telexnél fontosnak tartjuk, hogy mások véleménye akkor is megismerhető legyen, ha nem értünk vele egyet. Szeretnénk, ha egy témáról az olvasóink minél több álláspontot megismerhetnének.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!