A sáskák nem születnek sprinternek vagy maratonistának, ez azon múlik, hogy mekkora családban nőnek fel

2022. január 05. – 18:25

A sáskák nem születnek sprinternek vagy maratonistának, ez azon múlik, hogy mekkora családban nőnek fel
Fotó: Yasuyoshi CHIBA / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Egyes sáskák hosszútávfutók, akár folyamatosan tíz órán át is lebegtetik a szárnyaikat, míg mások nagyon gyorsak, de hamar kifulladnak – ezt állapította meg egy új kínai tanulmány, amely szerint

A sáskák nem születnek sprinternek vagy maratonistának, ez azon múlik, hogy mekkora családban nőnek fel.

A Kínai Tudományos Akadémia kutatói a vándorló és a magányos sáskák repülési képességét tanulmányozva megállapították, hogy

  • azok a sáskák, akik társaságban töltik el gyermekkorukat, később nagy távolságra tudnak repülni, de viszonylag lassan, míg
  • a magányosan élők inkább a sprintelésben jók, de hiányzik belőlük az állóképesség.

Vagyis tömören: Népes sáskacsalád = nagy távolság, magányos sáskalét = kis távolság.

Miért van ez? A kutatók szerint a magányos sáskák egész életük során azzal vannak elfoglalva, hogy társat találjanak és elmeneküljenek a ragadozók elől, és nem kell vándorolniuk. Ezért repülési izomzatuk olyan anyagcseréhez alkalmazkodik, amely gyorsan táplál és több reaktív oxigénfajtát (ROF) termel. Ez azonban korlátozza őket abban, hogy messzire repüljenek.

Ezzel szemben egy népes, versengő csoportban a sáskáknak hosszú utat kell megtenniük, hogy elegendő táplálékot és jó ívóhelyet találjanak, ezért az anyagcseréjük az állóképességért cserébe csökkenti a sprintképességet.

A vándorló sáskák egy generáció alatt több mint kétezer kilométert tudnak rajokban repülni.

(MTI)

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!