Évezredes csillagászati rejtélyre születhetett magyarázat

Kínai és japán csillagászok egy látványos fényjelenséget észleltek az égen 1181 augusztusában. Ma már tudjuk, hogy egy szupernóva volt az, méghozzá egyike annak a kevésnek a Tejútrendszerben, amely szabad szemmel is látható volt, mielőtt hat hónappal később eltűnt volna. A később SN 1181 jelzést kapott szupernóva forrásának maradványát azonban azóta sem sikerült azonosítani, enélkül pedig azt sem tudhatjuk biztosan, hogy milyen típusú szupernóváról lehetett szó. Egy új tanulmány nemzetközi szerzőcsapata most azt állítja, sikerült meghatározni a forrást: egy ritka csillagfajtát, amely a Pa30 nevű csillagködben található – írja az Ars Technica.

A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillagok felrobbanásakor keletkező fényjelenség. Többféle fajtáját különböztetik meg aszerint, hogy mekkora és milyen csillag vagy csillagok robbanásával jön létre. Az új tanulmány szerint az SN 1181 egy viszonylag ritka, Iax nevű típusba tartozhat. Az Ia típusú szupernóvák két csillag ütközésekor keletkeznek, amelyek közül az egyik egy fehér törpe. Ez anyagot szív el a kísérőcsillagától, egészen addig, amíg olyan sűrűvé nem válik, hogy felrobban, és ezzel megsemmisül. De bizonyos esetekben ez a megsemmisülés nem teljes, hátramarad egy zombicsillag – ezekben az esetekben keletkezik Iax típusú szupernóva.

A Pa30 nevű csillagködöt 2013-ban azonosították, egy ritka csillagtípus, a Parker csillaga nevű Wolf–Rayet-csillag körül található. A csillagköd vagy nebula csillagközi porból, gázból és plazmából álló csillagközi felhő. A kutatók a por és gáz tágulásának üteméből meghatározták, hogy körülbelül ezeréves lehet. Ez pont passzol az SN 1181 korához, és mivel a korabeli jelentésekből tudni lehet a szupernóva elhelyezkedését is, és az is egybeesik a Pa30-éval, az tökéletes maradványjelöltnek tűnik.