Egy emberáldozat utolsó vacsorája – árpakása és hal

2021. július 24. – 10:46

Egy emberáldozat utolsó vacsorája – árpakása és hal
A tollundi férfi – Fotó: Christian Kober / Robert Harding Heritage / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Amikor 1950-ben, Dániában megtalálták a tollundi férfiként ismert ember holttestét egy mocsárban, azt hitték, hogy egy friss gyilkosság áldozatára bukkantak. Csak régészek segítségével derült ki, hogy nem 1950 előtt közvetlenül, hanem vagy 2400 évvel korábban, a vaskorban dobták a mocsárba, ahol hihetetlen módon szinte teljes egészében megmaradt a mumifikálódott test.

Szintén ekkor derült ki, hogy a tollundi férfit felakasztották, a nyaka körül még mindig ott volt az állati bőrből készült kötél. A testtartásából és a lecsukott szemeiből arra következtettek, hogy emberáldozat miatt akaszthatták fel, nem pedig bűnözőként végezték ki.

Az emberáldozat elméletét egy majdnem hetven évvel a megtalálása után, 2019–20 között elvégzett újabb kutatás is alátámasztja, újra megvizsgálták ugyanis a tollundi férfi gyomrának és beleinek tartalmát. Ez 1950-ben is megtörtént, azóta viszont annyit fejlődött a tudomány, hogy a dán Silkeborg Museumnál érdemesnek tartották újra elvégezni a vizsgálatot, ami érdekes eredményeket hozott.

A tollundi férfi mocsárban mumifikálódott holtteste a silkeborgi múzeumban – Fotó: Christian Kober / Robert Harding Heritage / AFP

A július 20-án, kedden ismertetett eredmények szerint a férfi utolsó vacsorája (ebédje?) árpából, lenből és lapulevelű keserűfűből álló zabkása, illetve hal volt – utóbbit az 1950-es vizsgálat során nem is tudták kimutatni. Az most sem biztos, hogy a halat belefőzték-e a kásába, vagy külön, amellé fogyasztotta-e a férfi. A kulcs a keserűfű jelenléte. Ez gyakran nő az árpamezőkön az árpa mellett, de már a vaskori Dániában is általában eltávolították az árpa mellől. Mivel a férfi gyomrában a keserűfű olyan részeit – például a magvait – is megtalálták, amiket a cséplés során korábban eltávolítottak az árpa mellől, gyanítható, hogy szándékosan tették vissza a felesleges növényi maradványokat a férfi ételébe. (Összesen egyébként csaknem 20 különböző növény maradványát találták meg a férfi gyomrában és beleiben, de többségük 1%-nál kisebb részt tett ki, így ezek alighanem nem valódi alkotóelemei voltak a recepteknek.)

Az NBC Newsnak nyilatkozó Miranda Aldhouse-Green, a Cardiff Egyetem professzora szerint a keserűfű jelenléte utalhat arra is, hogy vagy tudatosan akarták megalázni az áldozat előtt álló férfit azzal, hogy valami gusztustalant adnak neki enni, vagy azt jelezheti, hogy a közösség, amiben élt, lecsúszóban volt, és egyre romlottak az életkörülményeik, illetve az elfogyasztható alapanyagok minősége. A megalázottságot erősítheti Aldhouse-Green szerint az is, hogy nem eltemették, hanem mocsárba dobták a férfit.

A friss vizsgálat során kiderült az is, hogy az ételt agyagedényben készítették el, illetve, hogy a férfinek több parazitája is volt. Emellett több fertőzése alapján arra következtetnek a kutatók, hogy a férfi rossz higiéniai körülmények között, állatokhoz közel, friss, tiszta víztől viszont távol élhetett.

A tollundi férfi utolsó étkezésének tartalma: 1. árpa, 2. lapulevelű keserűfű, 3. lenmag, 4. szulák keserűfű, 5. homok, 6. magvas gomborka, 7. fehér libatop, 8. mezei csibehúr, 9. tarka kenderkefű, 10. mezei árvácska – Fotó: Museum Silkeborg

Az 1952-ben, a Koppenhágától északnyugatra elterülő lápban megtalált grauballei férfiről szintén azt gyanítják, hogy emberáldozat lehetett, és az ő gyomrában is találtak cséplési hulladék maradványait.

A tollundi férfi testét a silkeborgi múzeumban, üvegvitrinben kiállítva meg is lehet tekinteni.