Bár az MTI híre Londonból érkezett, nem brit, hanem egy Ivan Rektor nevű cseh kutató tette a felfedezést.
Képzelje el, hogy éppen komoly műtét előtt áll, erre odajön egy Ivan Rektor nevű cseh kutató, és mindenféle zenét köt önre, hogy megvizsgálja, az epilepsziás betegek agyába beültetett kisagyi elektródákon milyen kisülések következnek be. Hát, alighanem sokan nem örülnének ennek a kísérletnek.
A Rektor vezetéknévről olvasva muszáj felidéznem egy műegyetemi legendát, amely szerint Rados Gusztáv, a Műegyetem neves rektora egyszer így kezdte a beszédét: „Rados rektor vagyok, műegyetemi Gusztáv.” (Lehet, hogy az anekdota nem igaz, írásos nyomát nem találtam.)
Na de vissza a zenéhez! Az Európai Neurológiai Akadémia 7. virtuális kongresszusán történt a nagy bejelentés. A csehországi Brnóban lévő Masaryk Egyetem és Szent Anna Kórház Epilepsziás Centrumának professzora, Ivan Rektor vezette kutatócsoport összehasonlította egy Mozart-szonáta és Haydn 94. G-dúr szimfóniája hallgatásának hatását, miközben mérte az agytevékenységet műtét előtt álló epilepsziás betegek agyába beültetett kisagyi elektródákkal – olvasható a Medicalxpress.com orvostudományi hírportálon.
Az osztrák zeneszerző híres, két zongorára írt szonátájának (k448) hallgatása 32 százalékkal csökkentette az epileptiform kisüléseket. Ezek az agyi elektromos hullámok okozhatják az epilepsziás rohamokat, amelyek ideiglenesen hatással vannak az agy működésére.
„Meglepetésünkre jelentős különbségek mutatkoztak a két zenemű hallgatásának hatásai között. Mozart 32 százalékkal csökkentette az epileptiform kisüléseket, miközben Haydn szimfóniája 45 százalékkal növelte.”
Aki össze akarja a két zenemű hatását hasonlítani, találtunk mindkettőből egy-egy 24 perces verziót.
Az orvosok kimutatták azt is, hogy a férfiak és a nők agya különbözőképpen reagál a két zeneműre. Haydn zenéje elfojtotta a kisüléseket a nőknél, a férfiaknál azonban növelte. A zenemű akusztikus sajátosságai, mint a ritmus, a dinamika és a hangzás azt mutatta, hogy ezek a sajátosságok másként hatnak a férfiakra és a nőkre.
„Hisszük, hogy Mozart zenéjének akusztikus jellegzetességei hatnak az agyhullámokra, amelyek felelősek az epileptiform kisülésekért”
– magyarázta Rektor professzor.
Korábban kutatók azt feltételezték, hogy az epilepsziában a Mozart-hatást a zene érzelmi hatásai váltják ki, mivel dopamin, boldogsághormon szabadul fel a zenehallgatáskor.
A szakemberek úgy vélik, hogy eredményeik megnyithatják az utat a személyre szabott zeneterápia előtt, amelyet az epilepsziás rohamok megelőzésére, kontrollálására fejlesztenek ki, és további kutatásokat tartanak szükségesnek a zene agyra gyakorolt hatásáról.