Új év, új telefonok! A Samsung március közepén mutatta be az idei középkategóriás A széria új darabjait. A bemutatót arra húzták fel, hogy a Galaxy A-s telefonok awesome-ok (királyok), de a készülékek tesztelésekor ez a jelző speciel nem jutott volna magamtól eszembe.
Inkább azt lehet róluk elmondani, hogy az árukhoz képest tök jó telefonok, és egy hétköznapi felhasználó számára a félmilliós csúcstelefonok teljesítményét kapargatják.
Idén három modellel támad a Samsung: az A52 4G-s és 5G-s változatával, valamint a los gigantos A72-essel. Az A52 6,5, az A72-es pedig 6,7 hüvelykes, tehát papíron nem nagy a különbség, de a telefonokat a kezemben tartva azért bőven érezhető volt. Az biztos, hogy mindhárom elég nagy, nekem már kényelmetlenül. Ha a telefonok mérete tovább nő, lassan kinövik a férfiak zsebeit is.
Persze ennek megvan az előnye: kényelmes rajtuk utazás közben videót nézni, és görgetni sem kell annyit. Ha már görgetés, itt meg is említek egy olyan kunsztot, ami speciel lenyomja a legújabb iPhone-okat is: mindhárom telefon kijelzője képes 90 Hz-es képfrissítésre, sőt, az 5G-s A52-es 120 Hz-et is tud. Ez addig nem tűnik fontosnak, amíg az ember meg nem tapasztalja, milyen csodálatos kétszer olyan simán görgetni, mint amit megszokott. Olyan, mint egy földúton haladó ökrösszekérből átülni egy fullextrás Volvóba, és ráhajtani egy vadonatúj autópályára.
A fura az, hogy ez csak az egyik A52-esbe került bele, a nagy tesó A72-es csak 90 Hz-en frissít.
A kijelzők egyébként a szokásos Super Amoledek, papíron 800 nit fényerővel. Ezt speciel nem mértem le, de az biztos, hogy nem okozott problémát verőfényes napsütésben emaileket olvasni rajtuk. A telefon szépen jeleníti meg a színeket, minden szuperélénk. Emellé került szemkímélő mód is, ami kiszűri a kék fényt, és a környezetünkhöz igazítja a fényerőt. Ez az elején elég feltűnő volt, de hamar meg lehet szokni. A szemem amúgy sem szokott fájni a képernyőbámulástól, ezért nem tudom, hogy valóban megkímélte-e a világát.
A telefonok egyébként határozottan jól össze vannak rakva, bár műanyaggal vannak borítva, ugyan nem gagyi-kopogóssal, de azért mégis csak műanyaggal. A kijelző előlapi kamerája káva nélkül ül a képernyő tetején, ez hozzájárul a letisztult, futurisztikus külsőhöz. Gombok csak a telefonok jobb oldalán vannak, és a dizájn legjellegzetesebb eleme a hátlapon található kamerasziget. Mivel eléggé kitüremkedik a hátlapról, kíváncsi vagyok, hogy lesz-e olyan fenegyerek, aki tok nélkül akarja majd használni valamelyiket.
Az azonos külső szinte teljesen ugyanolyan belsőt takar
Több grafikusan megterhelő játékot is kipróbáltam a telefonokon, itt is kicsit erősebbnek éreztem az 5G-s modellt. Ez azért is lehet, mert egy hangyányit erősebb chipset van benne (Snapdragon 720G helyett 750G). A mindennapi használatban ennek nem volt különösebb jelentősége, ritkán éreztem csak, hogy a sima A52-es lassabb. Játék közben egyébként nem melegedtek fel a telefonok, jól bírták a strapát. Itthon mindegyik 128 GB memóriával és 6 GB RAM-mal kapható. Azzal azért egyiket se vádolnám, hogy túl gyors, de akit hidegen hagynak a csúcskategóriás telefonok, az valószínűleg elégedett lesz.
Ez csak személyes vélemény, és semmi köze a készülékek teljesítményéhez, de a Samsung rajzolt ikonjai nekem továbbra is játéktelefonos hangulatot keltenek. Ehhez társulnak az elérhető színek: fekete, fehér, kék és lila. A kékről azonnal Mickey anutájának lakókocsija jut eszembe a Blöffből, de egyértelmű, hogy a színes hátlapokkal a fiatalabb vevőket célozzák. Az A72-est királykék színben kaptuk kölcsön tesztelésre, és egyáltalán nem nézett ki rosszul.
A hátlapi szigetre négy kamera került: egy 64 megapixeles főkamera, egy 5 megás makró- és egy 12 megás ultraszéles látószögű, valamint az A52-esbe egy 5 MP-s mélységérzékelő kamera, az A72-esbe pedig egy 8 megás telefotó kamera. A főkamerák és a telefotós kamera optikai képstabilizátort is kapott. Az előlapra egy 32 megapixeles kamera került. Ha valaki nem túl magabiztos, akkor a fotózáshoz segítségül hívhatja a Samsung mesterséges intelligenciáját. 30 beállításcsomag között válogathatunk, és a telefon felismeri, hogy például épp embert, házat, kutyát vagy palacsintát próbálunk fényképezni. Aki nem szereti állítgatni a beállításokat, jobb, ha felkészül a Samsung klasszikusan vidám, már-már rajzfilmes színeire. Egy bordóra festett falból simán képes narancssárgát csinálni, viszont az éjszakai képek (amiket úgy készít, hogy lő egy tucat képet, és abból rakja össze a véglegest) olyan részletgazdagok és világosak, mintha késő délután készültek volna a lemenő nap fényében.
Megnéztem, milyen képet csinál ugyanott, ugyanakkor egy iPhone 12-es, amiről kiderült, hogy még szabadabban bánik a fénnyel. Mindkét kép 20:45 körül készült.
A telefont könnyű kezelni, és logikus a kezelőfelület. Működik a kétkoppos lezárás és feloldás, jobb felül pedig megtalálható a rejtett mappa, amibe gyakran használt alkalmazásokat pakolhatunk, hogy gyorsan elérjük őket. Arccal és ujjlenyomattal is fel lehet oldani a készülékeket, de ezek nekem kicsit lassúnak tűntek, és eléggé megbízhatatlanok voltak.
A telefon alján található egy USB-C-s bemenet, egy lassan veszélyeztetett fajjá váló jackdugó, egy zajszűrős mikrofon és a hangszóró. Az új A szériás telefonok nemcsak jóval hangosabbak lettek, hanem sztereó hangszóró van bennük (egy alul, egy pedig a telefon tetején, amit klasszikusan telefonálásra használunk). Nem mondom, hogy koncertélményt nyújt, de ha nincs kéznél hangszóró, és okvetlenül hangosan akarunk zenét hallgatni, akkor nem élvezhetetlen, amit ezek a telefonok nyújtanak. Rövid ideg egészen szórakoztató, hogy kiterjesztett valósággal rajzolgatni lehet videózás közben, animált állatfejet adhatunk a fényképezett és videózott embereknek.
Hogy ez mind működjön, a kisebb telefonokba 4500, a nagyobba 5000 mAh-s akkumulátorok kerültek. Normális használat mellett valamivel több mint egy napig bírták a terhelést, de ennél többre nem feltétlenül hivatottak. Használ rajtuk a 25 W-os gyorstöltő, de egyrészt erre alkalmas töltőfej nem jár hozzá, másrészt vezeték nélküli töltést nem tudnak.
A Samsung az A szériával azokat célozza, akik csúcstelefont akarnak, de nem akarják rákölteni két havi fizetésüket. Ez szerintem sikerült is, hétköznapi használatra teljesen jók voltak. A méretük miatt nehezen barátkoztam meg velük, és érezhetően lassabbak voltak, mint bármelyik Galaxy S21-es, de ahogy a legtöbb ember számára az 5G hiánya nem egy óriási érvágás, úgy a többi csúcstelefonba rejtett funkció sem fog igazán hiányozni. A 4G-s A52-es 140, az 5G-s (a három közül a kedvencem) 170, az A72-es pedig 175 ezer forinttól indul majd. Ha az 5G nem is, a 120 Hz szerintem megéri azt a plusz 30 ezret. Hogy ez olcsó vagy drága, az nézőpont kérdése, mindenesetre a kanyarban sincs mondjuk egy 550 ezer forintos, fullextrás S21 Ultra vagy egy 612 ezres iPhone 12 Pro Max mellett.
Az lehet, hogy nagy vonalakban majdnem ugyanazt tudják, mint a zászlóshajók, de ezeknél a telefonoknál az igazi kérdés az lesz, hogy vajon hány évig tudják ugyanazt a teljesítményt nyújtani.