Oroszország is termelt olyan filmet, ami a saját borzasztó múltjáról szól

2022. július 9. – 20:57

Oroszország is termelt olyan filmet, ami a saját borzasztó múltjáról szól
Forrás: International Film Festival Karlovy Vary

Másolás

Vágólapra másolva

2022-ben képtelenség orosz filmet vákuumban nézni, főleg egy olyan város filmfesztiválján, aminek a turizmusát javarészt gazdag oroszok adják. A Karlovy Vary-i filmfesztivál (KVIFF), sok más filmes eseményhez hasonlóan pár hete bejelentette, hogy ugyan bojkottálni nem fognak orosz filmeket, de nem fognak vetíteni olyasmit, amihez az orosz államnak is köze van.

Június végére ez az elv is megdőlt, ugyanis a műsorban bejelentették a Volkonogov kapitány megszökött (Капитан Волконогов бежал) című, a velencei filmfesztiválon debütált filmet, amiben orosz és észt finanszírozás mellett az orosz kulturális minisztérium is hozzátette a magáét. Karlovy Varyban ez egyetlen orosz film a felhozatalban, míg négy ukrán filmet is vetítettek, fikciók mellett például a Mariupol 2 című dokumentumfilmet, ami a kelet-ukrajnai város pusztítását dolgozza fel.

A Volkonogov kapitány szerepeltetése pont az előbbi ukrán filmek készítőit késztette arra, hogy nyílt levelet írjanak a fesztivál szervezőinek, miszerint ezzel az orosz propagandagépezetnek felületet adnak Európában, a cseh fesztivál pedig „elvonja a nemzetközi közösség figyelmét a Ukrajna ellen elkövetett háborús bűntettekről.” A KVIFF vezetősége szintén egy nyílt levélben válaszolt, hogy megértik az ukrán filmesek érveit, de visszautasítják a kijelentést, miszerint bármiről is elvonná a Volkonogov kapitány a figyelmet.

Az orosz filmet pontosan azért választották ki, mert úgy gondolják, hűen visszaadja azt a hangulatot, amit egy despotikus uralkodó tud teremteni a közvéleményben azzal, hogy szándékosan, ideológiai alapon a rendszer ellenségeinek kiált ki embereket, ezeket az embereket megsemmisíti, ez pedig egy nemzeti tragédiához vezet. „Mi úgy tekintünk a Volkonogov kapitány megszökött-re, mint egy indirekt, de nagyon határozott kritikája a jelenlegi orosz rezsimnek.” A vetítések megmaradtak, a sajtóvetítések előtt fémdetektorokkal vizsgálták át a termeket, szerencsére nem találtak semmit.

Forrás: International Film Festival Karlovy Vary
Forrás: International Film Festival Karlovy Vary

Aki pedig beült a Volkonogov kapitány megszökött című filmre, az hiába láthatta az orosz kultúrminisztérium logóját a film előtt, tényleg egy roppant lehangoló, semmiképpen sem dicsőítő képet láthatott arról, hogy milyen nyomasztó is volt a harmincas évek elnyomásában élni. Abban az elnyomásban, amiből a címbeli Volkonogov kapitány (Jurij Boriszov) meg akar szökni. A kopasz, rendkívül divatos színes bomberdzsekit viselő kapitány a titkosszolgálatok verőembere, akinek az a feladata, hogy kihúzza az ártatlan emberekből a beismerő vallomást.

Egyszer azonban átkattan benne a lelkiismeret, és menekülni akar az államapparátusból, méghozzá egy rakat aktával. Az aktákban olyan emberek információi vannak, akiket ártatlanul végeztek ki – Volkonogov feltett szándéka pedig az, hogy legalább az egyik áldozata hozzátartozója megbocsásson neki. Volkonogov aztán elindul Szentpétervár utcáin, hogy igazságot szolgáltasson magának, miközben az egykori munkatársai loholnak a nyomában. Hiszen egy igazságot szolgáltató titkosszolga-verőembernél nem nagyon van veszélyesebb elem a rendszerre nézve.

A Volkonogov kapitány megszökött nem egy akciófilm, pedig akár lehetne az is – Jason Bourne-t is hasonló motivációk hajtották, amikor Moszkvában egy volt áldozatának családját kutatta fel, bocsánatért esedezve. A szentpétervári bűnbánó viszont elkerül verekedéseket, lövöldözéseket, üldözéseket. Szentpétervár utcái úgy néznek ki, mintha a világ totális megsemmisülése után keresné a túlélőket, és csak összetört embereket találna a kapitány – van olyan hozzátartozó, aki megőrült, van, aki alkoholista lett, van olyan, akit annyira megcsavart a rendszer, hogy nem tudja, a fiatal kapitány most próbára teszi, vagy tényleg azt közli vele, hogy a fiát hosszú kínzás után kivégezték. A házak romosak, az udvarokat mintha lebombázták volna, az ipartelepek mint a Radírfej lázálmai lennének.

Egy lázálmot a film megenged a főszereplőnek is, a küldetését egy tömegsírból kimászó bajtársa adja neki, a bűntudatát pedig az testesíti meg, hogy néha a belei kiszakadnak a testéből. Vannak dolgok, amik csak lázálomnak tűnnek, de nem azok: Szentpétervár felett egy óriási léghajó lebeg, azzal a felirattal, hogy 1938.

Volkonogov visszaemlékezéseiből megismerjük azt is, hogy milyen élet volt az állambiztonságnál: mintha A tanú jeleneteit látnánk véresen komolyan, csak Dr. Kotász felbukkan az udvaron, beröffenti az ott álló traktort, hogy valami elnyomja a hangokat, és futószalagon, professzionális fejlövésekkel végzi ki az ártatlanokat. A kapitány felettesének irodája szalmával van beborítva, hogy felfogja a vért, de a látványtól istálló jellege is van, ahol az emberségnek nincsen helye. Egy magasrangú tiszt el is mondja, sőt, egyenesen a rendezők (Natasa Merkulova és Alekszej Csupov) kamerájába, hogy az ő feladatuk megkeresni a problémás embereket, és eltávolítani őket; a Szovjetunió egy jogállam, tehát meg kell találni a bűnt, amihez a büntetés már előre megvan. A tisztogatás annyira eredményes, hogy már az állambiztonságnál is kevesen vannak, valaki hiába hibázik, bosszúból sem lehet megölni, mert nincsen, aki végezné a dolgát.

Forrás: International Film Festival Karlovy Vary
Forrás: International Film Festival Karlovy Vary

A KVIFF szervezői igazat szóltak, a Volkonogov kapitány megszökött tényleg azért figyelemreméltó, ahogy bemutat egy nemzetet, ami megroggyan attól, hogy valaki diktatórikusan próbál rendet tenni, minden értelmezhető ok nélkül – és milyen eszköz volt ehhez az NKVD. A cselekménye már egy fokkal kevésbé érdekes, a főszereplője gyakorlatilag ugyanazokat a helyzeteket éli át újra és újra, várja a bocsánatot, de csak egy szilánkosra tört sorsot talál. Ezek a sorsok pedig másodsorban emberiek, inkább típusok, akik az elnyomás különböző fajtáját testesítik meg, így sosincs az, hogy igazán empatizálni tudunk velük.

De empátia nélkül is van mit nézni benne: a fantasztikus jelmezek, amiktől az NKVD tisztjei technós skinheadeknek öltöznek, a nyomasztó kulisszák, és néhány furcsa, emlékezetes kép feledtetni tudja a sablonos, tüdőbeteg gonoszt, vagy azt, hogy igazából egy olyan embert követjük, aki nem biztos, hogy egyáltalán megérdemelné a feloldozást azért, amit tett. Kérdés, hogy meg lehet-e bocsátani bárkinek, aki hasonlóban részt vett.

A Volkonogov kapitány megszökött premierje a 2021-es velencei filmfesztiválon volt. Mi a Karlovy Vary-i fesztiválon láttuk. Magyar bemutatója egyelőre nincsen.

Kedvenceink
Csatlakozz a csoportunkhoz!