A dili francia pápája megint elemében van

2022. július 7. – 05:05

frissítve

A dili francia pápája megint elemében van
Forrás: IMDB

Másolás

Vágólapra másolva

Nagyon el vannak idén kényeztetve azok, akik két pofára szokták zabálni a kis költségvetésű, szürreális francia vígjátékokat (és persze el tudnak jutni európai filmfesztiválokra), ugyanis ezek nagymestere, az egykor Mr. Oizóként alkotó Quentin Dupieux pár hónap leforgása alatt kettő darab filmet is kicsapott a diliasztalra. A szuper Incroyable mais vrai februárban ment először a berlini filmfesztiválon, az időutazó féregjárattal ellátott családi ház történetéről itt írtam korábban azt, hogy Dupieux legsikerültebb filmje, mert sikeresen egyesítette a mindennapok hülyeségeit azzal a fajta fantasztikummal, amit leginkább sci-fikben szokott látni az ember, de a két témát úgy tudta egyensúlyban tartani, hogy a marhulás alatt nem veszett el az ember.

Pár hónappal Berlin után pedig Cannes-ban már érkezett is a következő, a Fumer fait tousser, ami magyarul annyit tesz, hogy A dohányzás köhögést okoz, amiben ez a fúzió annyira nem működik, mint az előző filmjében (ami egyébként a legnagyobb francia mozisikere lett több mint 270 ezer eladott jeggyel), de ez még nem jelenti azt, hogy nem lehet fuldokolva röhögni rajta.

Most is leírom: Dupieux filmjei általában annyira jók, amennyire az ötletei. A Fumer fait tousser ötlete a következő: szuperhősök elvonulnak egy csapatépítőre, ahol egymást próbálják riogatni rémisztő történetekkel. Mivel Dupieux filmjéről van szó, a szuperhősök csapatát úgy hívják, hogy Tabac Force, a szupererejük pedig abból áll, hogy különböző káros anyagokat tudnak kibocsátani a kezükből. A nevük is ilyen, az egyikőjük Nikotin, a másik Ammónia, a harmadik Higany, és így tovább.

A Tabac Force és két lelkes rajongó – Forrás: KVIFF
A Tabac Force és két lelkes rajongó – Forrás: KVIFF

Nagyjából úgy öltöznek, mint a Power Rangers, csak színkódok nélkül, a film elején pedig éppen óriási harcban vannak egy nagyra nőtt teknőssel. Amikor a kung-fu nem válik be, akkor elhatározzák, hogy rákot adnak neki, úgyhogy egyszerre öten megmérgezik. A teknős felrobban. Főnökük, egy Didier nevű patkánybáb, aminek a szájából valami azonosítatlan trutyi folyik, megdicséri őket, de kiad egy figyelmeztetést is, miszerint a Tabac Force csapatszelleme megcsappanóban van, úgyhogy kiutal nekik egy hét együttlétet.

Ez a körítése a Fumer fait tousser-nek az, ami kevésbé működik, van valami borzasztóan avíttas abban, ha béna sci-fi-filmek és -sorozatok jellemzőiből csinálnak viccet, bármi is csinálja. A hetvenes évek sci-fijei, a már emlegetett Power Rangers, néha a régi Star Trek vagy a Pirx kapitány már évtizedekkel ezelőtt ósdivá vált anélkül, hogy valaki külön felhívta volna erre a figyelmünket. Dupieux munkássága alapján egyértelmű, hogy őszintén imádja a hetvenes éveket – az új filmje zenéjének nagy részét az abban a korban aktív Mort Garson szerzeményei szolgáltatják –, de erről a műfajról nehéz bármit elmondani.

A Fumer fait tousser ott viszont rakétaként lő ki, amikor előáll az igazi farbával: hogy a szuperhősök sztorija valójában csak egy ürügy, hogy más, klasszikus Dupieux-sztorikat meséljenek a szereplői, többek között egy grill-lapon piruló barrakuda is. A különálló sztorik csodálatosak: az egyikben két nyaraló pár (többek között a rendező visszatérő színésznője, Adèle Exarchopoulos) talál a víkendházban egy úgynevezett gondolkodó sisakot, ami a használóját arra serkenti, hogy csak magára és a saját elméjére figyeljen, csak ez éppen nem várt fordulatokkal jár. Egy másikban pedig egy faipari melós beleragad egy darálóba, és hát semmi sem úgy sül el, ahogy kellene.

Ezek a fésületlen, a valóságból táplálkozó rövidfilmek már pontosan belejátszanak Dupieux erősségébe, hiszen olyan félelmeket dolgoznak fel (félelem a saját agyunktól vagy az ipari balesettől), amikkel lehet azonosulni, de olyan formában, hogy a lehető legbizarrabb végeredmény süljön ki belőlük. Főleg amikor az éppen sülő barrakuda mesél.

Dupieux iszonyatos tempóban ontja magából a filmeket, négy év alatt összesen ötöt, sokkal egyenletesebb színvonalon, mint a filmrendezői karrierjének elején. Csak tartsa meg ezt a jó szokását, hátha valamelyik majd átüti a magyar forgalmazók ingerküszöbét is, és magyarországi moziban is lehet majd látni egyet-kettőt.

Sajnos a filmnek még nincsen előzetese, csak jelenetek, itt van egy:

Kedvenceink
Csatlakozz a csoportunkhoz!