2021. december 30. – 15:09
Vannak olyan társasjátékok, amikkel 6-8 órán át elmélyülten játszik négy-öt ember, aki előtte
alaposan átolvasta a kétszáz oldalas szabálykönyvet, a szilveszteri bulikon jellemzően nem ezek
kerülnek elő. A partijátékok lényege, hogy nem a logikára és nem is a bonyolult szabályokra helyezik a hangsúlyt, hanem a közösségi élményre. A jó partijátékot sokan (akár tízen is) játszhatják, a szabályok rövidek és egyszerűek és garantált, hogy sokat fogunk röhögni akár saját magunkon is. Összegyűjtöttünk párat és a szabályok bonyolultsága szerint tettük csökkenő sorrendbe őket. Az elsők még rendes táblás játéknak hatnak, az utolsók szabálya két mondat.
Ha bárki szerette volna kipróbálni milyen lehetett román vámosnak lenni a nyolcvanas években,
megteheti a Notthingham bírája játékban. Felváltva más lesz a bíró, aki ellenőrizheti a városba érkező árusok szekereit. A szekereinket egy kis tasak jelképezi, amibe maximum öt kártyát rakhatunk, a kártyákon lehet a négy legális termék valamelyike vagy csempészáru. Mielőtt az inspekcióra megtörténne, az árusnak be kell jelentenie, hogy hány és miféle holmit visz, de nottinghami törvények szerint egy szekéren csak egyféle áru lehet. A bíró dönt, hogy
megvizsgálja-e a szekeret, azaz kinyitja-e a tasakot vagy sem. Ha kinyitja, de az volt benne, amit az árus mondott, akkor ő fizet büntetést, ha viszont a vámárunyilatkozat és valóság nem fedte egymást, a kereskedőnek kell fizetnie. Igazán érdekesség az teszi a dolgot, hogy a bíróval nyugodtan egyezkedhetünk, megvesztegethetjük, tehetünk számára csábító ajánlatokat. Ha igazán keményen játszunk, akkor nem csak azért fizetünk, hogy minket ne nézzen meg, hanem akár azért is, hogy mást igen, vagy éppen olyan dolgot ígérünk neki a kis tasakból, ami nincs is benne és akkor a bíró hoppon maradt. A játék végén a sikeresen a városba juttatott dolgokért kapunk pénzt (a csempészáruért sokat) és az is kap extra aranyakat, aki valamelyik árufajtából a legtöbbet hozta be. A játék akkor igazán jó, ha mindenki bátran blöfföl, fenyeget és alkudozik, egy dolgot nem szabad, túlságosan komolyan venni és megsértődni az átvágásokon.
Sok évvel ezelőtt jelent meg az Igenis, Sötét Nagyúr című játék, amiben egy elbukott küldetés után próbálták a goblinok megúszni a gonosz varázsló haragját. Ugyanebbe a világba tér vissza a Kragmortha című játék, de ebben a Sötét Nagyúr könyvtárában garázdálkodó manókat játszhatunk. Lapok teszik lehetővé, hogy mozgassuk a saját manónkat vagy éppen a gonosz varázslót, a mozgást bonyolítja, hogy ha valakit meglökünk, az odébbcsúszik, akár egész láncreakciókat beindítva. Ha valaki találkozik a Sötét Nagyúrral, vagy azért, mert más mozgatta azt az ő mezőjére vagy mert nekilökték, kap tőle egy lesújtó pillantást. Ezeket kártyákon kapjuk, amik mindenféle fizikai korlátozást jelentenek a játék végéig, ökölbe kell szorítanunk például a kezünket, vicsorítva kell tartanunk a szánkat vagy éppen a kártyalapot a fejünkön kell egyensúlyoznunk. Ha nem tartjuk be akár csak egy pillanatra is, és ezt a társaink észreveszik, újabb büntetés lesz a részünk. A könyvtár sarkában áll a varázsló asztala, mindenki ide
akar eljutni, mert innen olyan varázskönyvek lophatók el, amik megkönnyítik a helyzetünk, akár el is törlik valamelyik átok hatását. A játék addig tart, amíg valaki össze nem gyűjt négy lesújtó pillantást, de addigra már nem nagyon lesz olyan, aki valamit nem kapott volna. Ha az ember elég komolytalan ahhoz, hogy komolyan vegye a büntetéseket, nagyon vicces játék a Kragmortha.
A Konyec konyha játékban nincs kevesebb szabály mint a korábban emlegetettekben, de itt egy app gondoskodik arról, hogy ne kelljen a szabálykönyvet lapozgatni. Az app egyébként is fontos része a játéknak, ez ugyanis a darálógép, amiben a Vörös Hadsereg számára készíthetjük a vacsorát. Ha levonjuk a vicces (néha vicceskedő) témát a játékról, akkor egy izgalmas színkeverős feladványt kapunk. A kezünkben levő lapokon látható színekből kell kikevernünk azt, amit az app mutat, mégpedig úgy, hogy a lapot a telefon kamerájának mutatjuk meg. A lényeg, hogy a játékosok egymásnak nem mutathatják meg a lapjaikat, csak beszélhetnek róla és mindenkinek be kell valamit dobnia a közösbe. Az egyeskártyákon egy mérgezési értéket is találunk és arra is figyelnünk kell, hogy a koszt ne legyen túl mérgező, hiába lenne a legjobb egy kanna benzin a megfelelő színhez, ha azzal már halálossá válna a koktél, meg kell elégednünk egy kis homokkal helyette. A játékban egy kampányt is kapunk, újabb és
újabb kártyákkal és érdekes szabályokkal, ahogy a frontról egészen a Kreml konyhájáig vezethet a karrierünk. A játék egyszerre tud kihívás és kifejezetten vicces is lenni, ez az az egyensúly, amire a legjobb partijátékok képesek.
Mifelénk paraszt-Activity néven ismert az a játék, amin a Time’s Up – Party alapul. A lényeg, hogy két csapat játszik, az aktuális játékos felhúz egy lapot és azon található szót próbálja elmagyarázni a többieknek, a cél, hogy fél perc alatt minél többet, a fél perc leteltével jön a másik csapat egy játékosa és így tovább, amíg el nem fogy a pakli. Ezután kezdődik a második kör, amiben nem lehet hosszasan magyarázni, csak egyetlen szóval lehet utalni arra, hogy mi van a lapon, a harmadik körben pedig már csak mutogatni lehet. Mivel addigra már mindenki ismeri a lapokat, tudja, hogy mi a választék a dolog sokkal gyorsabban és pörgősebben megy, mint a klasszikus Activityben, és hamarabb véget is ér egy játék, ami után persze rögtön jöhet a következő. Nincs feltétlenül szükség az előre megírt kártyákra, akár úgy is lehet játszani, hogy cetlikre ír fel mindenki pár szót és azok mennek körbe, de olyankor persze a sajátját mindenki ismeri előre.
A partijátékok egyik állócsillaga a Cards Against Humanity nevű játék, amiben kártyákból lehet vicces kifejezéseket összerakni. Ugyanezt a receptet követi a Bumm! is a győztes csapaton ne változtass elven. Egy játékos húz egy piros lapon, amin valamilyen kifejezés van, de egy két helyen hiányosan. Például az szerepel rajta, hogy Jobb ma egy ___, mint holnap egy ___. A többiek a kezükben levő szürke kártyák közül javasolnak vicces kiegészítéseket, aztán eldöntik, hogy melyik a legjobb, például az, hogy Jobb ma egy hasmenés, mint holnap egy High School Musical. Persze a dolog attól lesz valóban vicces, hogy a kártyák nagy része durva, nem PC vagy frivol. Abban, hogy minden percében élvezzük segít némi alkohol, de egy-két sokáig emlegetett összeállítás mindig összejön.
Akár harmincfős buliban játszható és pdf formájában ingyen letölthető a Two Rooms and a Boom nevű partijáték, amit ki kell nyomtatni és jó sokat vagdosni hozzá. Az alapfelállás egyszerű, van egy kék és egy piros csapat, a kék csapatban valaki az elnök, a piros csapatban valaki a merénylő. A játék elején a játékosok véletlenszerűen két szobába mennek. Pár perc elteltével mindkét szobából átküldenek pár (a játékosok számától függ, hogy hány) embert a másik terembe, hogy kiket, azt a demokratikusan megválasztott szobaparancsnok dönti el. Három forduló után, ha a merénylő és az elnök ugyanabban a szobában volt, a pirosak nyertek, ha külön, akkor a kékek. Egyszerűnek tűnik, de mégis szuperizgalmas lehet a játék. Az elnök mindenképpen szeretne barátokat találni, de mi van, ha pont a merénylőnek mondja el, hogy ő a célpont. Ha tíznél többen játszanak érdemes a további szerepeket is alkalmazni, így még izgalmasabb és alkalom adtán kaotikusabb is lehet a játék.
Végezetül itt egy szuper egyszerű, de nagyon szórakoztató parti – vagy akár kocsmajáték az Igen – Nem – Banán. Kell hozzá három kártyalap, cetli vagy söralátét, az egyik az Igen, a másik a Nem, a harmadik a Banán. A három játékos húz egyet, aki az Igent húzta, az megmutatja a többieknek, ő lesz a választó. A célja, hogy a Banánt válassza, ha sikerül, ők ketten nyernek, a Nemet húzó játékos veszít, ha viszont a Nemet választja, az a játékos nyer, az Igen és a Banán veszít. Természetesen a két játékos nem mutathatja meg a lapját, meg kell győznie a választót, hogy vele jár jól. A játék előnye, hogy a bulik előrehaladottabb pillanataiban is jól játszható.
A játékokat a Reflexshoptól (https://reflexshop.hu/) és a Delta Visiontől
(http://www.deltavision.hu/) kaptuk kipróbálásra.