Hugh Jackman új filmje arról szól, milyen cudar dolog emlékezni, főleg ennél sokkal jobb filmekre

2021. augusztus 20. – 11:19

Hugh Jackman új filmje arról szól, milyen cudar dolog emlékezni, főleg ennél sokkal jobb filmekre
Thandiwe Newton és Hugh Jackman az Új múlt című filmben – Fotó: InterCom

Másolás

Vágólapra másolva

Ahhoz képest, hogy az Új múlt című sci-fi arról szól, hogy mennyire ragaszkodnak az emberek a fontos emlékeikhez, egyet sem képes létrehozni az emberben. Csodás alapötlet, érdekes világ, egy olyan történettel, amit százszor láttunk lejátszódni a szemünk előtt, mintha mi is csak újranéznénk a saját memóriánkat más, sokkal jobb filmekről.

Pedig mennyire jól megalapoznak neki: az Új múlt egy olyan jövőben játszódik, ami nagy valószínűséggel az emberiségre vár. A sarkvidéki jég elolvadt, ezért még a legszárazabb amerikai nagyvárosban is olyan sétálni, mint egy augusztusi szupercella elvonulása után. A városokat gátak védik, de a vízszint emelkedik. Nappal olyan meleg van, hogy Miamiban, és feltehetőleg máshol is átálltak az éjszakai életre – az emberek szemében a napkelte és a napnyugta felcserélődött.

Nem csoda, hogy mindenki inkább valami másra akar emlékezni. Itt jön be a képbe Nick Bannister (Hugh Jackman), aki egy olyan szolgáltatást nyújt, ami az ASMR-t keveri a lebegtető tartályokkal, csak közben az ember újra és újra élheti a gondolatait. Nicknek is szüksége van a saját foglalkozására, az Új múlt elején úgyis se szó, se beszéd elhagyja őt a tökéletes barátnője, Mae (Rebecca Ferguson), akiről aztán szépen lassan, a saját és mások emlékeiben is turkálva kiderül, hogy nem feltétlenül az volt, akinek mondta magát.

Az Új múlt sem feltétlenül az, aminek mutatja magát, sajnos sokkal kevésbé izgalmas annál, mint amit a tényleg elég jól kitalált és megteremtett világa mutat magáról. A külsőségei. a kellékek, díszletek ruhák mind a klasszikus bűnfilmeket, a film noirokat juttathatják eszünkbe, amikben morcos emberek kalapban nyomoztak bonyolultan felgöngyölíthető gyilkosságok után, és általában félúton jól megverték őket közben. Ezekben a negyvenes-ötvenes években készült, főleg amerikai filmekben (csúcsművek: A máltai sólyom, A hosszú álom) ugyanazok voltak a fő motívumok, mint az Új múltban, egy messze a képességei fölé lövő főhős, egy végzet asszonya, és egy szövevényes bűntény, amit meg kell oldani.

Rebecca Ferguson hologramja és Hugh Jackman – Fotó: InterCom
Rebecca Ferguson hologramja és Hugh Jackman – Fotó: InterCom

Ez a film viszont nem is azokat idézi meg, hanem azokat, amikor ezek a jellemzők elkezdtek keveredni sci-fivel: Dark City, a Mátrix első fele, vagy éppen a nem túl jó, de hasonló dolgokkal operáló Felejthetetlen. Ott Ray Liotta lőtte magát valami színes trutymóval, hogy mások emlékeit megkapja, itt csak kivetítőn, vagy egy nagyon flancos 3D-készüléken lehet ezeket nézni.

Sajnos a filmet író és rendező Lisa Joy (aki eddig a Westworld-sorozat egyik fő alkotója volt) vagy nem volt tisztában a saját történetének erősségével, vagy a Warner annyira nem bízott a néző felfogásában, hogy agyonmagyarázza a szereplőivel. Sci-fi körökben ismert sztori, hogy a Szárnyas fejvadász legelső változatában Rick Deckard belső monológjai pocsékok voltak, amikor Ridley Scott megszabadult ezektől a rendezői változatban, sokkal jobb lett a filmje.

Az Új múlt azt a csodás szokást hozza vissza, hogy borzasztóan túlírt mondatokkal beledöngöli a nézőbe, mi miért történik, miről maradt le az előző jelenthez képest, és ha éppen nincsen információtartalom, akkor olyan lilaködös monológokkal fáraszt minket, mint hogy „Árral szemben úszunk az emlékekkel. És én vagyok a kapitány.” Vagy hogy „az emlékek csak gyöngyök egy nyakláncon.” Köszönöm, kedves Új múlt, de szeretnék néhányat ilyen gyöngyöt szerezni én is, de amit kaptam eddig, azok Dunakavicsok.

Fotó: InterCom
Fotó: InterCom

Az sem tesz túl jót neki, hogy az Új múlt elképesztően elcsépelt, ezerszer ismert sztorit mutat be, aminek a részleteiben semmi meglepő nincsen: van benne gonosz, gazdag ingatlanmágnás, fiatal, kisemmizett nők, a főszereplő kőkemény, sokat látott cimborája (Thandiwe Newton), gyanús gengszterek, és a nem túl távoli jövős filmek állandó kelléke, a vázlatosan körülírt szuperdrog. Nem hiszem, hogy egy eleme sem lepne meg bárkit, és bár Joy néha eljátszik azzal, hogy néhány jelenetről később kiderül, valakinek az emlékeit néztük, ennek is hamar elmúlik a varázsa.

Ahogy az Új múltnak is nagyon hamar. Hiába néz ki bomba jól a vízzel elárasztott Miami, hiába áll jól Jackmannek ez a kicsit szerencsétlen, meggyötört figura. Hiába kecsegtet valami újjal egy olyan mozis felhozatalban, amiben egyre kevesebb dolog az, ha pont ez az, aminek minden része ismerős valahonnan. Ez még bőven a jól bevált régi múlt.

Az Új múlt augusztus 19-től látható a magyar mozikban.

Kedvenceink
Csatlakozz a csoportunkhoz!