Ezért nyugodtan hallgathattak volna tovább a bárányok

2021. február 14. – 10:54

Ezért nyugodtan hallgathattak volna tovább a bárányok
Fotó: CBS

Másolás

Vágólapra másolva

Újabb sorozatot szült a Hannibal Lecter-univerzum, a középpontban viszont az elmúlt 30 évben először nem a kannibál sorozatgyilkos, hanem a sikerfilm FBI-nyomozója, Clarice Starling áll. Hannibal nélkül elég vérszegény a CBS-en induló Clarice kezdete, de egyáltalán nem menthetetlen a kényszerű csavarral készült sorozat.

Az 1991-es A bárányok hallgatnak alighanem ott van a világ legismertebb thrillerjei között, ahogy Hannibal Lecter karaktere is az egyik legismertebb kitalált sorozatgyilkos. Thomas Harris eredeti, 1988-as regénye az 1991-es film után három további filmet, illetve egy, az emberevő sorozatgyilkos korábbi éveire fókuszáló sorozatot – sőt, egy paródiamusicalt! – is szült, változó sikerrel. A CBS most csavart egyet a képleten, és a kannibál rém helyett az első film hősét, az FBI-nyomozó Clarice Starlingot helyezte a középpontba egy új sorozatban. Ezzel az amerikai kereskedelmi csatorna lett az első, amely megpróbálta kideríteni, igaz-e Dr. Lecter film végi állítása, miszerint

„A világ érdekesebb, mióta tudom, hogy benne van.”

A válasz a Clarice sorozat első része alapján inkább nem, mint igen, de azért nem satíroznánk ki végleg a listáról a fiatal FBI-ügynök kalandjait.

Ne mondd ki a nevem!

A Clarice szempontjából nagyobb átok és kisebb áldás, hogy egy meglehetősen keszekusza jogi vita miatt a készítők nem rendelkeznek Hannibal Lecter alakjának jogaival, tehát a kannibál sorozatgyilkos nem hogy nem jelenhet meg a sorozatban, de még a nevét sem ejthetik ki. Ezt részben az 1991-es filmből kivágott, az ott elkapott sorozatgyilkos Buffalo Billre utaló rövid képsorokkal, illetve Buffalo Bill gyakori emlegetésével, illetve Lecterre utalással hidalják át. Ebben a helyzetben két út marad a szökésben levő, meg nem nevezhető Lecter kezelésére: vagy teljesen semmibe veszik, vagy mindenki (utalásokban megfogalmazva) róla kérdezgeti Starlingot. A Clarice viszont úgy próbál meg önálló lábakon állni, vagy legalábbis ennek látszónak tűnni, hogy azért végig érezhetően az 1991-es sikerfilm főgonoszára támaszkodnak.

Előkerül a filmből a helyettes államügyész Paul Krendler karaktere, felbukkan a Buffalo Bill karmai közül megmentett lány és annak szenátor anyja, Starling FBI-akadémiai szobatársa, sőt, még a megmentett áldozat kutyája, Precious is – mindenkit bevetnek, hogy valahogy eltereljék a figyelmet a nagy hiányzóról. Persze, valahol könnyítés is, hogy nem kell a kétórás filmben mindössze 16 perces képernyőidőért Oscar-díjat nyerő Anthony Hopkins nyomdokaiba lépni, bár ez a probléma azért Jodie Foster követésében is előkerül, de erről majd később.

Lecter nélkül Starling nyomozót kell kellően érdekessé tenni ahhoz, hogy elvigye az egész sorozatot a hátán, amihez azért nincs meg a kirívóan erős, nagy ötlet. Nem véletlen, hogy 30 év alatt egyedül a Lifetime-nak jutott eszébe komolyabban, hogy esetleg lehetne valamit kezdeni Starling karakterével is, de végül nem jutottak semmire.

Fotó: CBS

Ehelyett inkább egy klasszikus kereskedelmi tévén futó nyomozósorozatot kapunk, részről részre új esettel, ami meg van fűszerezve a történet szerint egy évvel korábbi nyomozás utórengéseivel. Starling a figyelem középpontjába került az ügy lezárásával, és egy év után is súlyos rémképek kísérik, amiket még mindig nem tudott feldolgozni.

Ezek a sorozat többi pillanatához képest sokkal művészibb hatást keltenek, ami nagyon éles, már-már zavaró kontrasztot eredményez, mintha a készítők egyszerre próbálnának valami nagyon művészi, de egyben a kertévék nyomozós sémájába tökéletesen illő dolgot alkotni.

Jár a pont az új Clarice-nek

A PTSD-vel küzdő, egy év parkolópálya után ismét a mély vízbe dobott nyomozó szerepében egyébként remekel a leginkább a Hazug csajok társaságából ismert Rebecca Breeds, aki láthatóan sokat tanulmányozta Foster alakítását, de vitt kellő egyediséget a karakterbe ahhoz, hogy ne csak gyenge utánzat legyen. Ez egyáltalán nem könnyű feladat, az Oscar-díjas Julian Moore-nak például simán beletört ebbe a bicskája a 2001-es Hannibalban.

Breeds alakításában már ott van a Buffalo Bill-ügy megoldása miatti magabiztosság és eltökéltség is Starlingben, ahogy az őt lenéző férfi kollégákkal szembeni düh is. Ebből pedig van elég, mert már az első részben is konstans visszatérő a női nyomozó elnyomott helyzete a maszkulin világban. Starling az egyedüli nő egy ötfős nyomozócsoportban, ahol lényegében minden megnyilvánulása után négy szempár bámul rá szó nélkül, kihangsúlyozva Starling folyamatos megfélemlített státuszát.

Rebecca Breeds Clarice Starling szerepében – Fotó: CBS

Kézenfekvő, ugyanakkor dicséretes döntés, hogy a sorozatot hagyták az 1990-es években, és nem próbálták modernizálni, Starling egy egy okostelefonnal a kezében úgyis csak egy Gyilkos elmék-utánérzetre lett volna jó.

A gyengécske kezdés ellenére kimondható, hogy megvan a potenciál a sorozatban, csak máshova kéne tenni a hangsúlyokat. Sokkal jobban, és kevésbé absztrakt módon kellene foglalkozni azzal, hogy milyen hatással is volt A bárányok hallgatnak eseménysora Starlingra, ahelyett, hogy a részről részre változó esetet helyezik előtérbe. Szintén jó irány lehet a későbbiekre nézve az 1990-as években, főleg az FBI-on belül elfogadott szexista gyakorlat feltárása, ahol a női főszereplőnknek kétszer, háromszor többet kell teljesítenie ugyanazért az elismerésért.

A nemek közti dinamika a nyomozó-áldozat síkon is előjön, hiszen Starling mellett minden más ügynök férfi, az áldozatok viszont nők – ezen a vonalon talán Merritt Wever alakítása lehet a követendő irány a netflixes Hihetetlen minisorozatból, de persze meglátjuk majd, hogy mennyire lesz ez a szál hangsúlyos, főleg az ok után, hogy A bárányok hallgatnakban ez nagyon erősen érezhető tematika volt.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!