Egy neonáci pártvezér is tűnhet mintaapának

2021. február 06. – 10:40

frissítve

Egy neonáci pártvezér is tűnhet mintaapának
Fotó: Ons Moederland / BIDF

Másolás

Vágólapra másolva

Magyarországon egy személlyel szokás azonosítani a holland szélsőjobboldalt: Geert Wildersszel. Van azonban nála is radikálisabb holland politikus, akihez képest Wilders egészen visszafogott konzervatívnak tűnik. Ő Constant Kusters, egy ötvenéves, ötgyerekes családapa, akiről első látásra kevesen gondolnák, hogy a neonáci Holland Népszövetséget (NVU) vezetgeti.

Kusters nem hord Martens-bakancsot, nem borotválta kopaszra a fejét, és nem varratott magára gót betűket vagy szvasztikát. Mintaapaként éli a nagycsaládosok életét Arnhemben, társasozik a gyerekeivel, néha ő főzi a hétvégi ebédet, és az asztal körül összekapaszkodva mókás mondókát énekelnek. Az idilli képet csak az zavarja meg, amikor megjönnek Kusters elvtársai: a szerető apa és férj narancssárga sálat ragad, de nem focimeccsre indulnak, hanem bevándorlóellenes plakátokat ragasztgatni a városban.

Erről a disszonanciáról szól a karibi származású rendező, Shamira Raphaëla Miénk a Haza (Ons Moederland) című dokumentumfilmje, amit március elsejétől a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon (BIDF) mutatnak be előszőr Magyarországon. A bevándorlás évekig volt központi téma Magyarországon és Hollandiában is, ám teljesen más úgy beszélni az eltérő vallású és nyelvű emberekről, ha ők már évtizedek óta tagjai a társadalomnak.

Kusters évtizedes meggyőződése, hogy a jövő Hollandiája nyomorúságos hely lesz a bevándorlók miatt. Ezt gondolta már akkor is, amikor huszonévesen csatlakozott az NVU-hoz, a 2010-es évek migrációs válsága pedig csak még jobban megerősítette ebben a hitében. Az évtizedek alatt csak annyi változott, hogy a bomberdzsekit ingre cserélte, mert rájött, az üzeneteket el is kell adni széles körben, ami sokkal könnyebb konszolidált külsővel. Ez sem hozott átütő sikert: az 1971-es alapítás óta egyetlen mandátumot sem nyertek, a 2018-as arnhemi önkormányzati választáson is csupán 338-an szavaztak rájuk a bő 150 ezres városban. Viszont a világnézetükkel és jelszavaikkal sokkal többen azonosulnak, mint amit a politikai támogatottságuk mutat.

Az egyik közéleti tévéműsorban el is hangzik, hogy Kusters csak kimondja azt, amit a hollandok háromnegyede gondol.

A film egyik legijesztőbb pontja, amikor Kusters babakocsi-tologatás közben rögtönzött „idegenvezetést” tart, és azt mutogatja, hogy melyik házba költöztek szír vagy eritreai menekültek, akik előbb-utóbb „rezervátumokba fogják kényszeríteni a fehér európaiakat”.

Fotó: Ons Moederland / BIDF

A történet akkor válik furcsa és groteszk szatírává, amikor megismerjük az NVU tagjait egy pártgyűlésen, ami a valóságban egy sörözéssel és bingózással egybekötött kerti parti. Ládákban áll a vörös csillagos Heineken, a kerítésre kirekesztő üzenetű molinókat akasztgatnak, és még a flamand zászlók is előkerülnek (azért a flamand, mert az NVU revizionista párt is, a Belgiumhoz tartozó Flandria régió Hollandiához való csatolását követelik). A szűk baráti társaság előtt az egyik párttag bejelenti, hogy kénytelen lemondani a komolynak hangzó nemzeti testületi tanácsadói posztról, mert szombatonként fociedzést fog tartani, és nem marad ideje a párttal foglalkozni. Ezután jöhet a játék, a bingó főnyereménye nem más, mint egy „Refugees not welcome” feliratú zászló, a közepén egy hatalmas STOP-táblával. Mintha már láttunk volna ilyet valahol.

A filmnek vannak drámaibb jelenetei is, archív felvételek a rabszolga-kereskedelemről, a náci Németországnak behódoló hollandokról, a világháború után érkező vendégmunkásokról és a hetvenes évek bevándorlóellenes utcai zavargásairól. Feltűnik a Munkáspártról jobboldali populizmusra váltó, muszlim- és bevándorlásellenes megszólalásaival az egyik legnépszerűbb holland politikussá váló Pim Fortuyn is, akit 2002-ben gyilkoltak meg a nézetei miatt. Szerepét később mások is átvették a holland politikában, például a Szabadságpártot (PVV) vezető Wilders, vagy a másik meghatározó szélsőjobboldali párt, a Fórum a Demokráciáért (FvD) elnöke, Thierry Baudet.

Ugyanazt mondjuk, mint Wilders, már hosszú ideje. Mi kezdtük, és a többiek másolnak minket. (…) De ha zajlanak az események, nem érdekel, hogy ki találja fel a kereket. A lényeg, hogy forogjon. Csak legyenek lezárva a határok

-foglalja össze Kusters a véleményét, aki szerint a nacionalizmus át fogja venni a hatalmat a liberalizmustól egész Európában. Állítja, az NVU nem lett radikálisabb, a többi, centrumban lévő párt kezdett el közeledni feléjük, és már baloldali politikusok is menekültek kiutasítása mellett vannak.

Shamira Raphaëla filmje azzal ér véget 2019-ben, hogy a menekültellenes pártok Európa-szerte egyre népszerűbbek, Németországban az AfD, Franciaországban Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése szerez egyre több támogatót. A filmnek a történelem új aktualitást is adott a tavalyi Black Lives Matter-eseményekkel, új aspektust adva a karácsony körüli vitának is. Hollandiában a karácsony hagyományosan november harmadik vasárnapján kezdődik, amikor a Mikulás (Sinterklaas) gőzhajón érkezik, oldalán segítőivel, a Fekete Péterekkel. A karaktert feketére festett arcú emberek szokták megszemélyesíteni, ami sokak szerint kimeríti a blackface fogalmát, míg a másik oldal szerint ez évszázadok óta a holland hagyomány része, amit nem lehet csak úgy megváltoztatni.

Az Aruba szigetén született Raphaëla a Human közszolgálati csatornának azt nyilatkozta, forgatás közben jött rá, hogy Kusters és barátai nem a legnagyobb ellenségei. Szerinte sokkal félelmetesebb az, hogy a szélsőjobboldali és nacionalista retorikát már a politikai spektrum közepén lévők is átvették.

Könnyű az embereket fekete-fehér alapon megítélni, és bár tudom, hogy sokan nem értenek egyet velem, mégis határozottan hiszem, hogy akit gonosznak látunk, az valójában sokkal szürkébb, mint gondolnánk. A Miénk a Haza című filmmel is ebbe a szürke zónába próbálok bejutni

-mondta Raphaëla.

A filmben bemutatott történet óta rengeteget változott a világ, Donald Trump elvesztette az amerikai elnökválasztást, és máshol is úgy tűnik, hogy csökkent a populista pártok népszerűsége. Hollandiában hamarosan lehetőség is lesz ezt megmérni, mivel március 17-én általános választásokat tartanak. A közvélemény-kutatások szerint Mark Rutte miniszterelnök jobbközép-liberális pártja, a Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD) még úgy is stabilan vezet, hogy nemrég a teljes kormány lemondott egy adóhatósági botrány miatt. A VVD támogatottsága 25 százalék körül van, a második helyen Geert Wilders Szabadságpártja 15 százalékon áll.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!