A deszkásokat, a falmászókat és a karatésokat hívta segítségül az olimpia

2021. július 23. – 15:03

A deszkásokat, a falmászókat és a karatésokat hívta segítségül az olimpia
Fotók: Getty Images / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Hiába a világ legnézettebb sporteseménye, az olimpiának is folyamatosan küzdenie kell a figyelemért, reklámozókért és népszerűségért, és emellett a sport eszmeiségét is meg kéne őriznie. Fiatalok biztosan nem kezdenek manapság csak úgy öttusázgatni a téren, de az meg menő, ha valaki be tud adni egy nehéz trükköt a gördeszkával. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) felismerte, hogy becsontosodva se szponzora, se nézője nem lesz elég, ezért nyitnia kell olyan új sportágak iránt, amelyet a tizenévesek is értenek és űznek. Tokióban ennek az új szellemiségnek a tesztüzeme lesz. Igaz, a téli olimpiákon már hamarabb megtörtént a nyitás, és férkőztek be extrém sportok a programba.

A NOB 2015-ben döntött úgy, hogy az olimpiarendező városok maguk jelölhetnek meg öt olyan sportágat, amelyet szeretnének a rendezvényükön látni. Persze bármilyen sportágra nem lehet rábökni, csak azokra, amelyeket megfelelnek a NOB kritériumainak. Talán meglepő, de jóval több olimpiai sportág van, mint amennyi az olimpián szerepel, csak néhány példa az olimpiai műsorba kerülésben reménykedők közül: floorball, frizbi, bowling, vízisí, fallabda, kötélhúzás. De most térjünk vissza Tokióba, ahol a 46 sportág közül négy újonc és egy visszatérő is a programban szerepel.

Karate

A karaténál nem nagyon lehetne japánabb sportot mondani (talán a szumót, de az kevéssé terjedt el a világban), így meglepetés lett volna, ha pont ezt hagyják ki a tokiói olimpia rendezői. A karate a 14-15. században alakult ki Okinava szigetén Kínából importált harcművész stílusokat átalakítva. Fejlődését és terjedését az is hajtotta, hogy a szigeten betiltották a fegyverviselést. A modern karate a 19. század végén kezdett el kialakulni, majd a különböző stílusai a 20. század második felében terjedtek el világszerte. A sokféleség egy darabig akadályozta is, hogy sportággá váljon a karate, de a Karate Világszövetség (WKF) egységesített szabályrendszere már lehető teszi, hogy a különböző stílusok képviselői is összemérhessék tudásukat.

A karatéban két versenyforma van, küzdelemben (kumite) és a formagyakorlatban osztanak érmeket. A küzdelem más küzdősportokhoz hasonlóan zajlik, a 8x8 méteres tatamin a védőfelszerelést viselő karatésok 3 percen át verekednek. Három-, kettő- és egypontos találatok vannak, aszerint hogy melyik testtájat és milyen technikával támadják, például egy fejre mért rúgás hárompontos, míg egy felsőtestre bevitt ütés egy pontot ér. Hogy mi számít tiszta találatnak, arról bírók döntenek. A küzdelem végén az nyer, aki több pontot szerez, vagy előbb eléri a nyolcpontos különbséget.

Tokióban a férfiaknak és a nőknek is három-három súlycsoportban rendeznek küzdelmeket, súlycsoportonként 10-10 karatésnak. A férfi +75 kilóban Hárspataki Gábornak szurkolhatunk, róla itt írtunk bővebben.

A katában képzelt ellenféllel küzdenek a karatékák, megkoreografált mozdulatsorokat mutatnak be előhívva a különböző technikákat. A formagyakorlatok kötöttek, olyan, mint a műkorcsolyában a kötelező kűr, rögzítve vannak, hogyan következnek egymás után az elemek. A versenyzők viszont összesen 102 kata közül választhatnak. Igaz, ebben a számban csak négy stílus játszhat, a vado-rjú (wado-ryu), a gódzsú-rjú (goju-ryu), a sitó-rjú (shito-ryu) és a sótókan (shotokan). A bemutatott katákat a versenybírók a szerint értékelik, hogy a karatés milyen tisztasággal, kifejezőerővel és ritmusban hajtott végre, de számít az is, hogy egy-egy rúgásba vagy ütésbe milyen erőt tesznek bele.

Baseball/szoftball

A baseball és a női változata a szoftball már szerepelt az olimpiák műsorában, bemutató sportágként már 1904-ben feltűnt, majd 1992 és 2008 között ötször hivatalos szám is volt (a szoftball csak négyszer), hogy aztán 1936 után az első olimpiáról kiszavazott sportág legyen. A létszámmal is küzdő NOB meg is takarított ezzel 300 sportolói helyet. Tokióban ez most nem szempont, az általunk inkább amerikainak elkönyvelt sportág rendkívül népszerű Japánban, biztosan telt házzal is mennének a meccsek, ha egyáltalán kimehetnének a nézők. A japánok éremre pályáznak, nem is alaptalanul, baseballban volt már két bronzuk, szoftballban pedig nyertek már aranyat, ezüstöt és bronzot is.

A baseballt és a szoftballt is két-két kilencfős csapat játssza, az nyer, aki a kilenc játékrész (inning) alatt több pontot szerez. A csapatok hol támadó, hol védekező szerepben vannak. A védekező (dobó) csapat célja, hogy kiejtse az ütőjátékosokat, a támadók pedig megpróbálnak körbefutni a négyzet alakot kirajzoló bázispontokon, míg az elütött labdát megpróbálják összekaparni és visszajuttatni a védők.

Sportmászás

Az 1932-es olimpia egyik érdekessége volt, hogy egy német testvérpár Franz és Anton Schmid olimpiai aranyérmet kapott azért, mert egy évvel korábban megmászták a Matterhorn csúcs északi falát. A falmászás/hegymászás alapvetően a természettel és a sziklaformákkal való küzdelmet jelenti, és éppen a mászások egyedisége adja az értéküket, sokáig fel sem merülhetett, hogy bármilyen módon standardizálni lehetne ezeket, vagy érdemes lett volna versenyformába önteni. Az épített műfalakkal viszont a mászók néhány képessége már összemérhetővé vált, és sportmászás néven egy új sportág is megszületett.

A sportmászásnak több szakága van, de a mostani olimpián ezek kombinációját együtt értékelik. A gyorsmászásban egy 15 méter magas fal tetejére kell feljutni a lehető legrövidebb idő alatt. Ez a szám párbajként is felfogható, mert két mászó párhuzamosan, ugyanolyan pályán halad felfelé. Gyakorlatilag olyan gyorsan kotornak felfelé, mint pók a falon.

A második szám a boulder, amelyben egy 4,5 méter magas pontot kell megérinteniük a versenyzőknek. A boulder biztosítókötél nélküli nehézségi mászás, agyalni is kell, hogy hogyan lehet elérni a különböző fogásokat. Mivel a pályát előre nem ismerhetik meg a résztvevők, ott helyben kell kitalálniuk, milyen utat választanak. A kijelölt pontot 4 perc alatt kell elérni, de leesés után is újrakezdhető a mászás.

A harmadik számban, a nehézségi mászásban, hat percük van arra a versenyzőknek, hogy a lehető legmagasabbra jussanak a 15 méteres falon, miközben a biztosítókötelüket is beakasztják a különböző magasságokban elhelyezett karabinerekbe. A pontszámat az alapján kapják a versenyzők, hogy hányadik kapaszkodóig jutottak fel. Itt nem kezdhetik újra a falat, ha egyszer leesnek.

A sportmászásban 20-20 nő és férfi indul, először mindannyian teljesítik mindhárom feladatot, majd a legjobb nyolc még egyszer végigmegy a három szakágon. A győztest pontozás alapján hozzák ki, de elég szokatlan módon, nem összeadják, hanem összeszorozzák egy-egy versenyző három szakágban szerzett helyezési számát.

Hullámlovaglás

Amit mi szörfnek nevezünk, az elég régóta ott van az olimpián, a vitorlázás egyik hajóosztályként szerepel. Az igazi, hawaii-i életérzést sugalló hullámlovaglást viszont most először láthatjuk a nyári játékokon.

A hullámlovasoknak 30 perc jut, hogy a lehető legtöbb hullámon átverekedjék magukat, közben az ötfős zsűri azt is figyeli, hogy mindezt milyen stílusban teszik, milyen nehéz volt a hullám, milyen volt a szörfős sebessége, és milyen változatos manővereket hajtott végre közben. Minden hullám meglovagolását értékelik egy 1-től 10-ig terjedő két tizedesjegyű skálán, és a két legjobb pontszámot kapja meg a végén a hullámlovas. Az előfutamokban még 4-5 szörfös lesz kint egyszerre a vízen, a harmadik körben viszont már egy az egy ellen mennek majd. Összesen 20 nő és 20 férfi indulhat ebben a sportágban, az esélyeseknek a brazilok, amerikaiak és ausztrálok számítanak.

Gördeszka

Nemcsak a vízen, hanem a szárazföldön is lesznek deszkások, és a gördeszkásoknak, mindjárt két éremosztó versenyszám is jutott, a park és a street szakágakban mérhetik össze a tudásukat az indulók. A street, utcai szakágban egy utcát idéző pályán adják be a deszkások a trükköket, ebben lépcsők, korlátok, padok, járdaszegélyek és lejtők segítenek nekik. A park szakágban egy amorf, tál alakú mélyedés a központi elem, a versenyzők pedig a különböző hajlásszögű és magasságú falakat használják ki a levegőben való trükkök végrehajtásához.

A parkban minden indulónak legalább kétszer, maximum négyszer lesz lehetősége 30–50 másodperc alatt összehozni a legjobb menetét. Ezeket a zsűri pontozza majd gyorsaság, a trükkök nehézsége és eredetisége, az időzítés, a stabilitás és a látvány alapján. A legjobb futameredmény alapján derülnek ki a továbbjutók, majd később a győztesek.

A streetben három fordulót rendeznek, az előfutamok összesített rangsorából az első nyolc deszkás jut a döntőbe. A fordulókban a versenyzők két 45 másodperces futamot teljesítenek, és öt külön pontozott trükköt mutatnak be. A futamokra és a trükkökre 0-10,00-ig adható pontszám, de az öt bíró pontszámai közül a legjobb és a legrosszabb kiesik, a maradék hármat átlagolják.

Nemcsak a sportág fiatal, hanem a résztvevői is azok, itt indul például a tokiói olimpia egyik legfiatalabb versenyzője, Sky Brown is, aki éppen csak betöltötte a 13 évet.

Hogy miért lehetett az ellenkultúraként kezdő gördeszkázásból olimpiai sportág, arról ebben a cikkünkben írtunk részletesen.

Férfiak és nők egy csapatban

A tokiói olimpián nemcsak új sportágak mutatkoznak be, hanem új versenyszámokat is láthatunk. Ezek részben a nemek közötti egyenlőség biztosítása miatt kerültek be a programba, néhánytól pedig azt várják, hogy a megszokott számokhoz képest több izgalmat is okoz majd.

Vegyes versenyszámok az olimpián:

  • íjászat: vegyes csapat
  • atlétika: 4x400 méteres vegyes futóváltó
  • dzsúdó: vegyes csapat
  • sportlövészet: vegyes csapat (10 méteres légpisztoly, 10 méteres légfegyver, traplövészet)
  • úszás: 4x100 méteres vegyes vegyesváltó
  • asztalitenisz: vegyespáros
  • triatlon: vegyesváltó

Régi sportágak új számokkal:

  • úszás: női 1500 méteres, férfi 800 méteres gyorsúszás
  • evezés: női kormányos nélküli négyes
  • szlalomkenu: női egyes szlalomkenu
  • síkvízi kajak-kenu: női kenu kettes – 200 méter, női egyes kenu 200 méter
  • kerékpár: női madison (pályakerékpár), BMX freestyle park
  • boksz: női pehelysúly, női nagyváltósúly