A szaúdiak Putyin (és a pénz) oldalára álltak Bidennel szemben

A kőolaj világpiaci ára az ukrajnai orosz invázió után – nominális értéken, azaz a dollár értékvesztésével nem számolva – a 2008-as pénzügyi válságot megelőző időszak történelmi csúcsait ostromolta, márciusban és júniusban a hordónkénti 120 dollár felé is benézett.

A nyári csúcsokat a korábbi évek átlagához képest továbbra is magas, de stabilan csökkenő ár követte: az utóbbi hónapokban részben pont a globális energiaárak elszállása, részben attól teljesen független folyamatok miatt az európai, az amerikai és a kínai gazdaság is belassult, ami csökkentette az olaj iránti keresletet, és emiatt az olaj árát is.

Ezt a jelek szerint az olajexportőrök elkezdték megelégelni. Az arab olajtermelők kartellje, a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) Oroszországgal és más kisebb partnerekkel, köztük például Azerbajdzsánnal, Bahreinnel, Malajziával és Mexikóval kiegészülve (ez a felállás az OPEC+ néven fut) két év után először tartott személyes ülést Bécsben a múlt héten, ahol arról állapodtak meg, hogy jelentősen, napi kétmillió hordóval csökkentik kitermelési kvótájukat.

A kétmillió hordó a globális kitermelés két százalékának felel meg, bár a valós hatás ennél valamelyest mérsékeltebb lesz. Az OPEC+ egyes tagok kitermelési problémái miatt a gyakorlatban eddig is a korábbi kvóták alatt exportált, emiatt a szaúdiak szerint inkább egymillió, piaci elemzők szerint 0,4-0,9 millió hordó lehet a csökkenés.

Ezzel együtt a lépés hatására az olaj világpiaci ára ismét felfelé indult, és egyes piaci várakozások szerint az év végéig a 90 dollár körüli szinten maradhat.

A hétfői kereskedés során 92 dollár volt az európai piac mértékadó terméke, a Brent olaj hordója novemberi, és 97,5 dollár decemberi szállításra. Egyesek szerint az is lehet, hogy a következő hónapokban ismét 100 dollár feletti árak jönnek.

Ez természetesen jól jön Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, aki az utóbbi hónapokban erősen csökkenő olajbevételekből próbálja finanszírozni ukrajnai háborúját és agyonszankcionált gazdaságát. Másrészt a lépés rosszul jön a novemberi félidős választásra készülő Joe Biden amerikai elnöknek és a Demokrata Pártnak, valamint a magas inflációval küzdő európai országoknak, ahol a döntés növelte a recesszió esélyét.

Biden és kormánya hónapok óta lobbizott az OPEC fővezérénél, Szaúd-Arábiánál a kitermelés növelése érdekében, emiatt Washingtonban sokan úgy értékelik a lépést, hogy a szaúdi rezsim arcul csapta Amerikát, és az oroszok oldalára állt, ami megtorlásért kiált.

Biden több olajat kért, kevesebbet kapott

A Reuters, a CNN és más nyugati médiumok kormányzati forrásai szerint a Biden-kormány jó ideje lobbizott a kvótacsökkentés ellen, és az elmúlt hetekben több követet is küldött Szaúd-Arábiába és más Öböl menti országokba. Az üzenet nagyjából az volt, hogy a szaúdiaknak és más olajtermelőknek ideje dönteniük, „velünk vannak, vagy az oroszokkal”.

A válasz pedig az volt, hogy Szaúd-Arábia saját anyagi érdekeit követi, és ha az Egyesült Államok több olajat akar látni a világpiacon, akkor termeljen többet, és növelje finomítói kapacitásait, amelyek szűkössége a benzinár-emelkedés egyik fontos oka.

A lobbizás mögött számos bel- és külpolitikai érdek áll. Joe Biden és kormánya egyrészt nagyon nem szeretné, hogy a novemberi félidős választások előtt ismét felfelé induljon a benzin ára az amerikai kutakon, mert az amerikai választók egy jelentős része hajlamos a benzin árszintje alapján véleményt alkotni a kormány teljesítményéről, függetlenül attól, hogy a két dolog között nem igazán van ok-okozati kapcsolat. A nyáron a csúcsponton 5 dollár körül járt egy gallon benzin országos átlagára, amely azóta 3 dollár 90 cent körüli szintre esett. Ez még mindig 65 centtel magasabb az egy évvel ezelőtti értéknél, ami jelentősen hozzájárult Biden és a demokraták népszerűségének gyengeségéhez.

Egy tágabb stratégiai érdek, hogy – szemben az Európa amerikai gyarmatosítását vizionáló fideszes agymenésekkel – a fősodorbeli politikatudomány úgy tartja, kifejezetten rossz taktika egy nagyhatalom számára direkt elsorvasztania saját szövetségesei gazdaságát. Más szóval az egyébként energiaszempontból önellátó Egyesült Államok abban is érdekelt, hogy Európa számára olcsóbb legyen az olaj, és a kontinens ne fagyjon be a télen.

Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok és az Európai Unió régóta szeretné elfojtani Oroszország energiaexport-bevételeit, hogy ezzel akadályozzák az ukrajnai háborúzást. Ebben azonban Szaúd-Arábia eddig sem volt partner, és a mostani döntés alapján ezután sem lesz.

A szaúdiaknak nem tetszik, ha más kartellezne

Ez a szembenállás nem újkeletű. Már márciusban is írtunk róla, hogy az Egyesült Államok részben belpolitikai, részben stratégiai okokból igyekszik diplomáciai eszközökkel elérni, hogy a közel-keleti termelők több olajat dobjanak piacra, és akár még arra is hajlandó lenne, hogy az olajár leszorítása érdekében azt az Iránt és Venezuelát is visszaengedjék a világpiacra, amelyek részben pont amerikai szankciók miatt szorultak ki onnan.

Joe Biden ezen erőfeszítések részeként júliusban Szaúd-Arábiába is ellátogatott, és jelképesen lepacsizott Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökössel, a rezsim de facto vezetőjével, akit nem sokkal korábban még páriának kiáltott ki, amiért a szaúdiak isztambuli konzulátusán brutálisan meggyilkoltatta az Amerikában élt Dzsamál Hasogdzsi újságírót.

Ahogy ezt már akkor is sokan jósolták, ennek a vizitnek sem lett foganatja.

Az okokról több, egymásnak nem ellentmondó elmélet kering. Az egyik, a politikai bulvár színvonalán mozgó magyarázat, hogy Mohamed bin Szalmán – akinek Donald Trump elnöksége alatt az elnök vején, Jared Kushneren keresztül közvetlen összeköttetése volt a Fehér Házzal – szívére vette a korábbi bírálatokat, és emiatt nem bírja Joe Bident és a Demokrata Pártot. Washingtonban pedig olyan elméletek is vannak, amelyek szerint a szaúdiak végső soron a számukra kedvesebb republikánusok választási esélyeit akarták támogatni a lépéssel.

Egy komolyabb érv, hogy a szaúdiak úgy érzik, az utóbbi években erősen csökkent stratégiai fontosságuk megítélése Washingtonban (ennek részleteiről nyári cikkünkben írtunk), miközben gazdaságilag az olajból önellátóvá vált Egyesült Államoknál jóval fontosabb számukra a kínai piac és a korábbi évek olajpiaci háborúja után partnerükké vált Oroszországgal való kartellezés.

Emiatt hiába az Egyesült Államok a szaúdi rezsim legfontosabb katonai támogatója, Rijádban igyekeznek diverzifikálni diplomáciai kapcsolataikat, és saját érdekeik mentén nem félnek szembemenni Amerikával sem. „Washingtonban egyesek nem veszik észre, hogy ez egy új helyzet, és már nem hajtjuk végre a washingtoni parancsokat”, mondta egy egyesült arab emírségekbeli politológus a Financial Timesnak.

A szaúdi döntés mögött sokkal prózaibb gazdasági indokok is állnak.

• A 2015 és 2022 közötti időszakban az árak alacsonyak voltak, és a hét szűk esztendő után Szaúd-Arábia és sok más olajtermelő is szeretné kihasználni a magas árakat, különösképpen a közeljövő világgazdasági kockázatai fényében.
• A távlati együttműködés hasznát mérsékli, hogy a fosszilis üzemanyagok használatának radikális csökkentéséről szóló – bár a valóságban a tervezettnél sokkal lassabban haladó – nyugati ösztönzőprogramok fényében joggal számíthatnak rá, hogy idővel csökken majd mind az olaj ára, mind az alkuerejük.
• A jelen helyzetben pedig a szaúdiak részben azzal indokolják a termeléscsökkentést, hogy egy komolyabb globális gazdasági visszaesés jelentős áresést hozna az olajpiacon, ezért időben kell cselekedniük a termelés összehangolása érdekében. Az egy másik kérdés, hogy a magas olajár növeli a recesszió esélyét és annak potenciális súlyosságát, és a szaúdi olajminiszter pár napja még arról beszélt, hogy az olajtermelési kapacitások szűkösek, és a kínai gazdasági helyzet javulása hiányt okozhat a piacon.

Végül pedig a szaúdi rezsimnek és más Öböl menti olajtermelőknek nem tetszik az sem, ahogy az Egyesült Államok és az Európai Unió célba vette az orosz olajexportot. A hét nagy fejlett gazdaság, a G7, valamint az EU nemrég egy közös ársapka bevezetéséről állapodott meg az orosz olajra nézve. A szaúdi olajminiszter arról beszélt, hogy az ársapka bizonytalanságot teremt a piacon, és más termelők bevételére is hatással lehet.

A Reuters és a Financial Times forrásai szerint a szaúdi vezetés privátban „a vásárlók kartelljének” tartja az ársapkát, és attól tart, hogy

ha a mechanizmus beválik, később mások – például Szaúd-Arábia – ellen is be lehet vetni.

Hasonlóan veszélyesnek tartották Rijádban, hogy az Egyesült Államok az utóbbi időben többször a stratégiai olajtartalék egy részének piacra dobásával próbálta meg lenyomni a világpiaci árakat

Oroszország kicsit fellélegezhet

Miközben Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője úgy reagált, hogy a lépés „legalább ellensúlyozza a káoszt, amit az amerikaiak okoztak”, a fentiekre jöttek olyan reakciók amerikai politikusoktól, hogy a szaúdiak árulók. „Azt hittem, az az egyetlen értelme, hogy emberi jogi visszaéléseik, az értelmetlen jemeni háborújuk, az amerikai érdekekkel ellentétes líbiai, szudáni, stb. tevékenységük ellenére fegyvereket adunk el az Öböl menti országoknak, hogy egy nemzetközi válság esetén az Öböl menti országok Amerikát választják Kínával és Oroszországgal szemben” – írta Chris Murphy demokrata szenátor.

Utóbbi téren az OPEC+ kvótacsökkentése már csak azért is rosszul jött az Egyesült Államoknak és Európának, mert az orosz olajbevételek pont elkezdtek apadni:

március és április kiemelkedő exportbevétele után május–június környékén visszatértek az ukrajnai invázió előtti szintre, és júliusban és augusztusban már alacsonyabbak voltak, mint a tavalyi év azonos hónapjában. Az augusztusi adat 14 hónapos mélypontot jelentett, és szeptemberben az orosz fizetési mérleg adatai alapján tovább csökkent az olajbevétel.

Ennek a fő oka természetesen az olaj világpiaci árának fent említett csökkenése. Az orosz bevételek romlása ugyanakkor ezen túl annak is a lenyomata, hogy az orosz exportőrök alkuereje a szankciók és az európai piacvesztés hatására jelentősen romlott, emiatt hordónként 20-30 dolláros diszkontot kénytelenek adni az orosz olajra, hogy legyen, aki megveszi. Miután az orosz olaj új vásárlói jellemzően ázsiai országok (elsősorban India és Kína), a szállítási költségek is nőnek, azaz az orosz nyereség csökken.

Bár az orosz állam még nagyon messze van a csődtől, és az import erős visszaesése miatt külső pozíciója is javult, a helyzet egyértelműen romlik Moszkva számára. Az orosz állam közvetlen bevételeinek harmada származik az energiaexportból, ezért ezek a folyamatok – az ukrajnai háború növekvő költségeivel együtt – az orosz költségvetés helyzetén is meglátszanak. Míg az év első hét hónapjában 500 milliárd rubeles pluszt hozott össze az orosz állam, addig augusztusban 360 milliárdos mínuszt, és a szeptemberi tendenciák alapján a helyzet romlott.

Eközben az alternatív bevételi források sem állnak jól: az orosz állam nem energiapiaci bevételei január és augusztus között 37 százalékkal estek. Hogy máshonnan nem nagyon lehet pénz kisajtolni, azt jelzi, hogy a bevételek csökkenését az energiaszektor további megadóztatásával próbálja kezelni a kormány: egy szeptemberi bejelentés szerint 2023 és 2025 között éves szinten 1100-1200 milliárd rubelt, mai árfolyamon kb. 20 milliárd dollárt akarnak beszedni.

Kérdés, hogy mi lesz, ha jön az ársapka

Az oroszok kilátásait a jövőben életbe lépő olajipari szankciók is rontották. Egyrészt az Európai Unió egy korábban elfogadott szankciós csomagja rendelkezett róla, hogy december 5-étől felfüggesztik a tengeri olajimportot Oroszországból, és néhány ország kivételével – Magyarország, Csehország, Szlovákia és Bulgária – a vezetékes behozatalról is lemondanak. Ezzel Oroszország uniós piaca a korábbi 10 százalékára csökken majd.

A másik potenciális csapás az ársapka. Az ársapka lényege, hogy meghatároznak egy, a világpiaci árnál alacsonyabb árat az orosz olajra nézve, és kikötik, hogy harmadik országok csak akkor vehetnek igénybe az olajimporthoz köthető nyugati pénzügyi, logisztikai, biztosítási és egyéb szolgáltatásokat, ha betartják az ársapkát.

Miután az orosz olajexport jelentős része nyugati cégek hajóin, nyugati finanszírozással és biztosítással folyik (az orosz olajnak egyes becslések szerint például 55 százalékát görög tulajdonú hajók szállítják), a remények szerint ezt az ársapkát az ázsiai és más importőrök is kénytelenek lennének betartani, és/vagy az oroszok növekvő biztosítási és logisztikai költségekkel, és emiatt csökkenő nyereséggel néznének szembe, ha meg akarnák kerülni az ársapkát.

Az elképzelés az ársapka mögött, hogy az olajellátás ne csökkenjen, de Oroszország bevételei visszaessenek.

Az OPEC+ döntésének vélhetően kevés hatása lesz arra, hogy az ársapka végül működőképes lesz-e. Ugyanakkor annyiban mindenképpen kihat a termeléscsökkentés, hogy az oroszok valamelyest növelni tudják olajbevételeiket az ársapka életbe lépése előtt. A kartell összefogása pedig azt is jelzi, hogy az Egyesült Államok érdekérvényesítő képessége számos területen mérsékelt maradt, és Oroszország elszigetelődése a nyugati világon kívül erősen korlátozott maradt.